Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 6. szám - Jogrendszerünk átalakulásához 4. [r.]

22 szély rejlik, s hogy ezen veszély az okmányoknál fel nem merülhet, miután azok mindig változatlanok marad­nak. De tagadhatlan az is, hogy az okmányok csak az iránt adnak felvilágositást, mi bennök foglaltatik, minden egyéb körülményre nézve némán maradnak, ugy hogy a további felvilágosítás a lehetetlenség k közé tartozik. De a legtöbb vita nem a körül szokott (elmerülni, mi az ok­mányokban foglaltatik, hanem ép a körül, mi azokba ki­tüntetni elmulasztatott, s igy az emlékező tehetségben rejlő gyengeség egyensulyoztatik, az okmányt feltevő egyén feledékenysége, előrelátás hiánya, és képtelensége által. Ha végre azon veszély re utalnak, hogy a tanuk mily könnyen indíthatók érdekeik által a tapasztaltak elferdi­tésére, — nem téveszthető szem elől, hogy az okmányok is szerkesztésük alkalmával mily könnyen hamisíthatók meg, s hogy a hamisítás ingere mennyire növeltetik oly intézkedés által, melynek oltalma alatt a gonosztevő bűntettének gyümölcseit bizton élvezheti. A papír nem pirul el, s nem hiszem, hogy oly intéz­kedést a jogviszonyok megszilárdítása gyanánt lehetne tekinteni, mely szerint az okmányhoz minden esetben ragaszkodnak, sőt még akkor is, ha annak alakja és tar­talma a felek akaratával bebizonyitólag ellenkezik. Ha tehát a czélszerüség szempontjából a francz>a el­járás érintett intézkedésének honosítását nem javasolhat­nám, még kevésbé tehetném azt a közerkölcsiség szem­pontjából, mert a törvényhozás utján népünkbe a bizal­matlanság érzetét beoltani nem tartom tanácsosnak. A tanuk vallomásainak megbirálásánál, a bírák ke­zeit bizonyitási szabályok felállítása által meg nem kötni, más részt pedig a tanuk kihallgatását az itéló birák előtt foganatosítani, ime ezen intézkedésekben keresnek bizto­sítékot a hamis tanuzás visszaélése ellen. A szóbeli el­jár ás n é 1 k ü 1 ö z h e 11 en kellékét képezi, hogy a bíróság a tanukat lássa, vallomásaikat hallja, és magaviseletüket észlelje, mig el­lenben a jegyzőkönyvek pur-zta felolvasása által, a biró a közvetlenség ezen előnyeitől megfosztatik és az igazság forrása behomályosittatik. Nem akarom ugyan kétségbe vonni, hogy léteznek bizonyos jogügyletek, melyek harmadik személyek jog­körét is érintve, a szigorúbb alakszerűséget nem nélkü­lözhetik, s hol a törvény által előszabandó ok rányolás igen tanácsos. De ezen esetek megállapítása nem annyira a perrendtartás, mint inkább polgári törvénykönyv feladatát képezi, ott döntendő el, mily jogügyletek igénylik azon kelléket, hogy Írásba foglaltassanak, vagy azon felül közjegyzői hitelesítésben is részesitessenek. Ismétlem azonban: a per­rendtartásban a tanuk általi bizonyítás képezze a szabályt — annak kirekesztése pedig csak a kivételt. (Folyt, köv.) A ,hatod' levonásának kérdéséhez az 1868. évi XXIX. t. ez. 2. §. alapján. E szak-lap mult 1870. évi 64-ik számában közöltem a német-, uj- és ó-palánkai, bukini, obrováczi, ugy tova­risovai szőlő-birtokok után járó tartozások megváltása | iránti ügyben a választott bíróságok ítélete alapjául szol­j gált jogesetet. Ez alkalommal röviden megérintém, hogy a válasz­tott bíróságok, a mint mindegyik elnök jogi meggyőző­dése nyilatkozott, eltérő Íteleteket hoztak; — majd meg­ítélték az 1868. XXIX. t. cz. 2. §. alapján a váltságkö­telezettek javára a vitássá lett hatod levonását, majd nem, s pedig azon indokból nem, mert a kincst. palánkai ura­dalom által bérletileg kezeltetvén a dézsma-jog, az emii­tettem kincst. uradalomnak beszedési és kezelési költségei nem volt k, tehát e czimen azok fejében a hatod a jogo­sított kárára le sem is vonható. Bukin községb' li szőlő birtokok után járó tarto­zások megváltása iránt hozott első s fellebbviteli bíróság ítéleteit most ezúttal közlöm. Az e. birós. ilélet a tartozá­sok átlagos mennyisége megállapítására nézve következő: „Tekintve, hogy az 18G9-ik évi april 2-án kelt kör­rendelet 6-ik pontjában vil >gosan kimondatik, miszerint, ha a lefolyt 10 év alatt évenkint beszolgáltatott tartozás, illetőleg ár mennyisége összeadatik s ezen összeg 10-zel elosztatik, teszi ki a tartozás átlagos mennyiségét; „Tekintve, hogy a jogosított kincst. uradalom által sem kifogásolva, 1866-ik évben csakis 201 frt. 50 kr. szolgáltatott be s nem 403 frt.; „Azért a kinc-t uradalomnak az iratokhoz fektetett kimutatása helytelenittetvén, a tartozás átlagos mennyi­sége nem, mint kérelmeztetett, 345 frt. 17 krban, hanem 325 frt. 2 krban állapittatik meg." A hatodra nézve pedig igy szól: „Miután az 1868 ik évi XXIX t. cz. 2. §-a sze int az évi tartozás megállapított értékének húszszoros összege képezi a váltságtőkét, melyből azonban a beszedési s ke­zelési költségek fejében — minden kivétel nélkül, egy hatod rész levonandó; s „miután pedig a jogositott uradalomnak azáltal, hogy a szólő-dézsmát bérletileg kezelte, és szedte, keze­lési s beszedési költség- i voltak; tehát, „miután, valamint oly jogosítottnál, a hol a szóló­dézsma természetben, hegy vámban avagy bizonyos árban szedetett s kezeltetett, ép ugy a kincs, palánkai urada­lomnál, hol a bérlet, illetőleg készpénzfizetés volt gya­korlatban, — csak az tekinthető tiszta jövedelműi, a mi a természetbeni, hegyvámbani, illetőleg készpénzbeli, vagyis bérlet után származó árbeli tartozások, illetőleg követelések beszedése és kezelése miatt okozott - több vagy kevesebb beszedési és kezelési költségek levonásá­val fenmaradt: „Miután végre ezen kezelési és beszedési költségek hányada iránt e biróság annál kevésbé van ítélni hivatva, mert az 1869-ik évi april lfi-én kelt szabályrendelet 30, 39. §-ai arra sem a választott, sem a felebbviteli bírósá­got nem utasítják, a törvény 2. §-a pedig a feleket a fe­lett vitatkozni meg nem engedi: „Ezeknél fogva tehát a beszedési s kezelési költsé­gek fejében az egy hatod résznek levonása a 1868: XXIX. t. cz. 2. § a alapján a váltság kötelezettek javára megállapíttatik, bírói figyelmen kivül hagyatván a jogo­sított kincst. uradalomnak ez ellen tett s felhozott kifo­gásai." Ezen Ítéletek a felek olőtt kihirdettetvén, azokat a jogositott kincst. uradalom fellebbezte, melynek folytán a fellebbviteli biróság által ítéltetett: „A nagyszombati vegyes kir. biróság

Next

/
Thumbnails
Contents