Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 10. szám - Jogrendszerünk átalakulásához 5. [r.]

38 A franczia „oour de cassation" nem annyira egy legfőbb torvényszék, mint inkább az állam felügyeleti hatalmának orgánuma, mely a közérdek szempontjából a törvénysértéseket tartalmazó birói határozatokat megsemmisiti, a nélkül, hogy a fenforgó egyes pereset megbirálásába bocsátkoznék, melyet mindig az illetékes törvényszékre bizni köteles. Az 1837-ik évben hozott törvény, melynek értelmében a „cour de cassation" a második Ízben benyújtott semmiségi panaszt osztályainak összesége előtt tárgyalja, s ekkép megállapított határozata, azon bíróságra nézve, melyhez ez ügy utalva van, kötelező erővel bir, — segített ugyan azon anomálián, hogy a semniitőszék nézeteinek positiv irányban érvényt szerezni képtelen volt, de azért a „cour de cassation" az idézett törvény daczára mégsem bir egy törvényszék jellegével, miután mindig csak semmisít, a nélkül, hogy a fenforgó vitás jogkérdés tényleges eldöntésébe bocsátkoznék. Oly eseteknél, midőn a törvényben előirt lényeges alakiságokat sértő birói határozatokról van szó, a puszta megsemmisítés és az ügynek visszaküldése a dolog természetéből folyik, — midőn azonban a legfőbb törvényszék azon hivatása lép előtérbe, a törvények helyes értelmezése és alkalmazása felett őrködni, a franczia szervezés sem elméletileg sem gyakorlatilag nem indokolható. Elméletileg nem — mert a legfőbb törvényszék a törvények helyes alkalmazása és értelmezése iránt sokkal hatályosabban gyakorolhat felügyeletet akkor, ha nemcsak megsemmisíteni, hanem nézeteinek mindjárt kényszerítő hatálylyal érvényt 6zerezni képesítve van. Gyakorlatilag nem, — mert miután a „cour de cassation" a feleknek igazságot nem szolgáltat, a megsemmisítés esetében az ügy ismét egy alsóbb törvényszékhez utasittatik, és csak akkor, ha annak ítélete a „cour de cassation" nézetével ismét ellenkezik, bir annak másod izben és teljes ülésében hozott határozata — positiv kötelező erővel. De nem czélszerütlen eljárás-e a feleket ily nagy költ* ségekkel terhelni és ügyeik eldöntését annyira késleltetni, midőn ugyanazon czélt már az első megsemmisítés alkalmával lehetne elérni. De eltekintve ezen mindenesetre fontos érvtó'l, a legfőbb törvényszék ítélete nemcsak a materialis jogsértés kitüntetésével foglalkozzék, hanem egyszersmind a vitás jogkérdésnek oly végleges eldöntését nyújtsa, mely minden további kételyt és vitatkozást lehetetlenit, mi korántsem zárja ki, hogy fontotabb és bonyolodottabb jogkérdések a legfőbb törvényszék egyesitett osztályaiban leljék eldöntésüket. Az ítélő biró működése, mint ezt Waldek „die Nichtigkeitsbeschwerde" czimü munkájában oly találóan jellemzi, három fő mozzanatban pontosul össze. 1- ször. A perrendtartás alaki befolyását illetőségére, és a tényálladék megállapitására-figyelembe veszi. 2- szor. A felek nyilatkozatainak és bizonyítékainak tartalmát mérlegeli. 3- szor. A törvényeket a fenforgó peresetre alkalmazza. Miként érteitnezendők a felek nyilatkozatai, melyik tanú vagy fél érdemel nagyobb hitelt, — ezek mind oly kérdések, melyek általános elvek alá nem sorolhatók, s nem létezik semmi indok azon feltevésre, hogy a harmadik bíróság azok megállapításánál a helyesebbet eltalálni képes lesz, — sőt ellenkezőleg, miután itt a személyek és helyi ismeretek ismerete igen kívánatos a ténykérdések megállapítására, az alsóbb bíróságok gyakran illetékesebbek mint a felebbviteli bíróságok." Ellenben a második ós harmadik pont alá sorozott birói teendőkre nézve, okvetlenül szükséges egy legfőbb törvényszék létezése, mely biztosítékot nyújt a lényeges és a felek jogait óvó alakiságok megsértése ellen, mely az anyagi törvények helyes alkalmazása és értelmezése felett őrködjék s a nélkül, hogy a tudományos fürkészésnek és a jobb nézetek érvényesítésének gátat vetne útjában, mégis az igazságszolgáltatás zi láltságát akadályozza.*) Semmitoszéki döntvények. Örökösödési eljárásban a birói tlletöséqet nem a személy minősége, hanem a hagyatéki vagyon mi volta határozza még. Habár tehát az örökösök között városi gyámhatóság alá tartozó kiskorúak fordulnak is elő, mégis nem azon város tszéke az illetékes az örökösödési eljárás vezetésére s elintézésére, ha a hagyatékhoz ingatlanok is tartoznak, — hanem azon törvényszék^ mely dologi bíróságul szolgál. Nyíregyházi lakos Marko András elhalván ugyanott létező kiskorú örökösöket hagyott hátra. Az örökösödési eljárás Nyíregyház város tszéke előtt megindittatván, miután a barátságos kiegyeztetés nem sikerült, a hagyatéki ügyet a városi tszék Szabolcsmegye tszékéhez áttette mint birtokbirósághoz azon ingatlanokra nézve, melyek a hagyaték egy részét képezik. Szabolcs tszéke azonban az iratokat ahhoz visszaküldötte, mivel az örökösök közt árvák vannak, kik Nyíregyháza területén laknak, kiknek ügye tehát a városi tszék bíráskodása alá tartozik. A Semmitőszék ezen összeütközési ügyben következő határozatot hozott: „Ezen örökösödési eljárásban Szabolcsmegye tszékének birói illetősége alapitatik meg; mert a perr. 562., 583. §§. szerint akkor, midőn mint jelen esetben a hagyatékhoz ingatlan vagyon is tartozik, az örökösödési eljárás vezetése és elintézése a birtokbiróság hatáskörébe tartozik; ezen utóbbi hatósággal nem biró Nyíregyháza város tszékének hatásköre tehát csakis a haláleset s leltár felvételére — ideiglenes biztosítási intézkedések megtételére, egyesség megkisértésére, és tszéki meghagyások teljesítésére terjedhet. „Azon körülmény, hogy az örökösök közt Nyíregyház város gyámhatósága alá tartozó kiskorúak léteznek, a városi tszék illetőségét nem alapítja meg; mert örökösödési eljárásnál a birói illetőséget nem a személy minősége, hanem a hagyatéki vagyonnak ingó vagy ingatlan mivolta határozza meg, — a gyámhatóság ezen minőségben hagyatéki eljárásban illetékes bíróság egyátalában nem lehet, hanem hatásköre kizárólag oda terjed ki, hogy a kiskorúak személye a hagyatéki bíróságnál kellően képviselve legyen s érdekeiket sértő káros intézkedések ell en, az örökösödési eljárásra hivatott alsó és felebbviteli bíróságoknál orvoslás kerestessék." (1870. dec. 21 — 11592. sz.) Nem tekinthető törvényszerű megidézésnek, ha alperes keresztneve a neki kézbesitett keresetlevelén hibásan volt kitéve, Radocza János mint Schulteisz csődtömeg perügyelője Homonnay János ellen Pest-Teréz városi egyes *) Igen kérjük hogy jeles jogtudósunk ezen nagybecsű értekezését — becses ígéreteként ^— átvive a biint. jogtérre, mielőbb | folytassa. S z e r k.