Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 9. szám - Hallgatag beismerés sommás eljárásban

34 mint gr. T. 0. gondnoka ellen am.-vásárhelyi városi tör- | vényszéknél 1864-ik évben 2000 frt. s járulékaiért elmarasztaló ítéletet nyervén, a gondnokság alól ez idő után felszabadult alperes ellen, az általa e tárgybeli felhatalmazottja K. J. mint legtöbbet igéró által 1863. aug. 31-én Marosszék Sárd helységében megtartott II. árverésen megvásárolt fekvöségekre — melyekről az átruházásiokmány az akkor életben volt osztr. pprt. 518. §. értelmében alperes nevére 1864. január 9-én 36. sz. alatt ki is adatott, a kielégítési végrehajtás első fokát nemcsak kieszközölte, hanem azt 1867. május 13. foganatba is vétette ; végi ehajtási kérvényében azt, hogy ezen fekvőséségek alperes tulajdona, az emiitett átruházási-okmánynyal igazolván. Ámbár az elsőbirósági végrehajtást elrendelő végzést az akkor fennállott kir. tábla megváltoztatta, s az emiitett átruházási-okmányt nem tartotta elegendőnek a birtoklás kimutatására, mindazonáltal a felperes által közbevetett felülvizsgálati folyamodás következtében a k. curia által az elsőbirósági végzés helyben hagyatott, s ennek alapján felperes által kieszközlött becslés 1869. május 15. foganatba is vétetett. Időközben, mielőtt az árverés felperes részéről kéretett, T. M. mint alperes atyja által 1869. nov. 28. a lefoglalt összes fekvöségekre igénykereset adatott be, melynek végkivánalma oda van irányozva, miszerint mondassék ki: „hogy a lefoglalt fekvőségek felperes b i r t o k au (nem tulajdona) s az azokra keresztül vitt végrehajtás megszüntettetik." Igénykereső ebbeli jogát alapítja egy éppen a lefoglalt fekvőségekről Marosszék törvényszékétől másod Ízben 1864. április 9-én 1177. sz. alatt kelt átruházási okmányra, mely gr. T. Ó nak 1864. április 7-én az igénykereső részére kiállított azon egyszerű nyilatkozatára adatott ki, miszerint igaz, hogy a lefoglalt fekvőségeket ő vásárolta, de miután a pénzt édes atyja adta, az ő (gr. T. 0.) nevére történt irás és átruházás hibás, s feljogogositja édes atyját gr. T. M., hogy az átruházási okmányt a törvényszéknél kiigazíthassa s azon fekvőségeket magára átirathassa. Marosszék törvényszéke jóllehet az ezen egyszerű nyilatkozat alapjáni kérés 1864. április 9-én adatott be, azt már az nap a legnagyobb sietséggel nemcsak elintézte, hanem eltekintve attól, hogy a gr. T. O-ra átruházott s ez által szerzett jogok és kötelezettségek csakis ujabb szerződvénnyel ruházhatók egy harmadikra, az 1864. január 9. 36. sz. a. kiadott átruházási okmányt megsemmisítve, a gr. T. 0. által saját nevében vásárolt fekvőségekről igénykereső részére egy második átruházási okmányt adott ki. Az igénykereset fölött megtartott tárgyalás rendén első alperes és hitelező kiemelte, hogy miután felperes által nem tulajdon, hanem csak birtok kerestetik, s a tulajdon be sincs bizonyítva, a végrehajtás fel nem függesztethetik, mert a birtoklás a végrehajtás felfüggesztését nem vonja maga után, s ha a birtoklás ki is mondatnék, a felfüggesztési kéréssel el kell utasíttatni. — Ezután érdemileg megjegyezte, hogy felperesnek a ptk. 425. §. szerint a jogczimet és szerzési módot is ki kell mutatnia s miután az általa másod ízben nyert átruházási okmány betábl ázva nincs, ha az a jogczimet megadni képes lenne is, az a ptk. 