Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 95. szám

379 Ha a Semmitőszék határozata végrehajtatik, akkor | ilusoriussá tétetika törvény; — illusoriussá van téve az O. B. E. IV. fej. 6. §-a, ós a perrendtartás 9. és 10. §§ ai. E.s ekkor a csődbíróság és bünfenyitő törvényszék határozatait dobjuk a lomkamarába az 1868 ik évi LIV. törvényczikkel együtt. És ez igy van, mert ha a Semmit5szék az árverést Sch . . z Fülöp számára elrendeli az előtt, hogy a fenyítő törvényszék határozató! hozni birna; akkor minek a bünfenyitó törvényszék? minek a perrendtartás 9. 10. §§-ai? — Az oly eljárás által praejudicálva van a bünfenyitő törvényszéknek, mert ha már Sch . . z Fülöp részére történni kell az árverésnek, — akkor a Semmitőszék őtet a vizsgálat áttekintése előtt bűnösnek nem találván, — anticipando fölmenti; mert mit tehet a bünfenyitő törvényszék a Semmtószék világos határozata ellen?— Ez pedig épen azon jogot ruházza a bűnrészesekre, melyet tőlük a bünvizsgálat nyomán elvenni kell, mint csalóktól. — Itt szerény véleményem szerint a Semmitőszék az állami lét kérdésébe bevágó jogoltalmat vet el — az igazságszolgáltatás terén; — mert a bünfenyitő bíróságnak nem engedi át a szabad tért, mely a bűnösség kipuhatolására, valamint a bűntettesek megbüntetésére okvetlenül szükséges. Azonban még egy más kérdés is forog itt fenn, az tudniillik : váljon végrehajtható e a Semmitőszék határozata, mely azt mondja, hogy a F . . sz ellen beperesitett követelések fejében Sch . . z Fülöp és társai részére történjék az árverés. Az árverés megtörténik, és megtörténhetik; de a vételárra nézve az árverési joggal megajándékozott Sch. és társai azt követelendik, hogy a vételár nekik kiszolgáltassák. A végrehajtó biró azonban azt a perrendtartás 411. § a és az ügyviteli szabályok szerint csak akkor kézbesítheti, ha az eredeti kötleveleket kiadják; — azokat pedig ki nem adhatják, mert a bünfenyitő bíróság által mint bűnjelek le vannak foglalva. így a Semmitőszék egy határozatot hozott, mely a törvények értelmében végre nem hajtható. (297-ik §. 10. pontja.) A jóhiszemű hitelezők — követeléseikhez juthatás miatt kétségbe estek, — de mégis van egy reménységök, melyhez mint a vizbefuló a szalmaszálhoz kapaszkodnak. — A m. kir. igazságügyi ministeriumhoz nyújtottak be kérvényt, melyben a fenntebbi körülményeket előadván, esedeztek, miután jelen esetben a Semmitőszék, csőd és bünfenyitő törvényszék közt illetőségi összeütközés forog fenn, — az határozzon e kérdés fölött : melyik bíróság határozata érvényes; és melyik mindenek előtt végrehajtandó? — A megyében létező jogászközönség nagy feszültséggel várja az igazságügyi ministerium határozatát, melyet annak idejében a szakközönsóg elébe terjeszteni bátor leszek. *) *) Lapunk eredeti programmja 3 tizenhárom evi gyakorlata szellemében egyik fő feladatául szolgálván az, hogy a törvénykezési panaszoknak szabad tért nyissunk, mind a bíróságok, mind a kormány ellenében, — ez okból nem tagadhattuk mog a fentebbi czikk közzétételét sem —De ezen, a pesti német lapokban is nagy merészséggel, de annál kevesb alapossággal vitatott ügyre nézve •mi is fogunk saját részünkről mielőbb közleményt hozni. Szcrk. Legfőbb itélöszéki döntvény. A végrendeleti hagyományozás által a közszerzeményi jog érvényesítése kizárathátik. A hitestárs férje végrendelete hayyományait fentartás nélkül ugyanazon végrendelet alapján elfogadván, lemondott közszerzeményi jogáról mindazon közszerzeményekre nézve, melyekről a férj rendelkezett végrendeletében. A lemondás a végrendeleti hagyományok elfogadási tényében rejlik, — külön lemondási nyilatkozat szükségelése nélkül. (Folytatás.) Az elsóbirósági ítélet további indokolása következőleg szól: „Mert a végrendelethezi világos hozzájárulását s a végrendeletben foglalt intézkedésekbeni megnyugvását felperes nemcsak hallgatagság, hanem kétségbe vont saját tényei által is tanúsította, a mennyiben az ellenirathoz 3, 5, 6' és 7-ik szám alatt betársitott nyugták szerint az 1. sz. alatti végrendeletben neki szánt hagyományokat felvette s föltétlenül ugyancsak az 1-ső szám alatti végrendeletre való hivatkozással és annak alapján elfogadta, a hagyományosok egyikével szintén ezen végrendelet alapján a 4-ik sz. alatt betársitott szerződés szerint egyezkedett, sőta3-ik szám alatti nyugtáblan magái férje hagyatékából tökéletesen kielégítettnek további jogfentartás nélkül nyilvánítván, férje hagyatéka irányában minden követeléséről, következőleg tehát a vitatott közszerzemény czimén támasztható jogigényéről is felperes önként és végképen lemondott, közömbös lévén a lemondás joghatályára nézve azon körülmény, hogy felperes ezen lemondása egy nyugta alakjában történt: „Mert felperesnek ép most elsorolt síját tényeiből a p. r. t. 155 §. értelméhez képest azon következtést kell vonni, hogy az 1. szám alatti végrendelet szerinti hagyományokat felperes azért fogadta els ennek folytán magát férje hagyatékából tökéletesen kielégítettnek azért nyilvánitotta, mivel ez által akár közszerzeményi, akár más jogczimén a hagyaték iránt támaszthatandott igényeire nézve rövidséget felperes nem vallott, és mert ennek ellenkezőjét a per során határozottan nem is állította, annál kevésbbé bizonyította. „Perköltségekben nem csupán a pervesztés körülményénél íogva, de főleg azért kellett felperest elmarasztalni, mert hallgatólagos beismerése szerint a néhai férje végrendeletében neki hagyományozott haszonvételeket még a jeleu per folyama alatt is szedi és élvezi, mi által a férje végrendeletebeni teljes megnyugvását még ezen per megindítása után is ujolag tanúsítván, felperes saját tényeivel ellenkezésben álló konok perlekedőnek volt tekintendő." Ezen ítélet ellen felperesnő következőleg indokolt felebbezóst adott be : 1-ör hogy a 2-ik számú leltár hívatlanul, törvénytelenül s illetéktelenül a községi bíróság által 1867-ik évi május 27-én felvétetett ugyan, de törvényesen az erre hivatott küzegek által csak 1867 ik évi augustus l-én a járási főgyám által vétetett fel és utóbb 1867. september 28-án a járási szolgabiró által kiegészíttetett, mely mindkét alkalommal felperes szerzeményi jogait nyilván fenntartotta, — hogy a végrendelet is csak 1867-ik évi aug. 95*