Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 15. szám - A telekkönyvi hatóság és a birtokbiróság 1. [r.]

Pest, 1871. kedden február. 21. 15, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A telekkönyvi hatóság és a birtokbiróság. — Az egyetem és Sz.-Ferencziekjközti per. — Semmitőszeki döntvények. A telekkönyvi hatóság; és a birtokbiróság;. Zlinszkylmre úrtól (semmitőszéki sbiró.) I. Alig van a bíróságok hatáskörét illetőleg annyi különböző és egymással ellenkező nézet, mint a telekkönyvi hatóság illetőségi körére nézve, mely és a tulajdonképi birtokbiróság illetősége — a perlekedő felek hátrányára — a bíróságok által is különböző módon összezavartatik. Főoka ennek maga a törvény, mely a telekkönyvi hatóságot, az által, hogy tulajdonképi czéljával ellenkező teendőkkel s a maga épségében fennhagyott telekkönyvi rendtartással ellenkező határozványokkal elhalmozta — eredeti rendeltetéséből teljesen kiforgatta. A telekkönyvi intézmény czélja: az ingatlan vagyonra vonatkozó dologbani jogok nyilvántartása, s ezen állásából kifolyólag annak köre nem a jogok feletti bíráskodás, hanem azoknak részint a felek kölcsönös beleegyezése, részint birói ítélet alapjáni bejegyzése s ez által a birtok- és hitelviszonyok nyilvántartása. Vagy más szavakkal: a telekkönyvi hatóság teendője: 1. Az ingatlan vagyonra vonatkozó dologbani jogoknak az érdeklett felek kölcsönös beleegyezése alapján, ha ez a törvényben meghatározott okmány által igazoltatik. 2. Ugyanily jogoknak az erre hivatott bíróságok határozatai alapjáni bejegyzése. A telekkönyv eredetét nem a jog,hanem a czélszerüség s a fejlődő nemzetgazdászat s az annak folytán fokozott mérvben érezhető szükségüvé vált vagyonbiztonságnak köszönheti, — ennek fejlődésével állt párhuzamos fejlődésben az intézmény is, mindig inkább tágítva azon korlátokat, melyeket az elvont jog fogalma elébe szabott. És mindenki, ki a porosz Landrecht után a Code Napóleon, ezután az osztrák, majd a szász polgári törvénykönyv, végre a legújabb porosz földbirtok és hiteltörvény javaslatot párhuzamba állítja, meggyőződend róla, hogy mig a porosz Landrecht a birtok telekkönyvi bekeblezéséhez a traditiót megkívánta, mig a Code Napóleon a bekeblezés nélkül is érvényes törvényes zálogjogok által a telekkönyvi hitelt érzékenyen érinté, már az osztrák polg. törvénykönyv mindkettőtől menten, emelni igyekezett a telekkönyv hitelét, s azt a szász codex több intézkedésein kivül a telekkönyvi bejegyzések joghatályának kiterjesztése, nevezetesen a telekköny vileg bejegyzett jogok ellenében az elbirtoklás kizárása által még inkább emelni; mig a legújabb porosz törvények a jogossági alapelv (legaliiáts princip) és a telekkönyvi bejegyzések azonnali érvényének kimondása által, eredetének teljesen megfelelő állapotba helyezni, s — hogy ugy fejezzem ki ma| gam — az elméleti jog bilincseitől egészen megszabadij tani, s a birtok és hitel állásának valódi hű tükrévé tenni, | igyekeztek. És mert a telekkönyv fejlődése ezen irányt vette mindenfelé, szükséges volt azon közegeket, melyek ezek kezelésével foglalkoznak, annak rendeltetésével megfelelöleg szervezni. A munkafelosztás elve és azon elv, hogy minden hatósági közegre csak oly teendők ruháztassanak, melyek czélja és rendeltetésének megfeleljenek, általában irányadó lett, — ennek volt kifolyása, a közigazgatás és törvénykezés elkülönítése, melynek czélszerü, sőt szükséges voltát mai nap már senki sem vonja kétségbe. Ezeu elvhez képest járnak el a törvényhozások, általában a telekkönyvi hatóságok szervezeténél, s azokat nemcsak birói ügyekkel nem terhelik, —hanem még ott is, hol azokat társas bíróságok kezelték, — azok kezelésére egyes bírákat szerveznek. Ha ezen elv alkalmaztatott volna nálunk is kellő szigorral, nem lenne a telekkönyvi hatóságok illetőségi körére nézve kétség, mert nyilvánvaló volna, hogy ott, hol a jog vitás, a telekkönyvi hatóság köre megszűnik s a rendes biró köre kezdődik Azonban nálunk e részben is ellenkező irányban haladtunk. Erre már az országbírói értekezlet tette meg az első lépést, midőn: az előjegyzés igazolását, az igényperek eldöntését és a sorrend megállapítását — ingatlanságokra vezetett végrehajtásoknál — ugy azok árverését valamint a vételár felosztást is ezek körébe ruházta; a törvénykezési rendtartás e részben csak az előjegyzések igazolása által tett a feleknek könnyítést (44. §. második bekezdése) ellenben azokat az előjegyzés által biztosított tulajdoni és szolgalmi jogok feletti bíráskodással és a végrehajtás folytán ha ingók és ingatlanok együtt foglaltattak le, az ingókra indított igényperek elintézésével is megbizván; valóban nem lehet csodálni, hogy ily felosztás mellett a telekkönyvi hatóság köre sok kétely tárgyává vált, elannyira, hogy nemrégiben egy szaklapban oly nézet talált kifejezést, hogy a birtokperekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs; s ezen tételénél azon feltevésből indul ki, hogy a birtokperek alatt a t. rendt. 53. § ának a) pontja alatt érintett telekkönyvi ügyek tartoznak. És ha a bírósági szprvezet a huszonötös bizottság által tervezett módon hajtatik végre, a zavar még nagyobb lesz az által, hogy a telekkönyvek kiválólag a 15