Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 9. szám - Hallgatag beismerés sommás eljárásban

35 gyenge lábon áll, s bár mely hitelező jogos követelése behajtásától elesik. Ezen végzés ellen első alperes részéről felebbezés adatván be, az érdekelt hitelező feszült figyelemmel várja a k. it. tábla e tárgybeli végzését. Mert ha a másod biróság által az elsőbirósági végzés helybenhagyatnék, a ptrt. 295. ozikke szerint minden további felebbezéstől el lévén zárva, jogos követelésétől is merőben el lesz esve. Az e tárgyban várandó másodbirósági végzést indokaival együtt közölni fogjuk; megjegyezve még, mikép ezen közlés czimére is azért tettük a ptrt. 468. és 295 ik czikkére való vonatkozást, mert azon czikkek által egy oly korlát van a perlekedő felek elébe szabva, mely a ptrt. 470-ik czikkóvel legkevésbé sincs összhangzásban. B. J. (Erdélyből.) Semmitöszékí döntvények. Az Erdélyben érvényben levő 1852. évi ügyvédi rendtartás szerint az ügyvéd maga helyett pervilelre csak ügyvédet helyettesíthet. Ennek ellenére ügyvédjelölt helyettesitetvén, a fél Képviselete érvénytelennek, s az egész eljárás s Ítélethozatal semmisnek tekintendő. Lészay Lőrincz Dobokamegye egyes bíróságához Balogh Mihály ellen 94 for. stb. iránt keresetet adott be még 1866. mart. 8-kán. Tárgyaláskor alperes kifogásolta a felperesi meghatalmazást, minek folytán a tárgyalás elhalasztatott, felperesnek kellő meghatalmazás melletti képviseltetése meghagyatván. Ennek folytán felperes Filkéni ügyvédet 1868-dik január 15-dikén kelt meghatalmazással meghatalmazottjának vallotta. Több határidő, hol egy hol másik fél hibájából lejárván, érdemleges tárgyalásra 1869. nov. 24-ke kitüzetett. Ekkor felperes képviselésére bizonyos Blumenfeld Izsák jelent meg, ki ismét halasztást kért; az ujabb 1870. nov. 9. tárgyalás Blumenfelddel tartatott. Ekkor alperes ismét a meghatalmazás ellen tett kifogást, azt sem Filkéni sem Blumenfeld részéről törvényesnek el nem ismerhetvén. A biróság ezeket mellőzve 1870. nov 11. kelt Ítéletével alperest elmarasztalta. Ez ellen alperes sem. panaszt adott be, a fent érintett meghatalmazási kifogások alapján. A Semmitőszék annak helytadva, a neheztelt ítéletet az egész eljárással a 297. §. 15. p. alapján megsemmisítette „mert felperes 1868. jun. 15. kelt meghatalmazványában Filkéni ügyvédet vallotta ez ügyben képviselőjének, ugy hogy Filkéni maga helyett más ügyvédet helyettesíthessen; és mégis Filkéni ellenkezésben meghatalmazásával és ellenkezőleg, főleg a még érvényben levő 1852.é. ügyv. rendtartással, mely szerint ügyvéd maga helyett csakis ügyvédet helyettesíthet—bizonyos Blumenfeld Izsákot ki ügyvédjelöltként viselkedett, rendelte felperes képviselőjéül; és ekkóp Blumenfeld a nov. 9-ki tárgyalási jkönyv szerint felperest Filkéni helyett felperes meghatalmazása és a jogérvényes ügyvéd rendtartás ellenében képviselte — mi szükségkép az egész tárgyalásnak s ítéletnek semmiségét vonja maga után (1870. decz. 21. — 12882. sz.) Hg. Karageorgievics perben hozott kir. táblai ítélet. (Folytatás.) Mindezen kétségtelen ténykörülmények által bebizonyítva van, hogy az eszme a vezénylő szerep nem a Topschiderben fogva lévő Marics Lázáré — hanem Radovánovics Pálé volt — kinek kezében a bünmerénylet összes szálai öszpotosultak, mit különösen azon körülmény is bizonyít, hogy midőn Marics a gyilkosság végrehajtásával