Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 5. szám - Jogrendszerünk átalakulásához 3. [r.]

13 ve hevernek az ügynökök irodáiban." Ezen visszaélések természetes kifolyásai azon rend-zernek, mely a perek sorsát oly egyének önkényére bizza, kik az ügyvédi ál­lásból folyó erkölcsi kötelezettséggel nem birva, — a bí­rói ellenőrzéstől menten, a peres ügyeket akép instruál­ják, mint ez anyagi érdekeik által sugaltatik. Az ügyek gyorsítása vagy késleltetése, ezen intézke­dés folytán szintén azügynökök önkényére van bízva, mert bár a perrendtartás az előiratok váltására bizonyos ha­táridőket tüz ki, azok nem vétetnek figyelembe, miután az ügynök társának annyi időt engedélyez, mennyit ez igénybe venni jónak talál, s igy a törvényesen kitűzött napokból hetek sőt holnapok lesznek anélkül, hogy a perek sorsáról a bíróság a legkisebb tudomással is birna. Habár meg vagyok győződve, hogy hazánkban, hol az ügynökök intézménye ismeretlen, az előiratoknak bí­róságon kívüli felszerelése, azon erkölcsi felelősségnél fogva, mely az ügyvédet fele irányában terheli, — nem birna azon árnyoldalakkal, melyeket fenébb megérinték, — mégis azon véleményt táplálom, hogy a szóbeli eljá­rást bevezető és előkészítő előiratozás vezetése és ellen­őrzése, — az illetékes törvényszék hatásköréhez sorol­tassák. Ezen véleményt támogatja azon érv is, hogy a bíró­ságon kivüli írásbeli felszerelés, a törvényesen kiszabott határidők feltételéhez van kötve, holott a törvényhozá­silag egyedül indokolható azon elv, lmgy minden peres ügy befejezése azon mértékben gyorsítandó, mint ez az ügy fenforgó körülményei által igényeltetik, — szük­ségkép az esetről esetre a biróság belátása szerint, meg­határozandó határidők kitűzését igényli. Ehez járul még azon körülmény is, hogy a törvé­nyes határidők minden ügyre egyenlőre szabatnak ki, holott ezen határidők ép azon fontosabb ügyeknél nem elegendők, melyek bonyolódottabb természetüknél fogva, a gondosabb előkészítést a legnagyobb mértékben igény­lik. Mindezen indokok kívánatossá teszik, hogy az elő­iratozás vezetése az illetékes bíróságnak e czélra kiren­delt tagja által történjék. Az előiratok csak bevezetését képezzék a szóbeli tár­gyalásnak és a vitás kérdés téuyleges anyagát nyújtsák, mely a szóbeli tárgyalásnál, a kereset és a védelem alap­ját képezni fogja; mi történjék azonban akkor, ha pa­naszló a tárgyalás alkalmával egész más igényt támaszt, mint azt, mely írásbeli-keresetében foglaltatik. Ily eset­ben, ha az eltérés oly természetű, hogy az előiratozás tör­vényes czélja általa meghiusittatik, az ellenfél a szóbeli tárgyalás elhalasztását, vagy ha az eltérés a dolog lénye­gébe vág és kellőleg nem indokolható, a követelés elu­tasítását kérelmezheti. Váljon az első vagy a másik ut követtessék, azt el­vileg előre meghatározni igen bajos lenne, annyi azonban bizonyos, hogy minél mélyebben érinti az eltérés a dolog lényegét, minél jobban hiusittatik meg általa az előira­tozás czélja, — annál szükségesebbé váland, a második módozatot alkalmazni. Ennek eldöntése mindig a biróság feladatához tartozik, mert az a pervezetés egy lényeges és kiegészítő alkatrészét képezi, és az egyes esetek körül­ményeihez idomítandó bírói elhatározást, megelőz5 jog­szabályok alkotása által