Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 56. szám

223 talos okiratok tanúságaként kiskorú is létezik, — az el- | hunyt örökhagyó hagyatéki iratait elkészítse s azokat az 560. §. által rendelt hivatalos birósági eljárás ezközölhetése végett, 6ürgósen bemutassa (1871. febr. 10.—473. sz.) Ez ellen kérvényezők 1871. mart. 10-én sem. panaszt adtak be; mert az 580. §. rendeletének teljesen eleget tettek azáltal, hogy kizárólagos öröklési jogukat, s a hagyományosok értesítését igazolták, mint azt is, hogy öröklési jogukhoz a végrendeletben semmi más feltétel nincs kikötve; a törvény pedig más feltétel teljesítését nem rendeli, de a tszék sem jelöli ki a még teljesítendő feltételeket — továbbá, mert panaszlók, mint egyedüli végrendeleti örökösök közt kiskorú nem létezik, s az, hogy a hagyományosok közt találtatik kiskorú, a hivatalos beavatkozásra törvényes okul, a perr. 560. §. figyelmen kivül hagyásával elegendő okul nem szolgáliiat. A Semmitőszék a megtámadott végzést a 297.§. 22. p. alapján megsemmisítette s a tszéket az 580. §. utolsó kikezdése értelmében való szabályszerű további eljárásra utasította; „mert kérvényezők a végrendelettel igazolták azt, hogy a kérdéses örökség kizárólag őket illeti — melyben különben az öröklé-i joghoz feltételek nem köttettek, a hagyományosok pedig az 537. sz. a. végzés szerint, kellően értesíttettek; „mert továbbá az érdeklett 537. sz. végzés tartalma szerint nem a végrendeleti örökösök, hanem a hagyományosok közt létezvén kiskorú, a perr. 560. §-ban foglalt hivatalos beavatkozásnak esete fen nem forog." (1871. május 16. — 5337. sz.) A hagyaték beszavazását megrendelő végzés ellen felebbezésnek nincs helye. (perr. 294. $ J Özv. Pardosz Eléna Krassómegye, oraviczai tszéke előtt néhai férje Pardosz Jakab hagyatékára vonatkozó hagyaték átadási ügyet folyamatba tevén, a tszék 1870. jul. 18. kelt végzésével a hagyatékot a végrendelet értelmében, de az özvegyi jogra való tekintet nélkül beszavazta.— Ezen végzés ellen az özvegy felfolyamodást adott be, de azt a k i r. t á b 1 a visszautasította, a perr. 294. §. értelmében, mint felebbezési perorvoslat alá nem tartozót. Ez ellen az özvegy ismét sem. panaszt adott be — azonban A Semmitőszék azt elvetette ; „mert a hagyaték beszavazását megrendelő végzés nem tartozik azok közé, melyek ellen a perr. 294. §. értelmében felebbezésnek van helye; de különben is paoaszló özvegy az e. bir. végzés ellen e törvény által nem ismert felfolyamodási perorvoslattal élt— következve ezen helytelen beadványa alapján az ügynek másod bir. vizsgálata helyesen tagadtatott meg." (1871. jun. 21. — 4866. sz.) Azon szabálytalanság, hogy a bíróság a szavatosság kérdését az ügy érdemével együtt ugyanazon ítéletben döntölte el, nem képez semmiségi esetet, ha a marasztalt alperes a jogorvoslatok használatában nem volt gátolva. Engedményezési jogviszonynál a lekötelezett a/peres által a követelés valódisága ellen felhozott, az engedményes felperes ellen is érvényesíthető kifogás a kötelezett alperes részéről az engedményező ellen szavatosság alapjául nem szolgálhat. Rosenfeld Lajos, mint Schwarcz Mór s nejének engedményese — Lauris Ferdinándot és nejét a Nagy-Váradi járás szolgabirósága előtt 150 frt. s jár. iránt beperelte. Alperesek tárgyalásnál a követelés ellen azt hozták fel, hogy ők a 150 írtról szóló s beperelt kötelezvényre egy krajczárt sem kaptak, mert ők felperes engedményezőitől egy kéjhölgyet vettek át, kinek 150 frt. adósága volt, ezen adósságát tehát átválalták, s ennek fejében állították ki a 150 frtos kötvényt, de csak azon feltétel alatt, hogy Schwarcz M. és neje jótállanak azért, mikép azon nő hatósági engedéllyel el van látva, hogy azt míg adósságát le nem szolgálja, maguknál megtarthassák. Ezen körülményre kérik a kötvény előttemezőit kihal Itattatni. — A nő azonban mint kitűnt nem volt hatóságilag engedélyezve, miért egy pár nap múlva eltolonczoztatott N.-Váradról, miáltal a kötvény feltétele nem teljesítetett. — Ezszerint, valamint ily körülmények közt felperes engedményezőinek nem lenne joga alperesek ellen perelni, ugy nem lehet arra joga felperesnek sem. Mivel pedig felperes engedményezői alpereseknek szavatossággal tartoznak, kérik a szavatosságot megalapitatni s felperest rendes perutra utasíttatni. Az elj áró bi róság f. év május 24-kén 601. sz. a. kelt ítélettel a szavatosságnak helyt nem adott, s ugyanazon ítéletben alpereseket elmarasztalta. Alperesek ez ellen felebbezést és sem. panaszt adtak be; mert ki nem hallgattattak a tanuk, kik bizonyíthatták, hogy itt nincs világos adósság, hogy azzal alperesek nem tartoztak, s hogy igy az engedményezők szavatossággal tartoznak, miután oly jogot engedményeztek, mivel ők magok sem birtak. — Nem áll az Ítélet azon indoka, hogy csak felperes hivatkozhatott volna szavatosra, mert alperesek azon védekezési jogának, melyei felperes engedményezői ellen birtak, fenn kell állani az engedményes felperes ellen is, miért helyesen kérték azokat szavatoltatni. A Semmitőszék a sem. panaszt elvetette; „m e r t habár szabály talanul járt el a bíróság, midőn a szavatosság kérdését az ügy érdemével együtt tárgyalta, és egy ítélettel döntötte el, miután azonban alperesek a jogorvoslatok felhasználásában gátolva nem voltak; miután továbbá az alperesek által a kereseti követelés és annak valósága ellen felhozott abbeli kifogás, hogy alperesek a kereseti kötelezettség engedményezője által megtévesztve lettek, a felperes engedményes ellen is érvényesítethetik, és szavatosság alapjául az engedményező ellen nem szolgálhat; miután végre azon panasz, hogy panaszoló tanúi ki nem hallgattattak, a bizonyítást eljárásra vonatkozik s a perr. 108. §-hoz képest az ügy érdemében itélő bíróságok által orvosolható — a semm. panasz a 297. §. 7-ik pontjára helytelenül lett alapítva." (1871. június 30. — 7095. sz.) Ministeri rendelet a sajtórend módosításáról. (Vége.) *) Hasonló módon köteles a kiadó az 1—4. pont alatt érintett körülményekben előforduló minden változást még a további kiadás előtt a törvényhatóság elnökének Írásban bejelenteni. E határozatok megszegése esetében, a bíróság a sajtórend*) L. lapunk 53-ili számát. 56*