Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 93. szám

Pest, 1871. kedden november 28. 93. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Dehrcczcni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A polgári törvényvezési rendtartás hiányának orvoslása s a mezei rendőri perek feletti biráskodás. — Legfőbb itélőszdki döntvény. — Semmitöszéki döntv. A polgári törvénykezési rendtartás hiányainak orvoslása s a meze rendőri perek feletti biráskodás. Kaffka Ignácz megye tszéki ühiiSk úrtól (Szatmáron). L Örömmel olvastam a politikai napi lapokból, hogy az 1868. — 54. t. czikknek a már megindított bírósági szervezés által igényelt módosítására a magyar kir. Curia kebeléből kinevezett bizottságnak feladatául tüzetett ki, hogy a jelenlegi perrend kirívó bajain segítő javaslatot terjeszszen a ministerium elébe, s egyúttal azt is megvitassa, ha váljon a semmitőszék jelen alakjában továbbra is fennálljon e, és nem kívánatosabb e azt ismét a legfőbb ítélőszékbe olvasztani? Hogy a perrendtartásnak csakugyan sok hiánya van, azt a gyakorlat terén müködó bírák s ügyvédek naponta sajnosán tapasztalhatják, de igazolja a m. kir. Curia által kiadott számos döntvény is, melyek között, fájdalom ! sok egymással ellenkezőt lehet találni, mi által az eljárásban bizonytalanság idéztetik elő, mi pedig nemcsak a kivánt sikert koczkáztatja, de a törvény és igazságszolgáltatás iránti bizalmat s tiszteletet is megrendíti. A perrendtartás életbe léptetése után ennek hiányaira vonatkozó észrevételeimet már ezen szaklap hasábjain közzé tettem, hol egyszersmind bátorságot vettem magamnak az igazságügyi minister által kifejezett nagy remények ellenében több másokat megelőzőleg indokolva kimutatni azt hogy a semmitőszék jelen alakjában a gyors és olcsó igazságszolgáltatás kívánalmainak meg nem felel; és a tapasztalat csakugyan igazolta, hogy ezen uj intézmény ama visszaélést, mi által korábban a felebbezésekkel egybekötött semmiségi panasz utain az eljárás menete oly gyakran megzsibbasztatott, s a megítélt jog érvényesítése késleltetett, — egyátalábnn meg nem szüntette, sőt inkább nevelte, mennyiben a 345. §. a) pontja értelmében egy közbevetett semmiségi panasz a végrehajtás elrendelését még akkor is megakadályozza, ha bár felperes követelése legfőbb bíróságilag ítéltetett meg; a végrehajtás folyamában pedití ezen kikeresett akadály még többször gördittelik a kielégítést jogosan váró fél elébe. Igaz ugyan, hogy az 1870 : XIV. t. cz. 2. §-a ezen nagyon is elharapódzott visszaélések megszüntetése czéljából alkottatott, — azonban határt ezen ír csak a csekélyebb összeg, vagy érték iránt támasztott pereknél mutat fel; — pedig a birói intézkedés eredménye és fontossága, nem a követelés összege, vagy egyik fél áldozatképessége, illetőleg a késleltetésből várható nyereséghez alkalmazóit merész fellépése, hanem az ügy jogi természetes az igazság kiszolgáltatásnak mindenkire egyaránt kiható ereje | szerint mérlegezendő. Megvallom azért, hogy az igazságügyi ministernek | czélba vett és fennebb jelzett intézkedését csak üdvözölni tudom. Egyébiránt ez alkalommal szükségét látom annak, hogy a perrendtartásra vonatkozólag, valamint részemről egész átalánosságban s részletesen, ugy mások által egyes esetekre tüzetesen tett észrevételek után a kinevezett bizottságnak figyelmét még különösen a mezei rendőri kihágások feletti birói illetékesség világos kijelölésére felhívjam. — Mert igaz ugyan, hogy a per rend 3. §-a tisztán kifejezi, miszerint polgári ügyekben a másodbiróságot a kir. ítélő tábla gyakorolja, az 55. §. szerint pedig a felebbvitel iránt megállapított birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, — az is igaz, hogy a IX. czim L fej. értelmében a községi elöljárók egyedül mint béke-birák működhetnek; végre az is tagadhatatlan, hogy a 93. §. h) pontja szerint a polgári eljárás alá tartozó mezei rendőri esetek sommás uton intézendők el, — de mivel az 1868. 54. t. cz. életbe léptetésére kiboosátott ministeri rendelet XIX. czikkének első pontja az ideigl. törv. szabályokban foglalt egyéb intézkedésekre vonatkozólag azt tartalmazza, hogy a polgári magán jog anyagi része, továbbá a bűnvádi, — csőd, — mezei rendőri és bánya ügyekre vonatkozó intézkedések, valamint az ezek által fenntartott korábbi törvények és rendeletek érintetlenül maradnak, — nem lehet csudálni, ha a mezei rendőri perekbeni birói illetőség — miként ezt tapasztalni lehet, — még sok biró előtt nincs egészen tisztában; sőt ha nem csalatkozom, maga a legfőbb ítélőszék is 5273/870 sz. határozatában azon nézetnek adott kifejezést, hogy a kir. tábla több elébe terjesztett mezei rendőri ügyekben a bíráskodást magától helyesen utasította el. Már pedig ha valahol, bizonyosan a birói illetőség kérdésénél a tévedező bizonytalanság a törvénykezés hitelének s felek érdekének szolgál leginkább hátrányára. Tudom azt, hogy a magyar kir. Curia mint Semmi tőszék épen a perrend 3. és 55. §-ra hivatkozólag már többször kimondotta, miszerint a polgári eljárás alá tartozó mezei rendőri ügyekben a másodbiróságot egyedül a kir. tábla képezi, sőt arra is emlékezem, miként egy Ugocsa megyéből felterjesztett ügyben azon elvet mondotta ki, hogy a 93. §. h) pontja egyedül a sommás utat állapította meg; de nem tartotta fenn egyszersmind az 1840. IX. t. czikkben rendelt felebbviteli eljárást is, holott nézetem szerint egészen felesleges volt az érintett 93. §. által a mezei rendőri ügyekben a sommás eljárást megállapítani, midőn a különben is kivételes 1840. t. cz. sem rendelkezett másként, mennyiben a 4. §. szerint bármily összegre menő kártétel feletti bíráskodással a szolgabírót ruházta fel, — kinek egyszersmind jogában áll a 93