Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 73. szám

Pest, 1871. kedden septemb. Itt. 73. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom -A bírósági szervezés. — Semmitősz. döntv. — Ministeri rondelet. A bírósági szervezés. I. A Lirósági szervezés, a törvényhatóságok rendezése mellett, jelenleg államjogi kérdéseink legfontosbikát képezi — daczára annak, hogy — fájdalom! — ezen szervezés ismét ideiglenes, ismét csak provisorium — a Horvát Boldizsár-féle chaoticus, minden rendszer és alapos szakismeret, nélküli codificátió következtében. Divatos jogászaink e nagy fontosságú codificationális műtétei részletes, minden oldalróli fejtegetése s bírálása helyett, inkább látszatnak ugyan foglalkozni oly ábránd eszményképekkel, milyen jogi helyzetünkre alkalmazva a ,Juristentag' s ennek részint rég elcsépelt szalmát-fel frissitő indítványai, részint a légben repkedő, tényleges jogi visz( nyainkra legkevésbé sem vonatkozó javaslatai. Mind a melleit a jelenlegi bírósági szervezés komoly szakférfiak előtt nem maradhatott nagy jelentőség nélkül minden egyebek felett. Ezen codificationális műtétei azon mozzanataihoz, egyes kérdéseihez, melyeket tisztelt dolgozó társunk Szívós Albert — legközelebb alaposan fejtegetett — bővebb felvilágosításul alig lehetne vagy szükségeltetnék, ujabb érveket s tényeket felhoznunk. Az, hogy ily nagy horderejű, habár ideiglenes szer vezési munkálatokat nem szabad elhamarkodva végezni; az, hogy a jelenleg működő bírósági erőket, hacsak hasz nálhatók, nem kell eltávolítani; s az, hogy a bírósági állomások betöltésénél politikai színezetre, jobb- vagy baloldaliságra nem szabad tekinteni — mind oly igazságok, melyeket józan észszel kétségbe vonni nem lehet; melyeket nem alkalmazni, csakis legfontosabb államérdekeink tetemes sérelmével lehetne. A két utóbbi szabályt különösen nem győznék eléggé és ismételve uj igazs. ministerünk figyelmébe ajánlani ha teljesen nem lennénk meggyőződve arról, mikép ó egész mérvében belátja azok elkerülhetlen szükségességét s komoly törekvése is az ideiglenes szervezést azon szabályok értelmében létesitteni. Mert el kell ismernie — az államszervezés, de mindenekfelett a jogi intézmények alakításánál: a stabilitás rendkívüli szükségességét s fontosságát, mely nem engedheti, még a személyzeti kérdésben sem, hogy a törvénykezés körében tabula rasat csináljunk, mi csak súlyos hatályú fenakadást és zavarokat idézhet élő, mint 1862 ki szomorú tapasztalataink — különösen a személyzeti kérdésre vonatkozólag is — eléggé igazolják. De tagadhatlan az is, mikép szakerőkben legkevésbé sem bővelkedünk annyira, hogy az oly nagyszámra emelt törvényszékek és egyébb birói állomások betöi| tésénél, akár politikai, akár más tekintetből bármely ] szakképes és használható erőt kizárnunk lehetn*. E tej kintetben azonban kormányunk helyes eljárása iránt talán némi biztosítékot nyújt a ministerelnöknek a képviselő ház sept. 15-ki ülésében tett nyilatkozata is, melyben beismeré, mikép szaktehetségekben éppen nem bővelkedünk annyira, hogy válogatnunk lehessen. Ez természetesen a parliamenti többség helyzetére s körülményeire vonatkozván, következik, mikép ugyanazon tekintet alá jönnek irányában azon szakképességek is, melyekkel a birói állomások betöltendők. A mi az elhamarkodást megközelítő gyorsaságot illeti a szervezés keresztülvitelénél — ugy hisszük igaz?, ministerünk eléggé okulhat már azon tapasztalatokból is. melyeket e tekintetben elődje, Horvát Boldizsárnak codificationális eljárásából menthetünk. Ezen minister, ki államférfiúi jellem gyöngesége!, ingadozásai, és a valódi magasb európai szakképzettség hiánya, a codificatio és organisatio terén való nagy járátlansága folytán, igazságszolgáltatásunk terén több rosszat, hátramaradás és zavart teremtett, mint bárki elődjei közül — két hónapot elégségesnek tartott arra, hogy azalatt néhány száz §§-ból álló perrendtartást készítessen, és pedig azon naiv feltevésben, hogy az még jó is lehetend! — ki 24—48 órai határidőt szokott kitűzni kisebb, de mégis nem csekély törvényjavaslatok kidolgozására; és a ki éppen ezen elhamarkodás szellemében, törvényjavaslatok készítését még holmi ifjoncz fogalmazókra, titkárokra is bízta volt, kik a kuglizásban és udvarlásban — köztudomásilag — tündököltek ugyan, de legkevésbé sem a jogi szakképzettségben. Innen következett, mikép Horváth codif. munkála tai — a semminél sokkal roszabbak lettek; mikép az, hogy életbeléptetésük lehetségesitessék, elkerülhetlenné tette, hogy jóformán minden szakasz javitás vagy átdolgozás alá vétes-ék. Ezen elhamarkodásnak, rögtönzött codificationális munkásságnak, mely a komolyabb megfontolást, mélyebb tanulmányozást és vizsgálódást rendesen ki szokta zárn>, kell részben tulajdonítani azon rendszer-nélküliséget is, mely a Horvát codificatiót oly feltűnően jellemzi; és azon ide oda kapkodást s habozást, mely működésének minden mozzanatában nyilvánul. Ezen adatok minden jövendőbe'i igazságügyministerre elégségesek lehetnek tanúságul arra, hogy a jogi müveletekben mi sem lehet a társalomra s jogbiztosságra oly ártalmas, mint a rögtönzés, elhamarkodás, erőltetett gyorsítás. Különben nem foglalkoztunk volna ismét s tán hoszszasan is e kérdés fejtegetéseivel, ha nem ismernők hazai 73