Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 62. szám

248 lami dolgot a mi egyébként nem is bűntény, mint p. o. a törvénytelen szülés, de gyalázó, — ki ne fecsegje, el ne pletykálja. Az iránt is kérdőre vonatott Talányi, hogy ha Dr. Kreutzer meg nem jelent, miért nem hivatott más szakértő orvost a közelből? — Erre már vádlott maga is megfelelt és pedig helyesen, mert be kellett várnia a Kreutzer válaszát, hogy jön-e vagy nem ? — közelben más szülész-orvos, a ki több tapasztalással birt volna, mint Talányi, — nem volt, tavidba küldeni podig a közeli veszély miatt már nem lehetett; ő maga azonban szakértői képességgel s lelkiismeretes buzgósággal mindent megtett melletto, a mit ember és orvos tehet. Kulcsár József III. r. vádlott az I. és II. r. vádlottakat némileg terhelő vallomásokat tett ugyan Csongrádmegye törvszéke előtt, de azokat ugy az ezen tszék által kiküldött vizsgálóbíró, vamint a törvényszék előtt visszavonta, indokul adván, hogy Csongrádmegye törvényszéke és vizsgáló közegei által reá ilyen irányban nyomás gyakoroltatott. Ezt a törvényszéknek az előzmények után hinnie kell, hiszen különben nem delegáltatott volna ezen ügy megbirálására ezen törvényszék s a tanuk egyik serege ki is jelentette a hitelesítés alkalmával, hogy Csongrádmegye törvényszéke részéről fenyegetéseknek és ijesztéseknek voltak kitéve, ha vádlottakra nézve terhelő vallomást nem tesznek; sőt nyilatkozataik hamisan vétettek jegyzőkönyvbe. — Hogy az innen kiküldött vizsgálóbiró előtt megint a régi vallomásokhoz tért vissza Kulcsár, ezt ö indokolta a törvényszék előtt, és pedig azzal, hogy Lipcsey Tamás is ijesztgette, miszerint vallomásainak visszavonása által egy fél évi börtönt kaphat. Egyébbiránt Kulcsár mindazon vallomásait,— melyeket a csongrádmegyei törvényszék előtt és későbben Lipcsey Tamás előtt az I. és II. rendű vádlottak terhelésére tett, — hitelesítéskor a törvényszék előtt, az egyenkint hozzá intézett kérdések folytán mind visszavonta. Lipcsey Tamás tagadásba veszi ugyan f. é. 852. s?. alatt ezen törvényszékhez benyújtott nyilatkozatában Kulcsár József azon állítását, mintha ő félévi börtönnel ijesztette volna. De ha figyelembe veszi a törvényszék, hogy III. r. vádlott azt a törvényszék szine előtt is szemébe mondta Lipcsey Tamás urnák s hogy utóbb nevezettnek igen nagy oka lehet eme fenyegetésnek megtörténtét be nem ismerni, mert ezáltal azt is beismerné, hogy az 1791. 42. t. cz. — Id. törv. szab. II. R. 8. §., — az 1777. évi octóber 27-én 5677. sz. a. — 1798. aug. 31. 17,869. sz. a. — valamint az 1818. sept 29. 26,841. számok alatt kelt és érvényben levő udvari rendeletek és helytartótanácsi intézmények ellen cselekedett, mi által a hivatalvesztés büntetésének tenné ki magát. Oroszy azon levélkéje, melyet Kulcsár tépett el, — nem tartalmazott egyebet, mint ezt: úgy hallom, hogy az orvosok a szülést felismerték „tehát a gyermekhullát azonnal add elő, ha kérni találják; aa igért halotti ivet pedig küld el." Megjegyzendő, hogy Oroszy akkor még nem birt tudomással a szerencsétlen magzatnak sajnos és véletlen megsemmisüléséről. Hogy mit olvasott ki ezen nyilt czédulából a jól olvasni sem tudó Kulcsár József s miért tépte azt el, e miatt első rendű vádlottakat felelősségre vonni nem lehet. Ő talán azt gondolta zavarában, hogy azzal I. és II. r. vádlottaknak vagy önmagának ártani fog. — Ebben