Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 14. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 12. [r.]

54 be, de legalább biztos alapot nyujt az Ítéletre, holott a | kivonat mindig kételyt bagy maga után, ha pedig a ki- i vonat felolvasása mellett az ügyiratok is terjedelmesebben adatnak elő, ez még több időbe kerül. Ugyan ez áll az elnökre és felettes bíróság előadóira nézve is, ha t. i. ezek meggyőződni akarnak arról, váljon a kivonat helyes-e vagy sem, mert ezt csak ugy bírálhatják meg, ha előbb az egész pert s ezután a kivonatot áttanulmányozzák. De még károsabbnak találom azt, ha a perkivonat elsőbiróságilag a felettes bíróságok használatára készíttetik; mert akkor a felebbviteli biróságok ítélete egyedül az elsőbirósági előadó nézetére, nem pedig a peres felek előadásaira s védelmére lesz fektetve, pedig hogy hány kivonat készül hibásan, és az előadó egy oldalú felfogása szerint, mely a per átolvasása nélkül az igazság kiszolgáltatásnak nyakát szegi? Erről szólhatnak azok, kik a kivonati előadmányozásnak következményeit tapasztalhatták. (Vége.) Határozatlan birtokarány megállapítására vonatkozó jogeset. Csődtömegek elleni birtokperben a birtok-, vagy a csódbiróság-e illetékes ? Úryjózaef jogtudor ügyvéd úrtól. Bizonyos kis városi házra vonatkozó tulajdonjog a helyszíneléskor a férj és nő nevére vétetett fel határozatlan arányban. A nő is, de a férj (kisvárosi kereskedő, kinek boltja a házban volt) még több rendbeli hitelezőkkel birt, kik a házból őt illető részre zálogjogi bekebelezést, részben előjegyzést nyertek. Egyszerre a férj ellen, annak saját kérelme folytán csőd rendeltetik el, melyben a ház, mint felerészben a férjet illető, felében a csődtömeghez iratik össze. A nő igénypert kezd, melyben kimutatja régi okmányokkal, hogy a kérdéses ház a férj szülei után erre (a férjre) és négy testvérére szállt, és a négy testvért be lőle illető részt ő, (a nő) váltotta magához, a férj testvéreit ő (a nő) fizette ki; következőleg kéri kimondatni, hogy a háznak 4/5 része az övé, (a nőé), és csak '/5 rész tartozik á férj csődtömegéhez. E perben az 1840. XXII. t. cz. 45. §. értelmében a csődválasztmány meghallgattatni rendeltetvén, eunek képviselője, valamint a perügyelő is a védelmet többi közt arra is fektették, hogy a telekkönyvben a csőd kiütéséig a nő a férjjel határozatlan arányban lévén tulajdonosként feltüntetve, és ezt sem a hirdetvényi határidő alatt, sem azután, egész a csőd kiütéséig nem kérvén kiigazittatni, minthogy időközben a férj hitelezői telekkönyvi jogokat szereztek a férjet illető részre, ezek pedig bizva az osztr. polg. törv. k. 839. §-ában ezen nyilvánkönyvi jogokat azon jóhiszemben szerezték, hogy a férjet a ház felerésze illeti; a mit azon oknál fogva voltak feljogosítva hinni, mert a birtokarány a telekkönyv szerint határozatlan, vagyis kétséges, ily esetben pedig a 839. §. szerint a részek egyenlőknek tekintendők: ennélfogva, ha a ház 4/5 része megitéltetnék is a nőnek, ez csak a férj hitelezői jogainak épségben hagyásával történhetnék, vagyis: csak a jövőre kihatólag mondathatnék ki, | nem pedig a múltra nézve is, a minek azon practikus I eredménye lenne, hogy a férj hitelezői nem a ház '/s, ha! nem fele része vételárából elégíttetnének ki, s ha valami fenmaradna, az nem !/2, hanem */b részben lenne a nőé. Az első biróság azonban 1870. január 7-kén követ kezőleg itélt: Bíróilag kimondatik, hogy a per tárgyát képező ház iránti tulajdonjog felperes nőt 4/5 részben illeti, s a csődtömeghez csakis '/ rész tartozván, a V5 rész felperesnőnek, illetőleg telekkönyv szerint saját hitelezői jogainak épségben maradása mellett kiadandó. Mert felperesnő A) alatt másolatban, 0) alatt eredetiben csatolt szerződéssel bizonyítván, hogy férje négy testvérétől a per tárgyát képező fekvőség 4/5 részét megvette, s a vételárt nem közkeresmény i, hanem D. alatti s nem kifogásolt bizonyítvány szerint, hozományi pénzből kifizette, mely bizonyítékokkal szemben alperesnek az osztr. polg törvény 839. §-ra alapított állítása, hogy telekkönyvben arány kitételének hiányában a felperesnő férjével egyenlő részbeni birtokosnak lenne tekintendő, miután az arány fentebbiek szerint igazoltatott, figyelembe nem vétethetvén, a keresetbe vett 4/5 részt felperesnek megítélni kellett. Ezen ítélet ellen fellebbezés adatott be következő indokokból: 1. Az itélet a csődtömegre nézve legmesszebbre kiható azon intézkedést nem tartalmazza, hogy valljon a felperesnő által követelt 4/5 rész mely időtől kezdve illeti őt? mert a csőd részéről az követeltetett, hogy az elkülönítés csakis az ezt szorgalmazó keresetutáni időre birjon hatálylyal, az addig a férjet illető részre zálogjogot nyert hitelezők zálogjoga azonban, mint fele részre nyert zálogjog épségben hagyassék. Erre nézve azonban az itélet legkisebbet sem tartalmaz. A csőd tehát nem tudja, valljon nem ekként értelmezendő-e tnlajdonkép az itélet? s csak is a végett fellebbez, mivel az itélet az ellenkező magyarázatot nem zárja ki, és ezen lehetőség esetében a cs5d jelzálogos hitelezői, majdnem teljesen elesnek követelésöktől; mert hiszen az V rész értéke nem tudhatni elég lesz-e a csődtömeg körüli kiadások fedezésére, nemhogy valami akár az első betáblázott hitelezőnek is juthasson belőle. 2. Az osztr. polg. törv. k. 839. §-ának azon értelméhez, hogy a jelzálogos hitelezők mindaddig, mig a telekkönyv határozottan nem mutatja a közös tulajdonosok arány részét, ezen tulajdonosok között egyenlő részre nyerik a zálogjogot, nem férhet semmi kétség. Mert bizonyos, hogy mig az áll a telekkönyvben, hogy a közös tulajdonosok részei határozatlanok: addig kétséges, hogy egyik-egyiket közülök mennyi rész illeti? már pedig ezen esetre világosan mondja a törvény a felhívott 839. §-ban a°gy: »kétség esetében, minden rész egyenlő nagyságúnak tekintendő." Ha a kétség eloszlattatik, és az a telekkönyvben feltüntettetik: azon tul már nem lehet szó arról, hogy az arány kétséges volna, és igy nem lehet vitatni sem, hogy mennyire nyert zálogjogot a hitelező ; de a mig az nincs a telekkönyvben feltüntetve: addig a törvény fentebb idézett rendelkezése áll, különben azon anomália áll elő, hogy ha nincs is feltüntetve a telekkönyvben az arány, azért mégis csak annyira nyer a hitelező zálogjogot, mennyire majd valamikor később (mint itt is pláne a csődnek az egyik tulajdonos elleni kiütése után) ki fog mutattatni az adóst ebből illető rész.