Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 94. szám

Pest, 1871. pénteken december 1. 94. szám. Tizenharmadik évfolyam. TORVEMSZEKI CSARNOK. Debreczcni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A polgári törvényvezési rendtartás hiányának orvoslása s a mezei rendőri perek feletti biráskodás. — Legfőbb itélőszéki döntvény. — Semmitöszéki döntv. A polgári törvénykezési rendtartás hiányainak orvoslása s a mezei rendőri perek feletti biráskodás. Kaffka Ignácz megye tszéki ülnök uvtól (Szatmáron). (Vége.) II. Az előadottak után — ha figyelembe veszszük az 1868. 54. t. czikket életbeléptető ministeri rendelet által mezei rendőri ügyekre vonatkozólag hatályban tartott ideigl. törv. szab. II. fej. 3. §-át, hol a mezei rendőri kihágásokra nézve a testi büntetés fenntartva lett, a 4. §. pediíí az ily esetekben hozott Ítélet elleni felebbezést egyedül a megyei törvényszékre engedi meg, — igen természetes, hogy a szolgabíró ezen utóbbi törvény útmutatásánál fogva, midőn a mezei rendőri kihágás íélett határoz s ugy találja, hogy a^ kártétel vétkes gondatlanságból avagy rosz szándékból eredett a nélkül, hogy bunl'enyitő eljárás alapjául külön vizsgálatot tenne — nemcsak a pénzbeli bírságot, de a testi büntetést is kiszabni szokta, hol vau tehát ily esetben a polgári s büntető eljárás közötti válaszvonal? s felebbezés esetében — midőn a marasztalt fél mind a péüzbeli elmarasztalást, mind a kiszabott büntetést nehezteli — hova kell az ügyet másodbirói ellátás végett felterjesztenie? —sok szolgabíró valóban eltalálni nem tudja s nem tudhatja; — sőt a marasztalt fél sem képes kitalálni, hogy semmiségi panaszát hová intézze, ha azzal élni akarna. — Már pedig, ha a kellő utat egyszer eltévesztette, minden jogorvoslattól megfosztva van, ha pedig a bírói illetéktelenség szolgált jogos alapul a semmiségi panaszra, halomra dől mindaz, mi addig az ügynek áldozatul hozatott, s a megkárosított fél csak ujabb időveszteséggel s gyakran kárát meghaladó költséggel kereshet igazságszolgáltatást. Például egy esetet hozok fel. K. Gr.-nek — R. J. elleni 28 frt iránti mezei rendőri perében a tárgyalás és vizsgálat befejezte után Gr. B. szolgabíró 1870. május 10. — 9. szám alatt hozott Ítéletével panaszlottat a kár becsüjének kétszeregében s mint vétkes gondatlanságból kárt tevőt 3 napi fogság büntetésben elmarasztalta. Ez ellen R. J. semmiségi panaszszal élt; azon indokból, mivel a vizsgálat során épen az derült ki, hogy a kár csak történetesen s nem rosz szándékból eredeti. — Ennek folytán a Seti mitőszék a hozzá felterjesztett ügyiratokat 1870. decz. 29. azzal küldötte vissza — még pedig a megyei törvényszék utján, — hogy miután panaszlott ellen a vizsgálat mint szándékos kártevő ellen intéztetett, így jelen eset a p. t. r. 93. §. h) pontja alatt említett mezei rendőri esetek közé nem tartozik — panaszlott felebbviteli beadványát az 1840. IX. t. cz. értelmében an, nak felülvizsgálatára illetékes másodbirósághoz terjeszsze. | — Ámde ez alatt a törvény szerint engedélyezett felebi bezési határidő régen eltelt, — mi lesz tehát a teendő? valamint az első biró, ugy a fél kitalálni nem tudja, mert felperes a végrehajtást követeli, panaszlott pedig kellő időben beadott, az eljáró biró által elfogadott, de felsőbb helyen visszautasított semmiségi panaszában épen azt igyekszik kimutatni, hogy mivel a kár történetes, büntetésnek helye nem lehet, s felperes kárát tekintettel a többször idézett 93. §. h) pontjára, csakis polgári uton keresheti. — Fűzzük tovább jelen eset fonalát. Ha most a szolgabíró a tárgyalási jegyzőkönyvet, és vizsgálati iratokat az 1870. t. cz. értelmébeni illetékes bírósághoz, tehát megyei törvényszékhez terjeszti be, s ez csakugyan ugy találná, hogy a vizsgálat vétkes gondatlanságot vagy rosz szándékot fel nem tüntet — minél fogva büntető eljárás alkalmazásba nem vehető, akkor — kényszerülve leend a keresetet vagy polgári útra visszaterelni és utasitani a szolgabírót, hogy mivel itt csakis egyszerű kártérítési, vagyis a 93. §. h) pontjában említett eset forog fenn — az ügyet másodbiróságilag a Semmitőszéktól már többször kimondott elv szerint a kir. itélő tábla által láttassa el, — vagy pedig annak felülvizsgálatába bocsátkozni s így polgári ügyben másodbiróságot gyakorolni, mi ellen többé az 1840. IX. t. cz. 5. §-a szerint felebbvitelnek helye sem volna, mi pedig ismét a perrend szabályaival ellenkeznék. Végre miután az 1868. évi 54. t. cz. 476. §-on kivül egyetlen egy positiv törvényt sem ismerek, mely a községi elöljáróságnak az 1840. IX. t. czikk 6. §-ban engedélyezett bíráskodási jogát megszüntette volna, — a perrendtartás életbeléptetése iránt kibocsátott ministeri rendelet XIX. czikke értelmében pedig az ideigl. tör. szabályoknak a mezei rendőri ügyekre vonatkozó intézkedései érintetlenül hagyattak, — lehet-e még csak képzelni is azt, hogy ily körülmények között a községi elöljárók bírói hatáskörüket felismerjék? Én bizton állithatom, hogy a perrend 3 és 55. §-rahivatkozólag mártöbbször kifejtett semmitöszéki elv ellenére polgári eljárás alá tartozó mezei rendőri ügyekben a községi elöljárók első bíróságilag s a szolgabirák másodbiróságilag, a tszékek pedig a kár becsüjéhez, illetőleg kereseti összeghez képest részint másod-, részint harmadbiróságilag még most is intézkedjenek, sőt mondhatom, hogy még ott is, hol ügyvédi befolyás vétetik igénybe, egyik félnek sem jut eszébe semmiségi panaszszal lépni fel a szolgabírói vagy törvényszéki határozat ellen, habár az a perr. 93. §. h) pontjában emiitettesetre vonatkozik is; — miből látható, hogy törvény hiányában felek, ügyvédek é& birák egy94