tévedett, — többet ártott azon irat eltépése által, s vajha ne tépte volna azt el! ez sokat könnyitendett mindhárom vádlott sorsán. Ha már most a tszék tekintetbe veszi az általam előadottakat s összeveti ezen a vizsgálatban összehordott, semmitmondó körülményeket, az egyetem tudományos alapon nyugvó véleményével, melynek értelmében „mérgezésnek semmi nyoma" — „kizárhatni azt, hogy a halál külső erőszak behatása által okoztatott volna, s valószínű, hogy a halált a kimerülés eredményezte, mi az öt napon át tartó vajúdások következtében állhatott be" — „hogy az elhunyt 44 éves lévén a szülésnek oly hoss'zu és nehéz lefolyása gyakran elő szokott fordulni." — „Az elvérzés feltételére elegendő adat nincs" — ,,a periratokban nem találhatni alapot, melyből kiindulva következtetni lehetne, hogy annak kimúlását Talányi János okozta volna" — ,,a gyermek a vajúdás első vagy második napján még élhetett" „a szülés további napjait azonban, nevezetesen a 3-ik és 4-ik napot nem igen élhette tul" — s hogy ekként valószínű, hogy a gyermek halva hozatott a világra" — s végre, hogy „nincsenek orvosi adatok arra, hogy Talányi János az anya vagy a gyermek halálára cselekvőleg befolyt volna." — Mondom, ha a tszék mindezt figyelembe veszi s még arra is reflectál, hogy 44 éves nőnél az első szülés, tapasztalat szerint, mindig veszélyes szokott lenni, — hogy Talányi János Dobosy Jusztina ily koros voltát nem tudta, Oroszi Miklós pedig, a ki ennek korát tudta, mint laicus ily dolgokban, az ily késői szülés veszélyességét nem tudhatta. Továbbá, hogy számos tanú igazolja, miszerint a boldogult Dobosy Jusztina magasból leesett nem sokkal szülése előtt, a magas ládákról többször leugrándozott s még az ellenséges indulatú Budai és neje Bakonyi és neje is erősitik azt, miszerint Dobosy Jusztina a legutóbbi időig nehéz munkákat végzett, — hogy különösen Sárosy Pál, Sárosy Pálné és Fejér Lászlóné hittel erősített vallomásaik szerint a gyermekmozgás a néhainál a szülést előző pár nappal már nem volt érezhető (s ez összevág az egyetem véleményével is) s ennek következtében már életében is igen erős szaga volt a betegnek, — a boldogult a leggondosabb ápolásban részesült, a gyermek halva született, — s az anya egy szülés után beállott láz és görcsös csuklás következtében mult ki, — gyermekruhákról és dajkáról, sőt a születendő gyermek megkereszteléséről is előgondoskodás történt. Ezeket mind összevéve, megrendithetlenül kell. hogy megszilárduljon a törvényszék meggyőződésében azon bizonyosság, hogy Dobossy Jusztina azért halt meg, mert nem kimélte magát, és a reá bekövetkezendő szégyen által indíttatva, szándékos ugrások és esés által a gyermeket, melynek életet lett volna adandó, — ön magában vesztette el, s miután köztudomású dolog, hogy a holt gyermek megszülése nehezebb mint elevené, igen természetes, hogy nála, ki koránál fogva különben is veszélynek volt kitéve, ezen szülési folyam az ő életének is véget vetett. S ha a dolgok igy állnak, akkor nincsen megállapítva távolról sem a gyilkossági vagy magzatelhajtási bűnténynek tárgyi tényálladéka, annál kevésbbé az alanyi s igy nem lehet szó: „bizonyítékok hiányából való felmentésről, hanem felmentendők védenczeim e vád terhe alól tárgyi tényálladék hiánya miatt. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza il-ik sz. a. 2-ik*em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.