Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 67. szám

267 Hebrony János — Lichstein Jakabné szül. Fábián Száli ellen Borsod megye szentpéteri járásbírósága előtt 6 db. arany és 8 db. gyapjuzsák vagy 40 írt. értékének megfizetése iránt pert indított, melyben egy halasztás után tárgyalásra határidőül június 1-je tüzetett ki — alperes elismervén hogy az idéző végzést május 29-kén kezéhez vette, miután 26. és 27-kén zsidó ünnep levén, akkor írni nem volt szabad vallása szabályai értelmében. A tárgyalásra alperes nő helyett férje jelent meg — de nejétől meghatalmazást elő nem mutatott — igérte azonban, hogy a meghatalmazást még a tárgyalás napján előmutatandja, hivatkozván arra, hogy nejének törvényes férje s így azt ugy is képviselheti. — Felperes azonban alperest meg nem jelentnek kérte tekintetni s mint ilyet elmarasztatni. Az eljáró biróság f. é. jun. 1 jén 56. sz. alatt kelt ítélettel alperesnőt meg nem jelenés indokából elmarasztalta, mert alperesnő férjét mint meghatalmazás nélkül megjelenőt, alperesnő törvényes képviselőjének tekinteni uem lehetett. Ez ellen alperesuő a 297. §. 10. p. alapján sem. panaszt adott be; mert neki mint nem a biróság székhelyén lakónak 8 nap megjelenési határidő lett volna megengedendő, míg a végzés csak május 29-kén kézbesittetett a jun. J-jére való megjelenés végett. A Semmitőszék a panaszlott ítéletet a 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette s a bíróságot utasiiotti hogy alperesnő helyett megjelent férj meghatalmazásának bemutatására uj határnapot tűzzön ki; „m e rt az alperesnő helyett megjelent férj a meghatalmazást még a tárgyalás napján pótlólag felmutatni ígérvén, e meghatalmaztatás valóságának kimutathatása végett alperes növeli házastársi viszonyára való tekintetből, a perr. 86. §. rendeletének követése mellett, s az ő költségére a tárgyalás elhalasztandó lett volna; minélfogva tehát a biróság azáltal, hogy e szabályt nem követve alperesnőt meg nem jelenés miatt elmarasztalta, megsemmisítésre okot szolgáltatott." (1871. aug. 16. — 8673. sz. a.) Magán egyesség a fő eskü kivételére alapul teljességgel nem szolgálhat. Ily, a föeskü letételére kötelező egyesség alapján annak kivétele tárgyában eszköszlött birói eljárás semmisnek tekintendő. Rosenberg Fülöp haszonbérlő 1871. évben 96. sz. a. Lőcse város sommás bíróságához folyamodványt, adott be, előadván, mikép Jaczko József s neje Maria A. alatti egyességre léptek, melynek 1-ső pontjában arra kötelezték magukat, hogy készek főesküt letenni s azzal erősíteni mikép azon egyesség értelmében az általuk kimért szeszes italokat kizárólag Rosenbergtől vették és e részben semmi nemű csalást, csempészséget el nem követtek — a főeskü le nem tétele esetében Rosenbergnek 200 írt. fizetni köteleztetvén. Ezen egyesség értelmében kéri folyamodó a bíróságot, hogy nevezetteket, bizonyos határidőre megidéztesse, akkor tőlük az egyességileg kötelezett s formulázott főesküt kivegye — annak megtagadása esetére fentartván jogát a kikötött 200 frt. követeléséhez. Az egyes biróság e folyamodásra csakugyan tárgyalási határnapot tűzött ki f. év mart. 30-ra. — Ekkor panaszlottak készeknek nyilatkoztak az eskü letételére, csakhogy arra nem kötelezhetők addig, mig rendes kereset által megindítandó per utján folyamodó ki nem mutatja jogosultságát a föeskületétel vagy 200 frt. követeléséhez — mi elő nem foi dúlván, az egyszerű folyamodásra tárgyalás nem is lett volna kitűzhető. — Ellenben folyamodó Rosenberg tagadja hogy per s rendes kereset utján kellenék a főeskü szükségességét s jogosultságát igazolnia, miután a nem kifogásolt A. egyesség arra neki kétségtelen jogot adott a peres út feltétele nélkül. A biróság 1871. mart. 30-kán 149. sz. a. végzést hozott, melylyel Rosenberg kérelmével elutasittatott; mert folyamodó azt hogy panaszlottak csempészkedésének nyomára jött, nem is állitja, s igy a követelt fóeskühözi jogának szerződésileg kikötött feltétele teljesedését be nem igazolta; panaszlottak ellenben kijelentvén mikép a követelt főesküt csak azon esetre készek letenni, ha folyamodó ahhozi jogát per utján beigazolja; a perr. 238. §. szerint pedig ilynemű felfedezési eskü iránti kérelem, a mennyiben nem önálló kereset tárgyát képezi, alkereset és nem folyamodvány alakjában benyújtandó. Rosenberg ez ellen fe 1 e b bezés t jelentett be, mely a kir. táblára felterjesztetvén, az a 304. §. alapján a ^emmitőszékhez tette át; tekintve, hogy a felebbezett határozat perenkivüli kérvény és tárgyalás alapján hozatott. A Semmitőszék az eljáró biróság végzését s megelőző eljárást megsemmisítette a 297. §. I. p. alapján; í „mert a főeskü a 221. §-hoz képest oly bizonyítási eszköz, mely a biró által végitéletileg s csak akkor elrendelendő, ha a bizonyítás más módon nem eszközölhető; az eskü tartalma továbbá a 228. §. szerint az ítéletben vagy az eskü iránt létrejött perbeli egyességben szószcrint kifejezendő — mihez képest a 96. sz. folyamodvány mellett A. alatt, bemutatotc magán egyesség főeskü kivételére alapul teljességgel nem szolgálhatván, az eljáró biróság arra vonatkozó egész eljárása hivatalból megsemmisítendő volt." (1871. jul. 11. — 7882. sz. a.) A polgári törvényszék az árvaszékkel egyenjogú hatóságnak levén tekintendő, utóbbi állal helybenhagyott jogi cselekvények érvényének megbirálására nincs hivatva, irányában felebbviteli hatóságot nem gyakorolhat. Az árvaszék határozatai elleni felebbezések közvetlenül a kir. táblához feltérjesitendök. Néhai Glancz Berkó hagyatéka egyébb javakon kívül ingatlanokból is állván, ezekre nézve a hátramaradt gyermekek s örökösök gondnoka Ehrenstein Jakab — másrészt Uhrer Venczel és társai közt örökadásvevési szerződés keletkezett, mely gyámhatóságilag is helybenhagyatott — t. i. az árvaszék 1870. aug. 11-kén 3724. sz. a. kelt végzésével. — Ezen árvaszéki végzés ellen az örökösök felebbezést adtak be — mely felebbezés a polgári rendes tszékhez tétetett által. Ungmegye polg. tszéke azonban 1871. jan. 30-kán 267. sz. a. kelt végzéssel néhai Glancz Berkó hagyatékához tartozó ingatlant az örökhagyó gyermekeinek beszavatoltatta, es azok gondnoka egyrészről s másrészről Uhrer Wenczel s társai közt létre jött, a hagyatéki ingatlanra vonatkozó adásvevési szerz5dést érvénytelennek kimondotta. Ezen végzés ellen utóbb emiitett vevők semm. panaszt adtak be azon alapon, mert adásvevési szerződésük 67*