Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 6. szám - Jogrendszerünk átalakulásához 4. [r.]

24 miért a megtámadott Ítéletet, mely által felperes keresetétől azért mozdittatott el, mivel aziránt, hogy felperesre a kérdés alatti illeték jogosan vettetett e ki — birói eljárás s határozatnak helye nincs, a 297 §. 2. pontja alapján megsemmisíteni s a tszéket a törlési kereset érdemleges elintézésére utasitani kellett," (1870. decz. 31. — 13137. sz. a.) A végrehajtási kérvény vissza nem utasítható, ha alperes a marasztaló ítélet ellen jogorvoslattal nem élvén, az reá nézve jogerőre [emelkedett. Nem, még akkor sem, ha felperes azon ítélet ellen fellé b bezéssel élt, az alperes javára megváltoztatható nem lévén. — Habár felperesre nézve, saját cselekvénye folytán, az Ítélet jogerőre emelkedettnek nem tekinthető is. Ily esetben a végrehajtási visszautasító végzés a perr. 297. §. 18. p. alapján megsemmisítés tárgyául szolgál. Solnay Reiter Mária, Buda város tszéke előtt Solnay Mártont 480 frt. s jár. iránt beperelvén, alperes elsőbiróságilag elmarasztaltatott. Felperes ezen Ítélet ellen felebbezést adott be, és egyszersmind az eljáró bírósághoz végrehajtási kérvényt is, miután alperes az igtatói bizonyítvány szerint az ítéletet nem felebbezte s igy az reá nézve jogerőre emelkedett. A tszék ezen végrehajtási kérvénynek mint időelőttinek 1870. nov. 8-kán 18731. sz. a. kelt végzéssel helyt nem adott. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be mert alperes a marasztaló Ítéletet nem fellebbezte, s igy az reánézve jogerőre emelkedvén, annak alapján a 345. §. a) pontja szerint a végrehajtás elrendelendő lett volna; mert felperes felebbezése folytán a végrehajtás nem volt megtagadható, miután a felebbezés csak arra irányoztatott, hogy felperes követelése nem oly mennyiségben álapittatott meg, mint keresetében kérte volt, és a megitélt összegtől felfelperes a felebbviteli bíróság által már el nem üttethetik, mert az a 297. §. 18. p. alá eső semmiséget képezne. A Semmitőszék a panasznak helyt adott, a tszék neheztelt határozatát a perr. 297. §. 18. p. alapján megsemmisítette, s azt a végrehajtás elrendelésére utasította; „m e r t alperes az eljáró tszéknek 1870. sept. 13. kelt 8967. sz. marasztaló Ítélete ellen jogorvoslattal nem élt; ezen ítélet tehát alperesre nézve jogerőre emelkedvén, s felperes felebbezése folytán alperes javára meg nem változtathatván, az eljáró tszék felperes végrehajtási kérelmét a perr. 345. §. a) p. ellenére utasította el." (1870. Dec. 30. — 12916. sz. a.) Min. rendelet a jogi tanulmányok magán tanulása iránt. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister által a jogi tanulmányok magán-tanulására nézve a királyi s kath. jogtanodák igazgatóságaihoz 1870. decz. 23-án 28,532. sz. alatt intézett szabályrendelet, s erre vonatkozólag a ministerium közvetlen reudelkezése alatt álló jogtanodákat illetőleg megállapított szabályzat következő: A tanulási szabadság elvéné] fogva mindenki azon módokat és eszközöket választhatja a gyakorlati életpályához szükségelt ismeretek megszerzésére, melyek egyéni viszonyainak leginkább megfelelnek, -se tekintetben a nyilvános, vagy magán tanulást illetőleg a köztanügy érdeke csak azon tanulmányokra nézve, s oly tanodáknál szabhat korlátokat, a mely tanulmányok demonstratív oktatást, kísérletekkel, mutatványokkal és gyakorlatokkal összekötött tanítást igényelnek, s a mely tanodák közvetlenül a tudományos képzettség magasabb fokozatának, a tudori rang elnyerésére képesitik növendékeiket. A jogi tanulmányok, s azon jogtanodák, melyek a tanulót jogi szigorlatok letételére közvetlenül nem képesitik, s melyek legközelebbi czélja növendékeiket a gyakorlati szakpályára előkészíteni, nem tartozván azon tanulmányok s tanodák közé, melyekre nézve az általánosan érvényre emelt tanulási szabadság elvénél fogva a fentebb emiitett körülmények miatt a magán-tanulás korlátoztathatnék, — a tanhatósági engedélyt, mely eddigelé a fenemiitett jogtanodákat illetőleg a magán tanulásra kívántatott, jövőre nézve általában megszüntetem, s ehhez képest a jogi tanulmányok magán-tanulására nézve a közvetlen rendelkezésem alatt álló fentebb emiitett minőségű jogtanodákat illetőleg a mellékelt szabályzatot állapítottam meg, melynek néhány példányát az igazgatóságnak kellő közhirrététel, tudomás és alkalmazás végett oly megjegyzéssel küldöm meg, miszerint ezen szabályzat azonnal életbe lép — s az azzal ellenkező, eddigelé fennállott szabályok és rendeletek hatályon kívül tétetnek. 1. §. Magántanulásnak csak oly jogtanodáknál lehet helye, melyek tanfolyamainak bevégzése által a tanuló jogi szigorlatok letételére közvetlenül nem képesittetik. Ezeknél a magántanulásra külön tanhatósági engedély nem szükségeltetik. 2. §. Ily jogtanodáknál azonban magántanulással csak azok élhetnek, kik a jogi tanulmányok hallgat sára szabályszerűen megkívánt előkészülettel birnik, s e szerint az első évi tanfolyamra nézve az érettségi vizsgálatot kellő sikerrel kiáltották, s a többi tanfolyamokat illetőleg az ezeket megelőző tanfolyamok összes tanulmányaiból a vizsgálatokat kellő sikerrel letették. (Vége következik.) Kinevezések: Ráth György ktbiró a semmitőszékhez bírónak neveztetett ki. Nagy-Szebenbe közjegyzőnek Stühler helyére S c h e 1 k e r Károly; — Kolozsvári jogtörténelmi államvizsgálati bizottság elnökévé Grroisz Gusztáv neveztetett ki; a bíróihoz vizsgáló tagokká: Záreczky Ödön tanácsos, Sebestyén M. államügyész és F i s c h e r Lajos ügyvéd; — Pécsi birói bizottsághoz pedig S z i k s z a y János ügyvéd. — Szijjártó Z igmond, váltótszéki jegyző, legf. itélőszékhez tanácsjegyzőnek, s helyébe jegyzőnek Illés Ferencz; Jankovich Dienes pénzügymin, segéd-fogalmazó semmitőszékhez segéd fogalmazónak. — A közalap, kir. ügyigazgatósághoz másodalügyésznek O b i t z Gyula s gyakornoknak F o r s te r Gyula jogtudor. Felelős szerkesztő as kiad'í-tulajdonon SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.