Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 94. szám

374 iránt tévelyegnek, — minél fogva égető szüksége mutat- | kőzik annak, hogy a mezei rendőri ügyekbeni eljárás, valamint a kijavitandó perrend tartással ugy a legköze lebb életbe léptetendő birői szervezettel összhangzásba hozassék. Legfőbb itélőszéki döntvény. A végrendeleti hagyományozás által a közszerzeményi jog érvényesítése kizáralhátik. A hitestárs férje végrendelete hayyományait fentartás nélkül ugyanazon végrendelet alapján elfogadván, lemondott közszerzeményi jogáról mindazon közszerzeményekre nézve, melyekről a férj rendelkezett végrendeletében. A lemondás a végrendeleti hagyományok elfogadási tényében rejlik, — külön lemondási nyilatkozat szükségelése nélkül. (Folytatás.) II. Az ügy érdemében alperes elleniratához ragaszkodik s megjegyzi, hogy a H. T. K. II. 29. 2 §. — 1840. 8. 8. §. s ért. I. 13-ik § a jelen perben alkalmazást nem találnak, — mert ha felperes beismeri, hogy boldogult férje egész, tehát a házasság alatt szerzett vagyonáról is végrendelkezett és ő ezen házasság alatti szerzeményét is magában foglaló végrendelkezését elfogadta, annak alapján magát férje egész, tehát házasság alatt szerzett vagyonából is kielégítette s ezzel férje végrendelkezéséhez utólagos beleegyezését adta — abból, mi a végrendeletben foglaltatik, törvény szeriut többé semmit nem követelhet. Ezután felhozza, hogy elleniratának hat pontja felperesnő által meg nem gyengittetett. Nem az első, mert az Orsz. bir. Ért. 7-ik § a Valovits Mihály szabad végrendelkezési jogát törvényes osztályrészre jogosítottak hiányában teljesen megállapítja — az ausztr. p. t. k. 1467-ik §-a telekkönyvileg 3 éven tul bejegyzett tulajdoni s igy vagyoni végrendelkezési jogát kétségtelenné teszi, — mig annak 1237-ik §-a, mely a hatálya alatt keletkezett jogügyletre, t. i. a szerzésre helyesen alkalmaztatott, felperesnőt, mint közszerzőt nem ismeri. — Nem a 2-ik, mert a midőn felperesnő a 15-ik sz. adásvevési szerződés szerint saját vagyonát is férjének eladta, ennek vételárát a nagyszombati takarékpénztárban ó'riztette s onnan férje halála után, a nélkül, hogy ez utolsó azt valaha élvezte volna, 3-ik számú nyugtája szerint kamatos kamatostól fel is vette : semmi kétséget nem szenvedhet, — hogy vagyona férje vagyonától elkülönítve kezeltetett s hogy közöttük csakugyan azon hallgatólagos szerződés jött létre, melynél fogva egyik a másikát saját szerzeményeiben részesíteni nem köteles. Nem gyöngittetett meg a 3-ik pont sem, mert hogy Valovits Mihály a kereseti ingatlanokat csakugyan házassága előtt szerzett pénzén szerezte, igazolja a 15-ik sz. szerződés tartalma, mely szerint felperes 1856-ik év előtt semmi vagyonnal sem birt, azon vagyont pedig, melyet 1856-ban örökölt már 1857-ik évben férjének eladta, s vételárát kamatos kamatosiul a 3-ik számú nyugta szerint egyedül maga felvette, igazolja a 16. sz. Valovits Mihály pénzvagyonárol szóló főkönyvi kivonat, melynek való-ága kétségbe nem vonatván, a perr. 186-ik § a értelmében bizonyítékot képez s igazolni fogják a 19. sz. kérdőpontokban hivatkozott tanuk, kik tudják, hogy Valovits Mihály a kereseti ingatlanokat házassága elö'tt kölcsönadott, tőkéi lerovására vagy kifizetésére fizetésképtelen adósaitól vette át Nem a 4-ik, mert hogy felperesnő az A. alatti közös házasságukbani szerzemény iránti végrendelkezéshez utólagos beleegyezését adta, igazolják nagyszámú azon cselekvényei, melyek szerint ó ezen házasság alatti szerzeményről is intézkedő végrendeletet elfogadta, vele szakadatlanul él s az 5662-dik helyrajzi sz. házasság ideje alatt szerzett rétet özvegyi tartás fejé be ni haszonélvezetre fogadta el. Nem az 5-ik, mert a minden igényekróli lemondás azért kétségtelen, mivel azt felpetesnó sajátkezű aláírása által valódinak ismert 3-ik számú nyugtájának záradékában világosan kifejezte, kijelentvén abban, hogy miután azon vagyonból, melyről az A. alatti végrendelet intézkedik már ezen végrendelet ulapján ki lett elégítve, — nem tartja fenn magának semminemű jognak, semmi czim és mód alatti jiivendőbeni érvényesítését. Nem gyengittetett meg végre a 6-ik pont sem, mert hogy legroszabb esetben a végrendelet alapján kapott érték a kereset értékébe beszámítandó, azt legvilágosabban indokolja azon körülmény, mely szerint Valovits Mihály végrendeletében felperesnőnek hagyományait az egész abban foglalt vagyonból, tehát az abban foglalt kereseti ingatlanokból is hagyományozta, de indokolja egyszersmind a törvény is, mivel minden hagyatéki eljárásnál a már kapott értéket a törvény szerinti igényekbe be kell számítani. Hogy a 2982 s 3123 helyrajzi számú ingatlanok csakugyan a 17-ik számú végzés folytán végrehajtási árverésen eladattak, annak bizonyitázára kéri alperes,hogy az ezen végzésre vonatkozó árverési jegyzőkönyv hivatalos megkeresés mellett a megyei telekkönyvi bíróságtól bekivántassék. Hogy a 15 ik számú adásvevési szerződés csak a házastársak közötti ajándékozás véleményét zárná ki, — de nem zárja ki azegyüttszerzésjogi praesumptióját, —arra nézve viszonválaszolja, hogyha egyáulában nem is zárna ki, de azon tárgyakra nézve, mely tárgyak a 15. számú, a nő mint eladó, és a férj mint vevó' között kötött adásvevési szer7Ődésben foglaltatnak, igen is kizárja az egy ütt szerzés jogi praesumptióját, m i v e 1 az eladó feleség és a vevő férj akarata az együtt szerzésben nem összpontosult. Hogy végre a többi kereseti ingatlanokat Valovits Mihály 946 frton szere-.te, arra nézve alperes 20., 21. és 22. sz. adásvevési fzerződéseket felmutatja. Felperes végiratában a becsatolt adásvevési szerződésekben kitüntetett vételárakat irányadóknak el nem fogadhatja, mivel azon idő óta az ingatlanok értéke növekedett : alperes pedig ellenvégiratában a vételárakat legigazságosabb becsértéknek nevezi, mely mindaddig iránytadó, mig ellenkezője be nem bizonyittat'jtt.