Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 71. szám

Pest, ISTI. kedden septetnb. VZ. 71. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖKYEUSZKkí (SARVOK, Dcbrcczeni, eperjesi cs teincsiári iÍ£j*Tcdeg;jlet közlönye. Tartalom : Sernmitőszéki döntvényük ellentétei a öaszeütközédöi. — Legfőbb itólfiszéki döntve;.y. — Sem uitö-z. döuiv. Smimito^ztki döntvények ellentétei s összeütközései. (Vége.) P a p Gyula ügyvéd úrtól. Az előbbi számban részletesen előadott határozatok mutatják, hogy a perr. 93. §. f. pontja n Seminitöszék által kétíélekép magyaráztatik. Mig az első dontvény, a tettleg birtokba nem bocsátott bérleti tárgy megszerzése végett indított kereseteket, a rendes eljárású perek közé sorozza, addig a második, az a nemű kereseteket egyenesen sommás e I j á r ás r a utasitja.— Értjük a Semmitőszék jóakaratát, de nem helyeseljük,— mivel a törvénytói jó akaratból sem szabad eltérni. Hiba mindenesetre, hogy a perr. alkotói a bérleti jogviszonyokra nagyobb figyelemmel nem voltak. Hiba hogy be nem látták, miként ha valahol, itt szük-éges a rögtöni igazságszolgáltatás, — mert mikorra egy rendes per, tanúkihallgatások, szemle s felebbvitelekkel kapcsolatban lejár, akkorra sok esetben a kikötött bérleti tdő is megszűnik. — S mire megy a bérlő vele, ha behelyeztetett is a bérleti tárgy birtokába, ha a szerződésileg kikötött idő lejárt? Kezdjen ismét évekig tartó bizonytalan kártérítési kereseteket? Ez ugyan aligha fogja karpótolni. Visszatérve a Semmitőszék hivatkozott határozataira azt hisszük, miként az első a törvénynek, a második, a gyakorlati kényszerűségnek felel meg. És ha már az ellentétes magyarázat megesett, hazánk gazdászati s népesedési mozgalmait tekintve kívánjuk, hogy az utóbbi magyarázat tartassék meg s követtessék állandólag. Észrevételeink második része a perrend 93. §. h. pontjára vonatkozik. E §. szerint az 1840. IX törvényezikkben foglalt mindazon mezei rendőrségi esetek, melyek polgári eljárás alá esnek — sommás útra, tehát a prt. 1. §. 1. a., 2. a., 3. a., 4. a. nyomán az egyes bírák hatáskörébe tartoznak. És igy miután a községi bíróság a prt. kilenczedik czim I. fejezete szerint békebirósággá alakíttatott át — a mondottak szerint, minden mezei rendőrségi ügyek egyes bírák álial Ítéltetnek el. A Semmitőszék azonban 1870. június 14: én 4989. sz. a. kelt döntvényében az igazságügyi miniszter átmeneti intézkedéseire támaszkodva a prrtől eltért s vissza fordul az 1840 IX. t. czikkhez, — kimondván, miként a 12 finál többre nem becsült mezei rendóii kártételek, — miután az áim. intézk. XIX. cz. által az 1840 JX. t. cz. 6. §. a érvényben hagyatott, a községi elóljáró.^ág elébe | tartoznak, — s ha ily ügyekben 12 ftig a szbiróság bi| ráskotlik, eljárása megsemmisítendő. j E döntvény szerint a községi bíróság mezei rendőri ügyekben önálló sommás bíró maradt. Ellenben már az 1&71 — april 26-nn — 3093 sz. a. hozott semmiiószéki határozat nz áiin. intézk. melőziévtl a községi bíróság beke bírói teendőjét a perr. 475 — § sa nyomán 30 ftig, a mezei rendőrségi ügyekre is kiterjesztette (Törv. Csant. 1871 —évi 39. szám.) És e következetlenség törvénykezésünk erkö'csi reputatiója rovására folyion tart. Az összeütközések, törvény s előzmények ellentétes magyarázatai napirenden vannak. A bizonyosság, az egy öntetű irány hiányzik. Ez alkalommal az okokat kutatni nem akarjuk. Meg volt az mondva a sajtóban, különösen e szaklapban, s egyletekben, tanári szószéken, hogy Horváth Boldizsár perrendtartása — mely az o ztrák prendtartás béna kivonata — a mint eredetiséggel nem bir, ugy a gyakorlati szükségszerűségnek sem tog megfelelni soha, hanem teremt uj provisoriumot, a megszokott rosz helyett, irott tömkeleget és még roszabb chaoszt. Tudja ország világ, hogy oly codificátoroklól — kik mint a rosz szabók mindenre mintát vesznek, akar rá illik akar nem, nincs mit várni. Igaz sok embert félrevezethetett, hogy ez urak folyton a tudomány, a reform szüksége s azeurópai kultur állam kívánalmai nevében beszéllek. De a beterjesztett törvény javaslatok, különösen a perrendtartás iránya s szerkeze téból meggyőződhetett volna mindenki, miszerint a tör vénykezés terén, elméleti s gyakorlati tudománynyal bírni nem annyi, mint az európai elóhaladott nemzetek törvénykönyveit az iró a-ztalon egymás mellé tenni s azokból egy élet nélküli monstrumot szerkeszteni; — reformernek lenni, nem elég demagógként a régit mert régi leszólni, de igen a régi helyett, hatványozott jobbat építeni. Corregnio egy teherhordót ültetett maga elibe, egy szentet akarván festeni; de a teherhordót ugy festette le, hogy a vásznon elveszett a szentben a teherhordó. így kezelve a mintát, az végtelen haszonnal jár. Csak hogy a mi codificatoraink nem Correggiok mai napság. Azonban mig a körülmények aSemmitőszék mulasztásainak enyhületere szolgálnak, — a mea culpát a Semmitőszéknek sincs oka el nem mondani. E íorum ismeri a perrendtartást, ellentétes — inpracticus s felületes mozzanataival egyetemben. Ezeket tudva, miért tetézi a bajt, a helyeit, hogy a helyzet nehézségein segítene? s miért növeli a bizonytalanságot következetlen, egymást megczáloló határozataival? Hiszen ha maga nem ragaszkodik az általa egyszer meghozott dömvényhez — hogyan kívánhatja, houy hatáiozatai az alattas bírák előtt zsinórmértékül szolgáljanak. 71