Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 70. szám

Lemondhat-e a hitelező minden esetben szerzett zálogjogáról ? Könczöl József tszéki ülnök úrtól (Veszprém.) Az életben látjuk, hogy magát, a tkönyvi intézményt is sokan nem a jogok uiegerősbitésére, hanem azoknak kijátszására akarnák fölhasználni; minek tudata indított arra, bogy a fönebbi kérdésre vonatkozó szerény nézetemnek e szaklapban helyet kérjek. Sokan ugy gondolkoznak, hogy a kinek joga van a sokhoz, — annak joga van a kevéssel is megelégedni, — s igy a hitelező szerzett zálogjogáról minden esetben lemondhat. Ha csak hitelező s adós kötött kölcsönszerződést vagy ha csak egy jogosult s egy kötelezett fél van érdekelve, — azt hiszem, hogy a jogosult fél tehet zálogjogával azt, mi neki tetszik. De egészen más helyzetbe jön a hitelező, — ha kezese is van. Tegyük föl a következő esetet: A. hitelező B. adósának birtokát fö'menti a zálogjog terhe alól akkor, midőn az adóslevél kiállítása alkalmával B. adós mellett 0. kezességet válalt. Kérdezem, hogy ha B. adós a hitelező szabályszerű törlési engedélyének bemutatása mellett birtokáról a zálogjog kitörültetését kérelmezi; mit fog tenni az illető tkönyvi hatóság? Véleményem szerint a kérvényt visszautasítani kell azon okból, mert a kezesnek az adós birtokának tehermentesítésébe való beegyezése nem tanusitatott. Indokaim a következők: az idegi. törv. szabályoknak az átmeneti intézkedéseket szabályozó igazságügyi ministeri rendelet XIX czikke szerint máig is érvényben lévő 156. §-a rendeli, hogy az osztrák által. polg. törvénykönyvnek mindazon határozatai, melyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak s a melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztésére alapul szolgálnak, — az országgyűlés intézkedéséig hatályukat megtartják." Az oszt. ált. polg. törvénykönyv 1360. §-ban pedig ezt olvassuk, „hogy ha a kezesség elválalása előtt vagy annak alkalmával a hitelezőnek a fóadós vagy egy harmadik által zálog adatik, — a hitelező nincs jogositva arra, hogy a záloggal a kezes kárára fölhagyjon." Azok, kik azt vélik, hogy a fönebbi esetben az elutasítás szabályellenes, mert az adós birtokának tehermentesítése a kezes károsodását okvetlenül nem vonja maga után, s ezt a tkönyvi hatóságnak föltételeznie nem lehet; s mert a lehető kár csak is a végrehajtásnál tűnvén kr,— itt a kezes a fizetéstől menekülhet az által, ha az adós birtokát fölmentő hitelező ellenében az o. p. törv. könyv 1360. §-ra hivatkozik; — azok gondolják meg, hogy a zálogilag nem biztosított követelés a behajthatlanságuak sokkal inkább ki téve van, mint a biztosított követelés, s vegyék fontolóra, hogy az esetben, ha a hitelező követelését egy harmadiknak engedményezi,— ezen jóhiszemű harmadik ellenében a károsodott kezes kifogásait már nem érvényesítheti, — gondolják meg végre, hogy a | visszautasitó végzés csirájában elfojtja a bajt, míg az ellenkező eljárás hosszadalmas perekre szolgáltathat okot s a hibátlan kezes károsodását idézheti elö. Még kényesebb lesz a kérdés, ha a hitelező azon adóslevél alapján, melyben az adós és kezes is külön külön jelzálogot kötöttek le, a zálogjogot csak a kf-zes birtokára kérné bekebleztetni ? Ezen kérdés fejtegetését azonban máskorra halasztóm s végül csak azt jegyzem meg, hogy mennyire hiányos eddigi gyakorlatunk, midőn a kezes kötelezettségét legtöbb esetben csak azon egyetlen szóval „kezes" fejezzük ki; s őt a lehető visszaélések vagy károsodások ellenében ugyanazon okmányban nem biztosítjuk. Seniniitőszéki döntvények. Az eskületétel utólagos költségi, habár a perköltségek a felsőbb bíróság áltat megszüntettek is, a peroesztes fél által viselendök. Borlean Gergely — Benyovszky Vincze ellen Bihar megye n. váradi szolgabirósága előtt 211 frt. iránt pert indítván, s az e. b. ítélet felebbeztetvén, a k. tábla felperes által leteendő póteskü feltétele alatt a keresetet megítélte — s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Felperes a póteskü tételre jelentkezvén, megjelent a bíróság előtt s azt letette. Utólag pedig eskütételével járt költségeit megtéritetni kérvén a szbróság 1871. jun. 26. 833. sz. végzésével részére azon költségeket 27 frt. 66 krban megalapította. — Alperes jul. 6 kán a megítélt kereseti összeget kamataival, valamint az eskületételi 27 írt. 66 kr. költséget is birói kézbe letette, azon okból, mert ő a kereseti összeget leiperesnek kifizetni akarván, az azt az eskütételi költség nélkül felvenni vonakodott; utóbbira pedig magát nem tartja kötelezettnek, mert a kir. tábla a perköltségeket megszüntette, s az eskütételi költségek fizetése neki soha sem hagyatott meg. Ennek folytán a bíróság í. é. 870. sz. végzésével a letéteményezett összegeket bírói letétbe helyeztette s alperest értesítette arról is, hogy a 833. sz jkönyv szerint a 27 for. eskütételi költségek alperes terhére alapíttattak meg. Ezen vég/és ellen alperes sem. panasszal élt; mert a kir. tábla a perköltségeket megszűntette; mert az eskütétel a bizonyítási eljáráshoz s igy a per folyamához tartozván, mennyiben a kir. tábla a perköltségeket megszüntette, esküteteli költségeket sem lehetett többé alperes terhére megalapittani; es a felhívott 833. sz.j könyvre tett hivatkozás megczáfoltatik a 833. sz.végzés tartalmával, melyben azok csak megalapittattak, alperes terheltetése kimondása nélkül. A Se in m i tószé k azt elvetette; „mert a felek a nékik odaítélt esküt a perr. 240. §. szeriut a per bírósaga előtt letenni tartozván, s ennélfogva az eskületétellel összekötött, s a bizonyítási eljáráshoz, illetőleg a per folyamához nem számitható utólagos költségek meghatározását és a pervesztes fél általi meg-