431. §. szerint nem elegendő, s ez okból is el kell utasíttatnia. — Hivatkozik az elsőbiróság által, a végrehajtást szenvedő nevére 36/864. sz. alatt kiadott átruházási okmányra, mely szerint az igényelt fekvőségek másod alperes által vásároltattak saját nevében; hivatkozik továbbá az általa 1864. április 7-én kiállított nyilatkozatra, hol ezt határozottan beösmeri, s kimutatja, hogy a másod alperes által az árverésen mint legtöbbet igérő által szerzett jogok és kötelezettségek egy oly puszta és minden alapot nélkülöző nyilatkozat alapján másra annál kevésbé átruházhatók, mivel ez csak is ujabb szerződvény vagy bírói ítélet alapján lehetséges; — s ezek nyomán kimutatja azt is, hogy az igényt kereső által kieszközölt második átruházási okmány meg nem állhat. Mert ha egy ily egyszerű utólagos nyilatkozat által a szerződő felek személyében változás eszközölhető lenne, megszűnnék minden jogbiztonság, mivel oly nyilatkozat által, hogy valamely ügylet csupán meghatalmazott kópében — és nem saját nevében lett kötve, éppen a kötött szerződés semmisittetnék meg, s ennek helyébe egy más szerződvény lépne életbe. — Végül tagadja azt, hogy végrehajtást szenvedő, mint felperes meghatalmazottja vásárolta volna a lefoglalt fekvőségeket, s hogy azon utólagos nyilatkozat nem a hitelezők megrövidítésére állíttatott volna ki. Végrehajtást szenvedő másod alperes felperes keresetét teljesen beismervén, tagadja, hogy azon fekvőségek a lefoglaláskor birtokában lettek volna. A felperes ugy alperesek részéről tett további, s csakis első alperes védelmére szorítkozó felelgetések inkább az első alperes által vitatott jogi kérdés magyarázatát tartalmazván, azok közlése felesleges. Az igy bevégzett szóbeli tárgyalás után az első bíróság 1870. július 16. kelt végzésével felperes kérésének helyt adva, a végrehajtást megszüntette, a nyert zálogjogot feloldotta, s a perköltségeket egymás irányában megszüntette következő okokból: „mert igény kereső tulajdona a későbben nyert átruházási okmánnyal be van bizonyítva, s azt, hogy felperes a lefoglalt fekvőknek azután birtokában ne lett volna első alperes nemcsak nem tagadta, sőt másod alperes határozottan be is ismerte, — s mert azon első alperesi ellenvetés, hogy a végrehajtást szenvedő által kiállított átruházási okmány meg nem állhat s annak (nyilatkozata) alapján a másod alperes által szerzett jogok át nem ruháztathattak volna, tekintetbe azért nem vehető, mert másod alperes is felhatalmazott által jelenvén meg a megtartott árverésnél, ezen felhatalmazott csakis mint másod alperes felhatalmazottja mutathatta be magát, azonban ezen körülmény nem zárja ki azt, hogy másodalperes ne felperestől lett volna meghatalmazva, s ha ő (Il-od alperes) ezen körülményt a részére kiállított átruházási okmány kézbesítése után felfedezte, s azon okmán/ ezen felfedezés alapján kiigazittatott, ez még nem képez1 birtokváltozást." Ezekből láthatólag felperes az elsőbiróság által nemcsak jogos követelésétől lett teljesen elütve, hanem ha azon elv érvényre jutna a felsőbb bírónál is, t. i. hogy nyilvános árverésen szerzett jogok ily könnyen s egyszerű nyilatkozat alapján bár kire is átruházhatók, a nélkül, hogy arra egy ujabb szerződés vagy bírói ítélet szükségeltetnék, s a nélkül, hogy ez által birtokváltozás idéztetnék elő, akkor ne csodálkozzunk, hogy nálunk a hitei