korlátozni czélszerünek nem ta­lálnám, és megelégednék azzal a jogi szempontok meg­érintésével, az elhatározást a bíróságra bízni. (Folyt.köv.) Az ügyvéd saját nevében is folytathatja-e a pert. Bármi különösnek tűnjék is fel jogesetünk czime,— a legfőbb ítélőszék egyik legújabb keletű Ítéletében ezen elvet mondotta ki. De álljon itt az ügynek irományokból meritett, le­hetőleg rövid és hü kivonata. K. János, iglói lakos idősb K. András ellen még 1865. decz. ll-én 880. sz. a. Igló vá­ros törvényszékéhez 54 frt. 15 kr. lakás- és tartásdíj, — továbbá 6 „ 736/10 » alperes helyett még előbbi évben fize­tett államkölcsön és kölcsönösszeg 123 „ — „ összesen tehát 183 frt. 886/í0 kr. összeg és jár. megvétele végett keresetet adván be, — al­peres Igló város törvényszékének 541/868. számú Ítélete által az első tétel czimén 15 fr. 551,/ kr. tőke és jár. fel­tétlen, a második tétel egészbeni megfizetésében a felpe­res által leteendő póteskü esetében, a harmadik tétel egészbeni megfizetésében a felperes által leteendő főhit esetében végrehajtás terhe mellett elmarasztaltatott. Az Ítélet indokolása mellőztetik. — Alperes ezen Ítélet ellen semmiségi panasszal össze­kötött felebbezéssel élt, — de de az Ítélet ennek daczára a szepesi XVI városok kerülete törvényszékének 193/ 1869. sz. Ítélete által egész terjedelmében helybenha­gyatott. Időközben id. K. András örökösök hátrahagyása mellett meghalt. — Habár a világ összes joga szerint az örökhagyó vagyona és nem-személyes jogai az örökö­sökre s'/.állanak és csakis az örökösök vannak jogosítva az ö.ökhagyó pereit folytatni, a netán sérelmes Ítélet ellen jogorvoslattal élni, — jelen esetben nem igy tör­tént, hanem a fentemiitett másodbirósági Ítélet ellen 1869. april 30 án 486. sz. az örökhagyó ügyvéde, K Tóbiás András saját neve alatt adott be felebbezési iratot és semmiségi panaszt. Ezen, felperesnek még 1869. Május 20-án kézbesí­tett felebbezósre, felperes ugyanazon hó 28-án észrevéte­leket adott be, — kiemelvén ezekben mindenekelőtt azt, hogy K. Tóbiás Andrásnak meghatalmazása a meghatal­mazónak 1867. február 28-án bekövetkezett halálával megszűnvén, az a pert vinni jogosítva nincsen, — kie­melvén továbbá,hogy azon esetben is,ha jogosítva volna a pert folytatni, azt csak az örökösök, a hagyaték nevé­ben tehetné, de semmi esetre mint „alperesi ügyvéd" saját neve alatt, miért is a fellebbezést és semmiségi panaszt, mint erre fel nem jogosított harmadik személy által beadottat egyszerűen elvettetni kérte. Daczára azonban annak, hogy a fellebbezés és sem­miségi panasz erre fel nem jogosított harmadik személy által és nevében lett beadva, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék, azt tekintetbe vette és a két egybehangzó alsó­birósági Ítéleteket legnagyobb részeiben megváltoztatta. De hadd álljon itt ezen itélet szórul szóra. „Az alsóbirósági ítéletek a feltétlenül megítélt 15 frtra nézve helyben hagyatnak, — felperes pótesküje mel­lett megítélt 6 frt. 736/l0 kr és felperes főesküje mellett megitélt 123 frtra nézve azonban megváltoztatnak és fel­peres ebbeli keresetével elutasittatik, — a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek." Az indokolás csak az érdemre vonatkozván, e he­lyütt mellőzhető.

Next

/
Thumbnails
Contents