Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 9. szám - Hallgatag beismerés sommás eljárásban

Pest, 1871. kedden január. 31. 9. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom .'Hallgatag beismerés sommás eljárásban.—Jogeset.— Semmitöszeki döntvények.—Karageorgievics-féle per.—Min.rendelet, Hallgatag beismerés sommás eljárásban/) Kovács Zsigmond ügyvéd úrtól (Kun-Sz.-Miklós.) A pesti királyi ítélőtábla, 1870. évi deczember 14-én, egy sommás visszahelyezési perben 34955. szám alatt ítéletet hozván, felperes keresetének, az első bírósággal összehangzólag helyt adott, a visszahelyezést elrendelte, s ítéletét különösen azzal indokolta: „mert alperes, felperesnek azon állítását, hogy az utóbbi cselédeinek a kiczövekölés által kijelölt földterület használatát megtiltotta, a tárgyalás folyama alatt tagadásba nem vévén, ezen cselekménye kétségtelenül tanúsítja, hogy alperes önhatalmúlag a kiczövekelt földterületet elfoglalta." Alperes ezen ítélet ellen fölebbezést jelentvén be, írásban beadott indokolásában ellenvetette, hogy felperes kérdés alatti állítása — egyenes tagadásának elmulasztására a jelen esetben súlyt fektetni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mivel ez az állítás, a prt. 64. §-ának határozott rendelkezése ellenére nem a keresetlevélben fordul elő, hanem a megnyitott tárgyalási jegyzőkönyv elején, alperes távol létében, mintegy számításból mondatván felperesi ügyvéd által toll alá, ezt figyelembe venni törvényszerint nem köteles. Nem köteles pedig azért, mert a 156. §. világosan rendeli, hogy az illető helyen nem használt bizonyítékok, az előirt feltételek alatt csak későbbi periratokban hozhatók fel; s a 68. §. az ellenirat előterjesztése előtt, a kereset kijavitását csak a jogalapra, és a követelés mennyiségére terjeszti ki. Ide járul, hogy habár egyenesen nem tagadtatott is ezen ténybeli állítás: a per folyamában előadott egyéb állitások és tények által megczáfolva lévén, a ptrt. 159. §-a értelmében sem tekinthető a tagadás elmulasztása, hallgatag beismerésnek. De nem lehet súlyt fektetni, főleg azért, mert az eljárás sommás volt; sommás eljárásnál pedig hallgatag beismerésnek nincsen helye. A 117. §. szerint ugyanis a tárgyalás vezetése, nem a peres felek, hanem az egyes biró kötelessége lévén: nemcsak a jegyzőkönyvet önállólag fogalmazza, hanem a tárgyalás megkezdésével elsőben is a keresetet — tehát az abban foglalt minden állításokat ő adja elő; szóval, ő fogadja el ezek ellen alperesnek kifogásait, a védelmére szolgáló ténykörülmények és bizonyítékok előterjesztését. Sőt a felekhez intézendő kérdések által, a tárgyalás további folyama alatt is egyedül ő köteles az előadott tények és bizonyítékok kinyomozása, tisztábahozatala által a peresügyet oly állapotba hozni, hogy alaposan ítélni lehessen. Ehez képest sommás eljárásnál egy állítást sem szabad hallgatással mellőztetni: hanem a biró maga minden, a kérdés tisztába hozatalára befolyással biró állítást, vagy bizonyítékot külön választ, megkülönböztet, s az ellenfél figyelmébe világosan és határozottan ajánlani köteles. Ha ennek daczára a fél, szintén világosan és határozottan felelni vonakodik, igen is, hallgatással mellőzöttnek lehet tekinteni sommás eljárásnál is bármely ténybeli állítást, hanem ennek a jegyzőkönyvben világosan ekkép feljegyezve kell találtatnia. Az elöhaladottabb európai legislatió által törvényerőre emelt, a magyar jogászok közvéleménye által egyhangúlag szintén követelt közvetlen szóbeli eljárásnak czélja, rendeltetése csakis ez lehetvén: miután a sommás eljárásnál legalább az 1868. 54. t. cz. is törvényerőre emelte a közvetlen szóbeliséget, sommás eljárásnál nem szabad helyet engedni azon fogásoknak, mik az igazságnak nem kideritésére, hanem maszkirozására szolgálnak. Ennek a kérdésnek szellőztetését, az e körüli felfogás tisztázását, a talán eltérő nézetek egyeztetését megkísérteni, annálinkább helyén levőnek véltük e szaklapban: mert tapasztalás szerint, a törvénynek fenntebb kifejtett intézkedése igen gyakran ignoráltatik agyakorlatban — a perlekedő felek tetemes hátrányára. És ha ez csak — a legtöbb esetben szakképzetlen egyes bíráknál történnék: ugy ahogy kibékül velők, kénytelen kibékülni a közvélemény; de ha az ország főtörvényszéke nem tartja szem előtt a törvény rendelkezését, ha ellenkező gyakorlatot követ, a jelenség komolyabb. Közölni fogjuk ez ügyben a magyar királyi curia határozatát. Jogeset a perr. 468., 295. §§-ra vonatkozólag. Marosszék törvényszékétől e napokban olyan ügy kerül a m.-vásárhelyi kir. tábla elébe ellátás végett, melyek természetüknél fogva ugyanazonosak lévén, kivéve a követelt összegek mennyiségét, a hitelezők nevét, és beadványok jegyzőkönyvi számát, — ezek közül egynek közlése annál szükségesb, mivel ha a k. it. tábla az első bírósági végzést helybenhagyja a ptrt. 295. czikke alapján, további felebbvitelnek helye nem lévén, az illető hitelezők 1600, 2000, 1000 és 1100 frt. s igy összesen 5700 frt. o. é. követelés s járulékainak behajtásától merőben elesnek. A fentebbi esetek egyike következő: M.-Vásárhelyi kereskedő R. S. alperes gróf T. S. *) Ajánljuk e becses fejtegetést illető felsőbb bírósági köreink figyelmébe. Szerk. jjjgf Lapunk ezen számához mellekeltetett SehwarczCíynla „Allamintézményemk s a kor igényei czimümunká jának megrendelési ive, melyet kiváló jelentőségénél fogva különösen ajánlunk olvasóink figyelmébe. Szerk.