Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 62. szám

247 igazolási kérvényt nyújtott be, melyben hivatkozván arra, | hogy a végrehajtási végzés neki későn küldetett be, az ellen kelló idóben kifogásokat be nem adhatott, — miért az igazolás és kifogásai tárgyalására határnapot kér kitüzetni. A tsz ék ezen igazolási kérelmet hivatalból visszautasította. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be; mert a kifogások is periratnak levén tekintendők, azokra perrend 306. §. szabálya szinte alkalmazandó. A Semmitőszék azt elvetette, „mert azon félnek, ki ellen a biztosítás elrendeltetett, s foganatosíttatott, a perrend 344. §. értelmében 8 nap alatt kifogással élni jogában áll; ha azonban a törvény által kitűzött ezen határidőt elmulasztotta, e miatt a perr. 306. §-ra alapított igazolási kérelemnek helye nincsen ; — s igy az az eljáró bíróság által az idézett törvény 313. §. szerint szabályszerűen utasíttatott vissza." (1871. június 20. — 6787. sz. a.) Feltétlenül marasztaló ítélet alapján elrendelt és foganatosítóit biztosítás, a marasztaló ítéletnek másodbiróságilag lett megváltoztatása folytán — fel nem oldható. Pausz Nándor — Zsuresku Stephan s érdektársai ellen Krassómegye tszéke előtt viszvégrehajtási pert indított, melyben a megye tszék 1870. jul. l-jén, 4657. sz. a. kelt Ítélettel alperest elmarasztalta. Ennek alapján, miután alperes felebbezéssel élt, felperes részére 1870. sept. 3 kán 4519. sz. végzéssel a biztosítás elrendeltetett, s az sept. 8-kán foganatosíttatott. A kir. tábla azonban — alperes említett felebbezése folytán — 1871. febr. l-jén 29376. sz. ítélettel a tszék ítéletét feloldotta, s felpereseket keresetükkel elutasította. Ezen megmásító ítélet alapján alperes a biztosítás feloldásáért folyamodott, minek folytán a megye tszék 1871. apr. 29-kén 1961. sz. végzésével az alperesi ingatlanokra vezetett biztosítási foglalást feloldotta; mert a tszék marasztaló Ítélete a kir. tábla által feloldatván, s felperesek elutasitatván, megszűnt az alap, melynélfogva a biztosítási foglalás elrendeltetett. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be; mert a feltétlenül marasztaló e. bir. Ítélet alapján biztosítást jogosan kért s nyert is, a melyet nem lehet megszüntetni, míg az ítélet jogérvónyesen meg nem döntetik — tehát a harmad bíróság ítéletéig — a közbevetett felebbezés folytán — az elrendelt biztosításnak fenn kell állania. A Semmitőszék e panasznak helyt adott; az eljáró bíróság megtámadott végzését a 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette, s alperest a kir. tábla ítélete eredményének bevárására utasította; „mert a perrendnek a biztositási végrehajtásra vonatkozó fejezetében oly rendelkezés, hogy a feltétlenül marasztaló Ítélet alapján elrendelt, és foganatosított biztosítás, a marasztaló Ítéletnek másodbiróságilag lett megváltoztatása folytán, feloldandó lenne, nem foglaltatik; ennélfogva a már egyszer foganatosított biztosítás a fenforgó ügyben a harmadbiróság által hozandó határozat jogerőre emelkedéséig változatlanul volt hagyandó." (1871. június 28. — 7092. sz. a.) Öroszy-Talányi bűnügy az e. b. szolnoki tszék előtt. (Folytatás.) Azt hiszem, mikép a tiszti felperes mélyen érzi, hogy mily égbekiáltó jogtalanság történt vádlottakkal a 14 hónapon át tartott letartóztatás, testet-lelket megölő tömlöczöztetés, valóságos gonosztévők közötti raboskodtatás, és mindenféle ki sem beszélhető vaudal