Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 71. szám

282 Legfőbb itélöszéki döntvény. A szerző szerzeményéről szabadon rendelkezheloén, ebben az öröködési rendel is szabadon szabályozhatja, és hitbizományi hely ellesi! ésl is rendelhet. Az ig\j helyettesített hagyományosok öröklési jogának életbelépte végre n deleli leg a hagyományosok [két hagyományos) leszár nzók nélküli kimullától fel létei ezletvén, az csak azon esetben ált elő, ha mindkét hagyományai kihall. A törvényes örökösödés az oldalrokonokra nézve csak az összes, illetőleg mindkél végrendeleti hagyományos kimultával állhat elő. Legközelebb közlöttük (lapunk f. évi 59 — 61. számaiban) Miklovics Lajos és Róza felpereseknek — Jedlicska Jolianna alperes ellen, a néhai JedlicskaFrancziska után maradt hagyaték egy harmad részének kiadatása iránt indított örökösödési perét, — melyben az eisöb Íróság — Szakolcza város tszéke 1870. sept. 14-én 236. sz. ítéletivel felpereseket keresetükkel elmozdította a kir. tábla 1871. mart. 6-kán 32284. sz. a. az e. bíróság Ítéletét helyben hagyta. A legfőbb itélószék ezen örökösödési ügyben f iv július li kén következő Ítéletet hozott; „A. kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik. I n d o ko k : „Néhai Jedlicska Mihály saját szerzeményi vagyonáról szabadon rendelkezhetvén, s ilyetén rendelkezése foganatba is menvén, — miután azon eset, melytől nevezett végiendelkezó, felperesek mellékági örökösödését az általuk leimutatott fiókvégrendeletében feltételezte, t. i. mii dákét — harmadik házasságbeli gyermeknek maradék nélküli kihalása, mind ekkorig elő nem állott — ennél fogva a pesii kir. tábla Ítélete helyben hagyatik." (1871. — 5185. sz. a.) Sí"j5sniit«iszéki döntvények. Az izraeliták házassági kötelék felbontására irányzott váló-pereikre nézve a perrend által csak a birói illetőség levén szabályozva, az eljárás, ugy a perorcoslalok tekintetéből az előbbi törvényes gyakorlat tartatott fenn. Ide vonatkozó kérdésekben tehát semmiségi panasznak niucs helye. Ehrenfeld Jónás — neje, szül. Fleischman Fáni ellen, köztük az izraelita hitvallás szerint létrejött házasság végleges felbontása iránt Pozsonymegy© tszéke előtt pert indított. Az eljáró tszék 1871. jun. 17 kén 5238. sz. a. kelt végzésével az elváló levélnek az izraelita vallás szabályai szerint rendesen történt átadását 8 átvételét jogérvénye-nek kimondotta, s a felek közt fennállott házasságot ítéletíIegr íeloldottnak nyilvánította, „tekintetbe véve, hogy az 1*70. évi 5736. és 5878. sz. beadványokhoz csatolt bizonyítványokból kiderül, mikép a rabinus előtt 3 izben megkísértett egyesség sikertelen maradt és hogy a 7232. sz. végzés hozatala óta sem békültek ki a felek; tek inteti-e véve továbbá, hogy a tszék csakis az elváló levélnek megtörtént átadása s átvétele után lett az ügy | folyamatba vétele végett felkérve; 8 az ügy ily állásában a volt m. k. udv. kanczellaria 18G3. nov. 3-ki 15940. sz. szabályrendeletének 25. §. szószerinti alkalmazása, miután az ott felsorolt intézkedések már megéliztettek, lehetetlenné vált, az elváló levélnek a szeredi rabbi 1870. február 27-kén kelt b zonyitványának tanúsága szerint, az izraelita vallás szabályai szerint rendesen történt átadása s átvétele jogérvcuyesnek kimondatik. — Utasittatik tehát a szeredi rabbi, hogy e házasság felbontását az illető anyakönyvben a szbiró közbenjöttével feljegyezze." A 1 p e r e s ez ellen se m. pa n a sz t adván be, okul azt hozta fel, hogy a kanczellaria 18 ,3 i rend. 22., 25. §^-ként a házasság végfelbontá*a nem végzés, hanem itéletileg kimondandó; továbbá azon 25. §. azzal is sértetett, hogy az 1870. jun. 11-ki végzéssel kitűzött tárgyaláson mutatkozott kibékülés reményében adott2 havi idő elteltével, a kibékülés megkísérlésére ujabb tárgyalás ki nem tűzetvén, felperes egyoldalú kértére a házasság végleg felbontatott. A Semmit ős zék azi visszautasította; „mert jelen esetben nem a házassági elválásból felmerülő vagyoni követelés iránti kereset, hanem magának a házassági köteléknek felbontása forog fenn; az iiy perekre nézve azonban a perr. 36. §. által csupán a birói illetőség lett szabályozva, de a követendő eljárásra nézve i ezen kir. Semmitőszék hatásköre a perrendtartásra alapiti ható nem lévén, — a perr. 22. végpontja értelmében az izraeliták házassági pereiben, követendő eljárás szabályozásáig a 36. §. végpontja nyomán, ugy az eljárást — mint a jogorvoslatokat illetőleg az eddigi törvényes gyakorlatot kel! zsinórmértékül szolgálónak venni." (1871. aug. 8. — 8344. sz. a.) Az, hogy a keresetlevél minősége ellen lelt kifogások felett elöleijesen és azonnal bíróilag határozni kellessék, nem foglaltalik a perrend szabályaiban. Ily kifogásokra a 97., 99. §§ sok nem, alkalmazandók. Az, hogy elég határozottan van-e kijelölve azon földrész, melyben a birtokháborilas elkövettetett — az ügy érdeméhez tartozik. Özvegy Hengel Károlyné — Korpás János ellen a siklósi szolgabírósághoz sommás visszahelyezés! kereseadott be — előadván, mikép alperes tőle a N.-csányi határban 2 hold maradvány földet erőszakkal elfoglalt — miáltal nemcsak birtokában háboríttatott, hanem 28 for. kárt is szenvedett. Tárgyaláskor alperes a keresetlevél minősége ellen tesz kifogásokat, a mennyiben abban felperesnek — ki magát csak özvegy Hengel Károlynéoak nevezi — sem családi vezeték-, sem kereszt neve, sem lakása nincs kitéve, de az állítólag megháborított, vagy elfoglalt birtok holléte sincs határozottan kijelölve — miért az mint határozatlan a perr. 64. §-ként elutasítandó. — Felperes alaptalanoknak nyilvánítja e kifogásokat,mert 6 mint özvegy férjhez meneteléigeiholt (érje nevét viselheti; és mert a mellékelt okiratban a kérdéses birtok elég világosan kijelöltetett. Az egyes bíróság f. év jul. 5-kén 260. sz. Ítélettel felperesi keresetnek helytadván, alperest a foglalás által okozott 28 for. kár s 30 for. 20 kr. perköltség megtérítésében elmarasztalta. Ez ellen alperes sem. panaszt adott be. a fent