Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 93. szám

370 becsű szerinti kártételen felül a kárt tevőre pénzbírságot is | szabni, holott ez csak azon esetben alkalmazható a 2. §. értelmében, ha a kár vétkes gondatlanságból, vagy épen, rosz akaratból történt, — a vizsgálati irományoknak a törvényszékhez való áttétele azon esetben rendeltetvén a 4. §. szerint, ha a pénzbeli marasztaláson felül a törvény még testi büntetést is szabna. Ezek szerint tehát a szolgabíró köréhez tartozik mindenekelőtt meghatározni azt, váljon a kár történetesen, gondatlanságból, vagy rosz szándékból követtetett-e el; mert csak ehhez képest hozhat marasztaló Ítéletet; és a büntető eljárás is ez alapon lenne a törvényszékhez áttett vizsgálati iratok figyelembe vételével megindítható, — természet szerint jogában állván a bünfenyitő törvényszéknek, ha szükségét látja, ujabb vizsgálatot is elrendelni. — Az ügynek tehát azon része, meddig a pénzbeli elmarasztalás terjed, polgári — a testi büntetés kiszabása pedig bűnügyi eljárás alá tartoznék. (Vége kóv.) Legfőbb itélöszéki döntvény. A végrendeleti hagyományozás által a közszerzeményi jog érvényesítése kizárat hátik. A hitestárs férje végrendelete hayyományait fentartás nélkül ugyanazon végrendelet alapján elfogadván, lemondott közszerzeményi jogáról mindazon közszerzeményekre nézve, melyekről a férj rendelkezett végrendeletében. A lemondás a végrendeleti hagyományok elfogadási tényében rejlik, — külön lemondási nyilatkozat szükségelése nélkül. (Folytatás.) Felperes válaszában elismeri, miként ő mindazt, mi az A.) alatti végreudeletben javára rendeltetett, elfogadta s birtokba vette, de nem a végrendelet alapján, — hanem azon szándokkal, hogy a végrendelet rendelte hagyományokat igényei egy részének tekintvén, azon esetre, ha ezen igényeit érvényre emelte, a már elfogadottakat többé követelni nem fogná, miként a 3 ik számú nyugtának záradéka is, mely ugyan beleegyezése nélkül Íratott, legfölebb oly értelemben veendő, miként ő, ki a végrendeletet folyton megtámadja, azt nem usuroborálhatta, s a 8-ik és 9-ik számú Ítéletekben csak formahiányok miatt lett elutasítva, miként a 2. számú leltár, mint a községi tanács által illetéktelenül és hiányosan felvett semmis s ezen megyei törvényszék álta! megsemmisíttetett, miként a 10. sz. árva tki végzés a •/. alatti ministerialis rendelet által hatályon kivül maradt s miként H. t. k. II. 29. 2. §. 1840. 8. — 8. §. s ért. I. 13. §-a, melyek szerint a városi polgár s jobbágy neje a házasság alatti szerzemény felének megítélését még akkor is követelheti, ha őt ebből a férj végrendelet által is kizárta volna — kereseti jogát kétségtelenné teszik. b) A kereset idő elöttisógét tárgyazó kifogásra azt válaszolja, hogy csak a töryényes öröklésre irányzott kereset volna a végrendelet érvénytelenítése előtt ido előtti, de nem a közszerzeményi kereset, melynek az öröklési igényekhez semmi köze. A calumniának vádját alaptalannak bélyegzi, a mennyiben az alperes által hivatkozott minden pere mást és mást tárgyaz. c) A kereset helytelensége és szabálytalansága miatti kifogást illoleg megjegyzi, hogy a kereseti ingatlanok felét az evvel bitorlólag összeolvasztott hagyatéki részszel birtokba vévén, neki a jogi szükségesség parancsolta, hogy ne a hagyományosok egyetemét, mint erkölesi személyt egy keresetben, hanem épen ugy, mint az ingatlannal biró többi hagyományosokat, alperest is külön keresettel perbe vonja. II. Az ügy érdemében (ad 1.) a fent idézett törvényrendeletekhez és ősiséginyiltparancs 12 § hoz való ragaszkodással tudomásul veszi, hogy a kereseti ingatlanok a házasságtartama alatt szereztettek 6 megjegyzi, hogy az orsz. bir. ért. 7-ik § a csak intactojure coacquisitionis értelmezhető, hogy az ausztr. polgári t. k. 1467-ik §-a legfeljebb a házasság tartama alatti elidegenítésekre terjedhet ki, — és hogy az 1237-dik §. már hatályon kivül van helyezve. (Ad 2.) Tagadja, hogy vagyona férje vagyonától elkülönítve kezeltetett s hogy e tek ntetben közöttük hallgatólagos szerződés jött volna létre. (Ad 3.) Tagadja, hogy férje vele való házasságra léptekor vagyonának legnagyobb részével bírt, hogy a kereseti ingatlanokat is ilyen házasság előtt szerzett pénzen vette meg s hogy a 16. sz. pénzvagyon-jegyzók ellene bizonyítana. (Ad 4.) Tagadjs, mintha ó cselekvényei által férjének egész szerzeményrőli végrendelkezéséhez utólagos beleegyezését adta volna. (Ad 5.) Tagadja, hogy a közszerzemény feléről akár szóval a 3. számú nyugta záradékában, akár tettel, a végrendeleti hagyományok átvétele és birtokba vétele által lemondott volna. (Ad 6.) Tagadja, mintha azon érték, melyet a végrendelet alapján a hagyatékból eddig kapott, be volna számitható a kereset értékébe s mintha a már átvett érték csak egyszer is túlhaladná a közszerzemény felének értékét s megjegyzi, hogy ha az átvett érték egészben vétetik az összehasonlításnál, úgy a közszerzemény fele is egészben veendő, nem pedig csak egyes részben. — A 15-ik sz: szerződést illetőleg felhozza, hogy az csak közte és férje közti ajándékozás véleményét zárja ki, de nem zárja ki az együttszerzés jogi praesumtioját, a 17 iksz: törvényszéki végzésre pedig azon megjegyzést teszi, hogy az meg a 2982 és 3123 helyrajzi sz: ingatlanok árverésen eladását nem igazolja. Végre tagadja, mintha az 5243 és 5341 (6594—6595) (5390, 5391, 5392) helyrajzi számú ingatlanok 946 frtot s igy a közszerzemény fele 473 frtot tenne ki. Alperes viszonválaszában tudomásul veszi felperes azon beismerését, hogy ő mindazt, mi a hivatkozott végrendeletben javára hagyományoztatok, feltétlenül elfogadta s bit tokba vette, és annak beigazolására, hogy azt mind a végrendelet alapján fogadta el, 3. 4. 5. 6. 7. számú okmányok tartalmára hivatkozik, mivel ezekben felperesnó ra ég a v ég r e n d e le t i pontokat is idézi. Tudomásul veszi : hogy a 2-ik számú leltárt sajátkezüleg aláirta s hozzá teszi, hogy az, miként záradéka mutatja, soha meg nem semmisittetett, hanem csak azon tárgyakkal, melyekkel Valovits József felperesnővel a végrehajtás értelmében brevi manu megosztozott, pótol-