zaklatás és lelki kinzás által; és mintegy szépíteni akarván ezen az egész ország gyalázatára szolgáló injuriát; — látván, hogy a gyilkossági vád fentartása az erkölcsi lehetetlenségek sorába tartozik : a szülés eltitkolásának és a hatóságok magánbizonyitvány által megkisérlett félrevezetésének nem létező bűntettét állítja fel, liogy az ok nélkül összehalmozott költségeknek alperesek általi mogtéritésére is némi ok, azaz jobban mondva némi ürügy legyen. Azonban hiszem, a törvényszék nem fog ily elveknek sanctiót adni Ítéletében. Oroszi Miklós a Talányi által 1868. jul. 12-én kiállított ideiglenes magán-bizonyitványt c^ak a czélból kérte, é3 arra akarta használni, hogy szerencsétlen sógornéjának requiemet tartathasson, s utóbb is nem adta azt hivatalosan az eljáró vizsgáló bírónak (Mikecz szolgabírónak), hogy azt félrevezesse, hanem csak magán uton, s ugyanakkor egy bizalmas magánlevélben értesítvén Török Bálintot, (ki magát Oroszi iránt kibékült barátnak szinlelte) a véletlen eset folytán szentesi ellenségeinek (köztük a szolgabíró és esküdtnek) ellene intézett áskálódásaikról: arra kérte őt, hogy ne engedje őt ellenségei által elgázoltatni. De Török Bálint, épen e levelet és az a melletti bizalmas szóvali közlést használta fel az Oroszi elleni bosszuállási határtalan hajlamának kielégítésére ; sietett azt az iratokhoz csatolni, sőt értelmét is egészen kicsavarva, annak oly értelmet adott, imlyet abból csak sophismák által lehetne levonni. És ha volt félrevezetése a felsőbb hatéságoknak, akkor azt csak Török Bálint követte el; mert midőn a megyei gyűlés előtt és a ministerium felhívása folytán indokolni akarta azon önkényes tettét, hogy Oroszit és vádlott társait miért fogatta el; mindenik irányban oly valótlan jelentéseket tett, melyek a való igazságtól messze távol voltak; ő igazán félre vezette mind a megyei gyűlést, mind a ministeriumot, mint ez Csongrádmegye közgyűlésének a delegatió iránti kérvény mellé csatolt jegyzőkönyvi kivonatával igazolva van. É3 pedig elkövette Török Bálint a félrevezetést nem valami gyalázat elhárítására, sőt ellenkezőleg 3 becsületes családapának s azokkal együtt 3 népes családnak teljes megsemmisítésére. Ebből kifolyólag igazságos és méltányos eljárás lenne e az, hogy mivel Török Bálintnak Oroszi elleni személyes bosszuállási határtalan hajlamának kielégítésére tetszett erőltetett vizsgálattal eljárási költséget okozni; akkor, midőn ő legjobban tudta, hogy itt semmi szándékos bün nincs, most midőn kiderül vádlottak ártatlansága, most midőn egyrészről a törvényszék által megejtett pótvizsgálat, másrészről az egyetemi felülvéleményezés kiderítette, hogy itt azon főbenjáró bűnöknek, melyeket Török Bálint minden áron vádlottakra akart sütni, — semmi nyom nincs, sem a periratokban, sem az orvosi vizsgálatokban ; midőn annálfogva maga a felperes tiszti ügyész sem lát alapot a főbenjáró bünvádra : a szerencsétlen vádlottak közel három év óta tartó méltatlan szenvedésük pótlásául még a Török Bálint által oknélkül okozott eljárási költségekkel is terheltessenek. Az is szóba van hozva az elébb eljárt biróság által, hogy Talányi Fejér Lászlónét meg akarta volna vesztegetni. — Nincs ugyan semmivel bizonyítva, hogy csakugyan adott volna Talányi Fejér Lászlónénak valamit kiérdemlett fáradozáai diján felül, de ha adott volna is, ez nem lenne tekinthető megvesztegetésnek, ha egy csacska asszonynak jutalom adatik, vagy igértetik, hogy va62*