Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 66. szám

262 ez utóbbiakra nézve a törvény (98. §.) világosan akként | rendelkezik, hogy a kifogás illetőleg szavatossági alkereset a keresetlevél vétele, és a per felvételére kitűzött határnap közti idő első felében nyújtandó be. A szavatossági alkereset vagy birói illetőségi kifogás esetében tehát helyen lenne a fenebbi végzés indokolása, de nem az okirat közösségére vonatkozó alkeresetre nézve; mert ha a törvény azt czélozta volna, hogy az okirat közösségére irányzott alkereset is, és csakis a törvényszék által kitűzött perfelvételi határidő első felében nyújtható be, a 188. §-ban is hivatkozott volna,— mit a 80. §-ban tett is — a 98. §ára, — hogy t. i. jogát az illető fél, — a birói illetőség elleni kifogás beadására kiszabott határidő alatt (98. §.) érvényesítse. Ámde a 188. §. egészen másként — tehát mind ez utóbbi §§., mind a fentebbi végzés indokaival — tökéletesen ellentétesen intézkedik az okirat közösség iránti alkereset idejének beadásáról: itt ugyanis a félnek — törvényes hatáskörén belül — teljes szabadságára van bizva alkeresetének beadási ideje, — teheti ezt ugyanis a fő ügy folyama alatt bármikor, s nem kell épen a keresetlevél vételétől számított idő első felében, hanem benyújthatja bármely perirat beadására (188. §.) — tehát nem perfelvételre (98. §.) — mert e kettő közt ismét külömbség van, mit a fenebbi jogeset tanúsít, hol a perfelvétel már megtörtént, de perirat még be nem adatott, — kitűzött törvényes határidő első felében ;s a fennebbi a 138. §. alapján tett halasztás épen ugy törvényes volt, mint az alperes személyes megjelenése a prdtás 87. §. alapján nem volt törvényellenes, legfölebb szabálytalan. Véleményem szerint tehát, miután egy részt jogai védelmétől senkit leszorítani nem lehet, de annál is inkább, mert a törvény azon szavaiból, hogy „a fél azon perirat beadására kitűzött határidő első felében nyújtsa be alkeresetlevelét, mely periratban az okiratot használni akarja (188. §.)," a kitűzött határidő alatt nem csak a törvényszék által kitűzött határidő értendő, hanem — miután ily alkereset a fóügy folyama alatt bármikor, tehát a válaszirat vétele után is beadható, melynek határidejét a felek által igénybe vett halasztások szabályozzák — tehát mely határidő nem a törvényszék által tüzetett ki: az ily alkereset tehát a törvény alapján (138. §.) igénybe vett halasztási idő elsó felében is beadható: következve teljes jogmegyőződésem, hogy fentebb közlött esetben az alkereset elutasítható nem volt. Felkérek tehát minden szakértet, kik a törvényszék fenebbi végzését helyesnek találják, miszerint ennek indokolási helyességéről és törvényességéről meggyőzni szíveskedjenek. Semmitöszéki döntvények. Sommás ügyekben a nem ügyvéd megbízott meghatalmazmányára hitelesítés nem szükségeltetik, annak kellékei a perr. 167. §. és nem az 553 §. szabályai szerint levén megítélendők. Ez követendő itt az ügyvédjelöltek általi képviseltelésre nézve is. Rosenberg Kálmán ügyvéd által képviselt Seifman Mór — Gönczy János ügyvédjelölt által képviselt Bergel Albert ellen Szeged egyes birósága előtt pert inditotfc. A tárgyaláskor alperesért nevezett ügyvédjelölt jelent meg két tanú előttemezésével ellátott Írásbeli meghatalmazással. — Felperes kifogást tett ellene, mert a perr. 88. §-ként közönséges meghatalmazással csak ügyvédet lehet felvallani, ellenben oly megbizottat ki nem ügyvéd vagy csak a bíróság előtt szóval lehet felvallani, vagy a részére kiállított meghatalmazás az 553. §. szerint meghitelesitendő s e kellékek a jelen esetben hiányoznak. Az eljáró egyes bíró ság 1871. apr.29-kéu 3220. sz. ítélettel alperest, mint ki törvényes megidéztetése daczára sem jelent meg, a kereseti összegben stb. elmarasztalta, mert az őt képviselő ügyvédjelölt meghatalmazása a perr. 553. §. ellenére nem volt meghitelesitve, miért őt felperes kifogása folytán megbizottnak tekinteni nem lehetett. Ez ellen alperes részéről sem. panasz adatott be; mert a biróság a megbízotti minőség kérdését előlegesen közbeszóló végzéssel tartozott volna eldönteni; és ha az alperesi meghatalmazást hiányosnak találta, ámbár az szabályszerüleg volt kiáliitva és felmutatva, tartozott volna több előbbi semmitöszéki döntvény értelmében a tárgyalást a 86. §-hoz képest elhalasztani, nem pedig alperest meg nem jelenésből elmarasztalni. ASemmitőszék a 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette s a bíróságot az ügy érdemében szabályszerű eljárásra utasította; „mert a perr. 88. §. szerint sommás ügyekben bármely önképviseletre jogosított egyén is megbizott gyanánt a peres felet — biróság előtti szóbeli felvallás vagy a 167. §-nak megfelelő meghatalmazás mellett—képviselhetvén, miután Gönczi János az 1. sz. alatti alperes által aláirt és 2 tanú által előttemezett, tehát az utóbb emiitett §. rendelete szerint kiállított meghatalmazás mellett lépett fel jelen sommás ügyben: az ellene emelt felperesi kifogás alaptalan ; „a biróság tehát az érintett szabályokba ütköző eljárást követett, midőn a megjelent Gönczy Jánost felperesi kifogás folytán, megbízottként el nem fogadva alperest mint meg nem jelenőt elmarasztalta." (1871. aug. 16 — 8748. sz. a.) Azon keresetek, melyek nem a házassági kötelék érvényességét tárgyazzák, hanem a házassági egybekelés lényének, a bizonyitéki eljárás utján leendő bebizonyítását czélozzák, nem esnek a 22. §. szabálya alá, s nem tartoznak az egyházi biróság illetékessége alá. A keresetnek perre utasítás nélkül való beadása, hivatalbóli visszautasítás alapjául nem szolgálhat. Néhai Bus Tornán s neje Toad#' Anna hagyatékára nézve 18G4. évben tárgyalás s leltározás tartatván, a jelentkezett örökösök közül Bus Grovrilla és Petrunak AlsóFehérmegye tszéke által 1870. okt. 18-kán 620.sz. a. kelt végzéssel meghagyatott, hogy Bus Tománnak anyjukkal Annával való törvényes házasságáról anyakönyvi kivonatot 30 nap alatt mutassák fel, mert különben a Busféle hagyaték Toader Samfirának, mint egyedüli örökösnek fog kiszolgáltatni.