Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 67. szám

Pest, 1871. kedden augusztus 2U, 67, szám. Tizenharmadik évfolyam. T0RVEMNZEK1 CSARNOK. Dehreczcni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : "Haiman-llertnü^y a folebbviteli tszékek előtt. — Válasü a zsidó eskülete'tel kérdésében. — Semmitősz. döntv. Hainian—Berta iigy a felebbvitelí tszékek elült. Közli Balogh Sándor ügyvéd ur. Ezen több tekintetből figyelmet igényelhető peres ügyet e szaklap uiult évi 75-ik számában részletesen ismertettük az abban keletkezett e. b. tszék Ítéletével. Most tehát nem mulaszthatjuk el, hogy felsőbb bíróságainknak abban hozott ítéleteit is ne közöljük. Ezen peres ügy lényege röviden abban állt, hogy Hainian bizonyos Berta tolnamegyei tamási lakos s paraszt gazda mástel úrbéri telkét és házát 1845. évben 15 évre haszonbérbe kivette, a haszonbéri szerződést az uradalomnak helybenhagyásul bemutatván. De ugyanazon évben azon úrbéri birtokot 1330 frtért örök áron meg is vette. — Ezen vételi ügyletről azonban nem alakszerű adásvevési szerződés, hanem csak nyugta állíttatott ki, mely következőleg szólt: „Nyugtatvány 1330 Irt. váltóról, irván egyezer háromszáz harmincz forintokról váltópénz értékben, melyeket én alább nevezett s irt, miután tetemes adósságaim miatt a szükségtől kényszeritetvén, .— azok lefizetésére nézve pénzre mulhatlan szorulnom, és így Heiman Dávidhoz, kinek szerződésileg jobbágyi telkem haszonvételét bérbe nyújtottam, — noha ez különben a haszonbért csak évenkint fizetni tartozott volna, — folyamodnom kelletett, — mint a most nevezett Heiman Dávidtól a kikötött szerződési évekre járandó egész összeget, hogy felvettem, s igy mivel a szerződésben kikötött évekrei valamennyi járandóságot kérésemre jótékonyan előre s egyszerre kezemhez fizette, annak okáért azzal teljesen és örökösen kielégítettnek vallván magamat, többé sem a házhoz, sem 15 évek után annak történhető eladási magasb árához — bár miként keljen is az el, — soha semmi jogomat nem tartván, követelésem nem lészen, tehát most és jövendőre ez iránti mindennemű keresetnek, maradókaim részéről is végképpen ellent mondok, s erről e jelen nyugtatványomat, — irni nem tudván, saját kezem keresztvonásával hitelesítve kiadtam Tamásiban május 3-án 1845. f Berta István tamási telkes jobbágy. Előttünk Kovács József m. k. bíró. — Biró István m. k. esküdt, Turbók József s. k. esküdt, C'sukiyi József jegyző. (P.H) Ezen nyugta 1852. évben bemutattatott mind az illető járásbíróságnak, mind a tamási előjáróságnak, s mindkettő által megerősíttetett. Később azonban Berta telekk. kiigazítást kért. mitől Tolnamegye tszéke által elmozdittatott, de az akkori sopronyi feltürvényszék keresetének helyt adott, s a teleknek Berta nevérei átíratását elrendelte, mivel „itt alapul az 1845-ki haszonbéri szerződés szolgá', melyszerint Haiman csak bérlő volt, s | tulajdonossá az 1845-ki nyugta által sem válhatott, mert | akkor a jobbágy telkének tulajdonosa nem levén, azt el ; sem adhatta, de Haiman azt akkor, mint birtokképesség| gel nem biró izraelita, meg sem vehette; — mihez járult, í QOgy az idézett nyugta csak haszonbérletre s nem elaI dásra vonatkozik, s mint ilyen adásvevési szerződés kellékeivel nem is bir." Ezen ítéletet a visszaállított hétszemélyes tábla is megerősítette. Minthogy azonban a szegszárdi tszék által a feleknek fentartatott, hogy tulajdonjogukat külön per utján igazolhassák — Haiman 1863-ban Berta ellen tulajdoni igénypert kezdett; — de keresetétől Tolnamegye tszéke által 187 0. febr. 3-kán elmozdittatott azon indokokból, melyeket a sopronyi feltszék fent idézett határozatában érvényesített. Ez ellen Haiman felebbezéssel élt — mint említve volt. A kir. ítélő tábla következő ítéletet hozott 1870. év sept. 30-kán 20480. sz. alatt: „Felperes keresetét, rendes formákkal ellátott írásbeli adásvevési szerződés hiányában, a közte és alperes közt a kereseti 1 x/% telek és ház iránt állítólag 1845. évben szóbelileg kötött adásvevési szerződésre alapítván, miután a szóbeli szerződések ugyanazon tekintet alá esnek, mint az Írásbeli szerződések, — és azok érvénye ugyan azon törvények szerint megbírálandó, miután ezen állítólag 1845. évben létrejött szóbeli szerződés az akkor hatályban volt 1836. — 4. t. cz. rendeletéhez képest felperessaját beismerése szerint sem földesurilag jóváhagyva, sem a község jegyzőkönyvébe bevezetve nem lett, s miután 1845. évben az izraeliták úrbéri birtok-képességgel még nem birtak, — s igy a peres felek a kérdéses úrbéri birtok iránt sem Írásbeli sem szóbeli jogérvényes adásvevési szerződést 1845. évben — nem is köthettek ; miután továbbá felperes nzt, hogy alperes később, midőn ezen törvényes akadályok megszűntek, midőn t. i. alperes úrbéri birtoka feletti szabad rendelkezési és felperes ily természetű birtoknak szabad szerzési joggal az 1848. évi törvények által felruháztatott, az 1845. évben felperes állítása szerint kötött s zóbeli adásvevési szerződést jóváhagyta, avagy a kereseti V/2 telek s ház iránt felperessel ujabb szóbeli — jogérvényes adásvevési szerződést kötött volna, — nem igazolta, amennyiben a tolnai volt cs. kir. megyei törvényszék előtt lefolyt telekkönyvi kiigazítási perben V. szerint tanukép kihallgatott Csukli József, volt tamási jegyző, ki a H. a. nyugtát szerkesztette, csak az 1845. évben a peres felek közt kötött adásvételről beszél, — ugy Mahler János ujabbi tanú is — az adásvételről tudomását 1845-ik évből származtatja,— 67