Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 87. szám

346 tartozó — a magyar alaki úrbéri jognak C1836: 10. t. cz. \ 1840. s 1848. törv.J az ideigl lön. szab. VI. Rész 2-ik §-a által való visszaállítása folytán, — meg nem szünlettetett. Ily tekintet alá jön az úrbéri határszabályozási s egyéb úrbéri viszonyból keletkezett kérdések rendezése is. (Folytatás.) Az alispán ítélete ellen Batek közbirtokos l'elfolyamodott; mert neki lehetetlen volt a tagosítást törvényes idő alatt kérni, minthogy akkor még nem volt e jószág birtokosa, sőt még Magyarországban sem lakott. Tanukkal képes bebizonyítani, hogy 1856 ban e jószág mintegy uratlan volt: a zálogbirtokosok nem gondoltak vele ; a Szirmay örökösök kiskorúak voltak, s akkor még gyámjok sem volt. O az 1860. jul. 28-ki tárgyalásba soha bele nem egyezett, sőt ellene tiltakozott, mit tanúval igazolhat. — A visszaállított 1836. 1848-ki úrbéri törvények pedig megengedik a tagosítást bármikor kérhetni. Sáros megye tszéke 1863. okt. 3. — 9440. sz. a. az alispán felfolyamodott végzését indokainál fogva helybenhagyta. Batek K. ez ellen is felfolyamodott a kir. itélö táblához. — Ez alatt ez ügy utasítás végett a m. kir. ud- i vari kanczellái-iához felterjesztetett s onnan 1865ben jan. 11. — 22263. sz. a. átirattal visszaküldetvén, abban a tagositási pereknek az úrbéri pátens 26. § ban kitűzött egy évi határidőn tul is folytathatósága kimondatott. — Ezután a kir. tábla az ügyet felülvizsgálat alá vévén, — 1865. febr. 9. — 28. urb. szám alatt kelt végzésében — az alsó bírósági végzéseket feloldván, — azt a felp. tagositási keresetnek az ideigl. törv. szab. VI. fejezet 2. §-a által alaki tekintetben fentartott 183?. X. t. cz. 6. § a szerint eszköz lendő tárgyalására — s ujabb határozathozatalra utasisitotta. Ennek folytán Batek Károly közbirtokos 1870 május 14-én — 123. sz. a. a Jedlinkai h a t á r s z a bá 1 y ozás s tagosítása iránt Jedlinka község bírája s általa az egész község volt úrbéres lakosai mint alperesek ellen keresetét beadta Sáros megye alispáni bíróságához — mely arra tárgyalást rendelt Tárgyaláskor alperes mindenekeló'tt tiltakozik az j idézett kir. táblai végzés fentebbi magyarázata ellen, — | mintha az által a kért tagosítás eszközlése elvben megengedtetett volna, — mert ama végzésben egyszerűen csak az mondatik, hogy az ellenfél kihallgatása nélkül elutasító végzés nem hozható — különben érdemileg azon i'ejtegésre szorítkozik, hogy az 1853. évi úrbéri pátens 26. § a az úrbéri szabályozás s tagosítás iránti keresetek beadására határnapot tűzött ki, melynek elmulasztása esetében azon munkálati eljárás csak mindkét fél beleegyezésével megengedhető. — Ezen határidő pedig már rég lejárt akkor, midőn felperes tagositási keresetét beadta; s igy most már alperes beleegyezésétől függ annak megengedése vagy megtagadása. És most e jogával élni kívánván, alperes belegyezését arra megtagadja, s kéri felperest időntúli elkésett keresetével visszautasittatni. Felperes válaszában azt fejtegeti, hogy a fentebbi jogerejüvé vált táblai végzés világosan mondja, hogy alaki tekintetben az előbbi magyar úrbéri törvéj nyek állanak fenn, s következőleg jelen tagositási kereset az 1836. t. cz. 6. §-a szerint tárgyalandó. — És igy ha az iránt, hogy valamely perirat (kereset) az anyagi vagy alaki joghoz tartozik-e, lehetne is kétség, ezzel már most nem lehet előállani, mert a kir. tábla azt az alaki jog alá sorolta, és azt nem az úrbéri pátens, hanem az 1836-ikí törvény szerint rendelte tárgyaltatni. Minthogy pedig alperes azt, hogy az 1836. X. t. cz. 6. §-ban elősorolt akadályok itt fennforognának, nem is állítja, minden más nem a magyar törvényekből merített kifogásuk elesik. — Az 1853-ki pátensből merített ellenvetés tehát mellőzendő, mert 1-ör Az Ideigl. törvénykezési szabályok által az úrbéri magyar törvények alaki tekintetben visszaállíttatván — a pátens 26. § a által kiszabott határidő elmulasztásából joghátrányt következtetni nem lehet és mert 2-or A kir. tábla ez ügyet az 1836. X. t. cz. 6. §-a szerint rendelte tárgyaltatni; 3-or Mert az 1853-ki úrbéri pátens anyagi része is az Ideigl. szab. Ví. czikk 1. §-a értelmében csak annyiban hagyatván meg, a mennyiben az a magyar összesítési törvényekkel ninrs összeütközésben ; — már pedig a tagosítás szorgalmazásának egy rövid határidőre való szorítása a magyar törvényekkel nagyon is ellentétben áll — mit még akkor sem lehetne fennállónak venni, ha elméleti nézetből a birtokszabályozás a törvény anyagi részéhez számíttatnék. — Az urberi pátens 26. § a csak azért szabott a tagositási keresetek beadására határidőt, mivel külön úrbéri törvényszékek állíttatván, arra törekedett a kormány, hogy azokat sokáig fenntartani ne kellessék. Most e szükség nem létezvén, ily érvekkel a zavart földbirtok viszonyok rendezését gátolni nem lehet. Alperesi viszonválaszban vitattati k, hogy az úrbéri pátens 26. §-a, az anyagi eljárásra vonatkozólag most is fennáll érvényben. Nincs törvényhozás, mely az elévülési szabályokat, melyek közé valamely jognak bizonyos határidő alatti érvényesítése is tartozik, az anyagi | törvények közé ne sorolná. Verbőczy is az elévülést az anyagi jogba foglalta; igy az úrbéri pátens is, midőn az anyagi intézkedésekrőli II. fejezetbe sorolta a határidőket, — azt anyagi jogbelinek ismerte el, — különben a IV. fejezetbe sorolandja — A kir. táblai végzés által pedig — mint már megvitattatott, — felperes kereshetőségi joga nem lett megalapítva. Sáros megye alispáni úrbéri bírósága 1871-ik ev május hó 8-kán következő ítéletet hozott : „A Jedlinkai határ tagosítása, szabályozása, úrbéri és legelő elkülönitése s egyéb úrbéri viszonyból eredő kérdések végleges rendezése iránt támasztott keresetnek hely adatik, a tagosítás megengedhetősége bíróilag kimondatik s az előmunkálatok felvétele elreudeltetik; költségek felszámításának helye nem levén. „Indokok: Mert alperesek 1870. jun. 22. — 588. sz. a. felvett jegyzőkönyvben a kereset megengedhetőségének megvitatására kitűzött tágyalás alkalmával, szerződést vagy egyéb oly eseteket, melyek az 1836. X. t. cz. 6. §-ban foglaltatnak, s a melyek a tagosítás megindithatását törvényesen akadályozhatnák, a felperessel váltott kölcsönös feleseléseikben fel nem hoztak. „Mert az alperesek abbeli kifogásolása, miszerint felperes az 1853-ki úrbéri pátens 26-ik § a értelmében a