késedelmeskedett, s midőn ez gyilkosságnáli társul Ifkovics Vidijét maga mellé rendeltetni kivánta, Radovánovics Pál azon kifejezéssel, hogy ennek más rendeltetése van, oda, Sabáczon lakó saját testvérét, Radovánovics Kosztát rendelte, — és e szerint a tervszerüleg érett megfontolással elhatározott bünmerénylet minőségén nem változtat azon körülmény, hogy a meggyilkoltatás helyét Marich Lázár javallottá, s hogy a közvetlen végréhajtásnál ő is közreműködött. „Az első bírósági törvényszék azon érvezete pedig, hogy Marics Lázár a végtárgyaláskor csakis vallomásának maga személyére vonatkozó részét hitelesítette meg, a végtárgyalási jkönyv által találja czáfolatát. IV. Azon vád alapossága, hogy a gyilkossági bünmerénylet végrehajtására pénz adatott, és illetőleg Ígéretek tétettek, bebizonyittatik: a) „Vilutievics András vallomásával, ki előleges tagadás után, azon előadása mellett, hogy Trifkovics Pál által 1868. évi tavasz elején a 27800 frtot a gyilkossági bünmerénylet sikeresitése végett adatott át, mindvégig megmaradt. Ezen beismerésnek hitelét neveli azon körülmény, hogy a nevezett összegnek Báziáson történt átadása magábanvéve feltűnő, — hogy a küldeményezés iránt mind e. r. vádlott, mind pedig Trifkovics Pál ellenmondásban voltak ; ha tekintetbe vétetik, hogy ezen jelentékeny összeg kézbesítéséről, illetőleg átvételéről nyugta nem állíttatott ki; — ha tekintetbe vétetik, hogy ezen aranyokra felváltott pénz az egyébb pénzektől elkülönítve, virágedényekben földalá elrejtve találtatott meg: csakugyan Vilutievics András vallomásának alapossága mellett szól, hogy azon nála feltalált levél, melyben őt Trifkovics Pál, 1868. május 5-kén utasítja, hogy a küldött összeget Bukarestbe juttatás végett, mint ez már meghagyva volt, a kamarádiába (sóhivatalba) szolgáltassa, egyedül az ügy elpalástolása czéljából íratott, — eloszlat minden kételyt, ha tekintetbe vétetik, hogy Oláhországba való pénzküldésnek értelme sem volt, miután a 265. sz. a. hiteles kimutatás szerint azon időtájban vagy is 1868. februártól májusig Oláhországból Pestre 14320 for. küldetett e. r. vádlottnak; — ha figyelembe vétetik végül, miszerint azon előadás, hogy a már emiitett 27800 for. Összeg esetleg belgrádi török telkek vásárlása végett szolgáltatott ki Vilutievicsnek, az által találja világos czáfolatát, hogy az illetékes szerb hatóság értesítése szerint török-telkek eladása még elhatározva sem volt, — a védő által hitelesítés alkalmával becsatolt levél pedig csak kisajátításra vonatkozik; a bemellékelt könyv pedig Belgrád szabályozási tervét tartalmazza; — világosan kitűnik, hogy a pénz csakugyan a bünmerénylet czéljából adatott át. „Habár annak számszerinti kimutatása, minő összegeket s minő pénzalapból szolgáltatott át Vilutievics? — kiderítve nincsen, vallomásának hitele nem csökkenhet, mert mint már fentebb kimutatva volt, Radovánovics Pál maga is beismerte, hogy Vilutievics Andrástól a bünmerényletre pénzeket felvett, — ugyanerre vonatkoznak Nenádovics Svetozár, Marich Lázár, Rogics Stanoje vallomásai; de kitűnik ez Radovánovics Pálnak Vilutievics Andráshoz irt 354 — 19 — VII alatti leveléből is; — b) „Nenádovics Simon is azt állítja, hogy 1868 tavaszán Pesten lévén, tudja, hogy sógora hg. Kar&georgievics Sándor Sztankovics Fülöp részére Vilutievicsnek 700 drb. aranyat küldött — mi ismét ez utóbbinak vallomását erősiti. 9*