Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 69. szám

275 tartozik az árun támadható kárt viselni ? de igy a nélkül vajmi ritkán találja ki a legtisztább jellemű a legszorgalmatosabb és legügyesebb biró az utat, melyen biztosan járhatt Azért ujjolag állitom, hogy kereskedelmi törvények meghozatala nélkül naponta a legnagyobb anyagi károknak ki vagyunk téve. — Ergo panem et circ e n s e s !*) Seminitőgzeki döntvények. A végrehajlásilag lefoglalt földek ingalladsági jogi természetüket nem vesztik el azáltal, hogy a végrehajtást szenvedő azoknak csak haszonélvezője! Semmis azon birói eljárás, mely ily esetben az árverés elrendelése s foganatosítása tekintetéből, a perrendnek ingatlanokra vonatkozó szabályait mellőzte. Mayer Samu — Huszka János haszonbérlő ellen az aradi váltótszék előtt 800 frt. váltókövetelés iránt pert indítván, alperes elmarasztaltatott s 1870. nov. 21-kén 4672. sz. végzéssel a kielégítési végrehajtás elrendeltetett, mivégett a foganatosításra a megkeresett alispán az illető járási — baranyai — szolgabírót küldötte ki. Ez mult év decemb. 7. és 1871. év május 19 kén a foglalást teljesítette, és alperes haszonbérlőnek lefoglalt haszonbéres telkét és ahhoz tartozó épületeket mint ingóságokat 1871. apr. 20-kán 1787. sz. végzésével árverés alá bocsátotta, s azt május 19-kén eszközlésbe is vette, kijelentvén az árverés előtt, hogy az árverezendő belső telek s külső földek s épületek azon jogi természettel bocsáttatnak a vevő birtokába, milyennel azokat haszonbérlő alperes birtokolta, a tulajdonos kincstári uradalom jogai épségben tartásával. Ezután az árverési feltételek megalapittattak, s az árverés nyomban meg is tartatott a lefoglalt ingatlanokra. A bíróság által ingóságoknak vétettek, mert haszonbéres telepitvényes községhez tartoznak, melynek lakosai a beltelkeket s azok külső földjeit, mint haszonbérlők csak haszonélvezeti joggal birják s ezen haszonélvezeti jog itt az adásvevés tárgyát képezi s igy ingóságnak tekintendő, mert a föld tulajdona a kincstárt illeti. Ilyenek az épületek is, melyeket állithatnak a telepitvényesek, ugy hogy azokat a haszonbér lejáratakor tetszósök szerint el hordatják, s igy a haszonélvezettel együtt bármikor másra átruháztathatnak a föld tulajdonjoga nélkül. Ezen eljárás ellen alperes sem. panaszt adott be; mert a földek vetései le nem foglaltattak, azokra az árverés el nem rendeltetett, s mégis az árverési feltételek szerint az árverező vevő birtokába bocsáttattak; stb- stb. *) Számos év óta sürgetjük a Német keresked. könyv behozatalát, mi összes viszonyainkat tekintve legczélszerübbnek mutatkozik. Egy szakértő minister kezei alatt egy pár hó elég leendett annak létesítésére — de a mi ministerünknek 4 év nem volt elégséges, hogy teljesítse azt, mi a legégetőbb szükségeink egyike. Eonyi mulasztás, ennyi hanyagság a keresk. s legfontosb nemzetgazdászati érdekeink kipótolhatlan hátrányára de azért az illetőt még is dicsőitik, kitüntetikI Mennyi éretlenség ! Szerk. A Semmitőszék e panasznak helyt adván a neheztelt 1787. sz. árverési végzést s árverési eljárást a 297. §. 21. p. alapján megsemmisítette s a szolgabiróságot a perrendnek az ingatlanok elárverezésére vonatkozó §-sai szerint leendő további szabályszerű eljárásra utasitotta; „mert a lefoglalt földek s azok tartozékai, mint ingatlanok ezen jogi természetüket azon körülmény folytán, hogy végrehajtást szenvedő — a hivatalos jelentés szerint — azoknak nem tulajdonosa, hanem csak haszonélvezője, el nem veszíthetvén; az eljáró bíróság helytelenül mellőzte az árverés elrendelése és foganatosításánál a perrendnek az ingatlanok elárverezésére vonatkozó szabályait; és minthogy ennek folytán az árverési feltételek és határidők megalapítása és közzététele a törvény kívánalmainak meg nem felel, a sem. panasznak helyt adni kellett." (1871. aug. 9. — 8762. sz. a.) A hagyatéki eljárásra, nemcsak a perbeli, hanem a peren kivülire is, az országon kívül elhalt magyar alattvalókra nézve, ha utolsó belföldi lakhelyük ki nem tudható (37. §.) a hagyaték területi bírósága tekintendő illetékesnek. A pozsonyi váltótszék mult évben Motesiozky István végrehajtási tömeg czim alatt Pozsony város tszékéhez mint hagyatéki bírósághoz 3331 frtot átküldött oly megjegyzéssel, hogy miután 1855. sept. 7-kén Bécsben elhalt Motesiczky Istvánuak utolsó magyarországi lakhelye ki nem tudható, s miután a kérdéses pénzösszeg a Pozsony városi tszék területén létezik, a hagyatéki eljárás megindítására a perr. 37. §. értelmében a városi tszéket véli illetékesnek. — Ezután Motesiczky Mór s érdektársai 1871. május 30-kán kérvényt adtak be a tszékhez, melyben okmányokkal igazolván, hogy a kérdéses pénzösszeg nem atyjuk Motesiczky István, hanem anyjuk, szül. gróf Pongrácz Johannának — ki 1849. febr. 8-kán szintén Bécsben halt el — hagyatékához tartozik, azt mint anyai örökségüket kérik maguknak kiadatni. A városi tszék 1871. jun. 20-kán 3826. sz. a. végzésével folyamodó örökösök kérelmének helyt nem adott — illetéktelenségi szempontból minden bővebb indokolás nélkül azon alapon, mert kitűnt, mikép mind M. István, mind neje Bécsben halt el, s igy hagyatékukra nézve Pozsony város tszéke nem lehet illetékes. Az örökösök ezen végzés ellen semm. panaszszal éltek, mert a perr. 37. §. szerint az örökösödési illetőséget nem szabályozza átalában azon hely, hol az örökhagyó elhalt, hanem azon hely is, hol a hagyaték létezik, s igy miután a hagyaték Pozsony város terüleletén létezik, arra nézve tszéke illetékesnek tekintendő. A Semmitőszék e panasznak helyt adván — a neheztelt végzést a 297. §. 4. és 22. p. alapján megsemmisítette; „mert a perrend hatálybalépte után, ennek 562. § ban is felhívott 37. §-sa rendeletéből kifolyólag az országon kivül elhalt magyar alattvaló hagyatéka tekintetében, ha az örökhagyó utolsó belföldi lakhelye ki nem tudható, ugy a perenkivüli mint perbeli eljárásra egyedül azon belföldi bíróság lehet hivatva, melynek területén a hagyaték létezik; „mert eszerint a tszék a fenforgó kérvény fölötti határozatot magától törvényszerűen el nem háríthatta." (1871. aug. 8. — 8989. sz. a.) 69*