Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 14. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 12. [r.]

55 3. Felhozatott egy jogeset, melyben a kir. itélő | tábla hasonló értelemben döntötte el e kérdést. 4 E kereset valóságos telekkönyv kiigazítási kereset, melynek tárgyalásához a telekk. rendt. 25. §. b) pontja szerint mindazok, kik ezen kereset által a telekjegyzőkönyv tartalma szerint jogosan érdekelteknek látszanak, meghívandók lettek volna. Ugy, de a jelzálogos hitelezők, kik pedig a legelső sorban érdekelvék a kereset kimenetelétől, meg nem hivattak. Igaz, hogy ezt nem rendeli az 1840. XXII. csődtörvény, de hiszen akkor telekkönyvek még nem léteztek, tehát nem is rendelhette; de rendeli egy későbbi törvény, mely azonban ezúttal mellőztetett 5. A kereset alapjául szolgáló okmányok minden törvényes bizonyság hozzájárulása nélkül csupán maguk a rokonok, mint szerződők és családbeliek, mint tanuk előtt jővén állítólag létre: ezek épen semmi érvénynyel nem birnak, és a kereset már csak ennélfogva sem lett volna megitélhető. Ezen fellebbezés folytán az első bíróság az ügyiratokat a kir. itélő táblához felterjesztette; az azonban azokat, minthogy tévedésből tartotta hozzá felterjesztetteknek, a váltófeltörvényszékhez tette át A váltófeltörvényszék pedig 1870. mart. 30-án 763. sz. a. következőleg itélt: „Az eljáró csődbíróságnak ítélete indokolásánál fogva oly módosítással hagyatik helyben, hogy a perköltségek az 1840. évi XXII. t. cz. 120. §-hoz képest kölcsönösen megszüntetvén, az Ítéleti illeték alperes csődtömeget csak fele részben terheli." Ezen itélet ellen újra felebbezés és semmiségi panasz emeltetett, utóbbi azért, mert: 1. A váltófeltörvényszék ezen ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényperben illetékes nem lehetett; ugyanis ez birtokper, mely a birtok bíróságok köréhez tartozik, mely tehát oly bíróság által, mintha váltófeltörvényszék, el nem ítéltethetik, u. m. a melynek hatásköréhez a törvényben különösen váltó és kereskedelmi ügyek tartóz nak; a türv. rendt. 3. §. pedig világosan a kir. itélő táblát jelöli ki a birtokperekben másod bíróságnak, a 26. §. pedig csakis a válió- és kereskedelmi ügyekben jelenti ki a váltófeltörvényszéket másodbiróságnak. De ez se nem váltó, se nem kereskedelmi ügy, hanem bár a csődtömeg ellen folyó, de még is ingatlan birtokot követelő per, mely tehát az erre hivatott forumok elé tartozik, melyek között a váltófeltörvényszék nincs, nem lévén kivéve a csődtömegek sem a törvényk. rendt. 18. §. azon általános rendelete alól, hogy a birtokperek a birtokbiróságok által Ítéltessenek el? 2 Az elsőbiróság is nem mint csőd-, hanem mint birtokbiróság itélt ezen ügyben; azért terjesztette is a kir. itélő táblához ez ügyet, mert mint birtokbiróságnak ez volt ezen ügyben fellebbezési fóruma, nem pedig a váltófeltörvényszék; azonban a mint az itélet szövegéből . kitetszik, a kir. tábla tévedésből hitte ezen ügyet hozzá ' felterjesztettnek, s a váltófehörvényszékhez tette át, ho- | lott pedig ezen telekkönyvi birtokot tárgyazó perben a j váltó fel törvényszék hivatva nem volt bíráskodni; mely mivel mégis benne ítéletet hozott, a törvk. rendt. 297. §. 5. pontja szerint helytelenül alkalmazta az illetőségi szabályokat és hivatalból mondotta ki magát illetékesnek ez ügyben, holott mint nem birtokbiróság ezt tenni ha- j tásköréhez nem taftozott. Ezen perorvoslatok azonban a váltófeltörvényszékhez felterjesztetvén, ezekre a nélkül, hogy az felsőbb bírósághoz az ügyet felterjesztette volna, 1870. jun. 30-án tartott ülésében 1649. sz. a. következő végzést hozta: „Ugy a semmiségi panasz, mint a felebbezés, tekintve, hogy a neheztelt feltörvényszéki itélet által az első bírósági itélet a fellebbezett pontokra nézve helybenhagyatott, a csődtörvény 101. §. szerint pedig két egybehangzó határozat ellen további perorvoslatnak helye nincs: visszautasittatik." Semmitöszéki döntvények. Az 583. §-ban előirt eljárás nem alkalmazható, ha az örökösök testvérek ugyan, de különböző örökségi jogczimekre hivatkoznak. Csorba István jászberényi lakos s birtokos 1869-ben elhunyván, végrendeletet hagyott hátra akkép, hogy István Miklós Antal fiai mint egyformán törvényes utódai örökösödjenek vagyonában, de csak Csorba Klára elhalálozása után, kit életében az egész vagyon haszonélvezete illessen. Az előbb nevezett örökösök Jászberény tszékéhez folyamodtak, hogy az érintett végrendeletet megsemmisitetni s a hagyatékot egymás közt egyenlőn megosztatni óhajtják, s a tszék köztük s a végrendeleti örökös közt egyességet eszközöljön. Tárgyalás befejezése után a tszék 1870. mart. 24-kén 370. sz. a. hozott határozatával, miután Csorba Klára az örökhagyó végrendeletét fentartatni, a többi örökösök pedig azt félrevettetni kérik s igy mint örökösök különböző' nyilatkozatokat adtak, a tszék mint hagyatéki bíróság a végrendelet azon részét, mely a köteles részről nem intézkedik, az épségében fentartott ideig. törv. szab. anyagi része 7. §. értelmében megsemmisítette, és a hagyatékot különböző érdekből kiinduló örökösök közt az általa kijelölt arányban felosztandónak határotza, és pedig egyenlő arányban, azon módosítással, hogy miután Klárának éltefogy tiglani haszonélvezet hagyatott, de a törvényes köteles részről nem gondoskodott, a földek s ház bizonyos része a fiörökösöknek azonnal birtokbabocsájtassék. Ez ellen Csorba Klára sem. panaszt adott be. k Semmitőszék e panasznak helytadott, a 370. sz. a. végzést megsemmisítette s a bíróságot ujabb szabályszerű eljárásra utasította „m ert habár a hagyaték jelen esetben csupán testvérek közt osztandó meg; miután mégis az egyik örökös Csorba Klára a végrendeletre, a többi örökösök pedig a törvényre hivatkoztak; a perr 584. §. szerint az 583. íjban körülirt eljárás helyt nem foghatván; s az osztály az ellenérdekű örökösök közt nem eszközöltethetvén; a bíróság az 585. §. szerint az érdeklettek között az egyességet — még p-idig ha az eredményhez remény mutatkozik, ismételve raegkisérleni, — ennek nem sikerülése esetében pedig a perre utasítás kérdésében az 587. §. szerint határozatot hozni s a peressé vált hagyaték kezeléséről s biztosításáról az 588. §-ként gondoskodni tartozott volna; mi meg nem történvéu a sem. panasznak 297. §. 22. p. alapján helytadni kellett." (1871. jan. 20. —13498.) 14*