Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 51. szám

Pest, 1871. kedden július 4. 51, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Bebreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylct közlönye. Tartalom : Az eskü mint bizonyíték. — Oroszy-Talányi bűnügy az e. b. szolnoki tszék előtt. — Seunnitöszéki döntvények. Az eskü mint bizonyíték. Szivos Albert tszéki ülnök úrtól. (Nagy-Körös.) Ámbár első tekintettel az eskü, midőn semmi más bizonyíték nincs, vagy a létező nem bir egész próba-erővel, — czélszerü — sőt szükséges bizonyítéknak mutatkozik a törvénykezés terén; azonban ha a bizonyíték e neme higgadt, és komoly megbirálás alá vétetik: nézetem szerint nemcsak nem czélszerü, de meggyőződésem szerint káros hatású is, mind az ügyre, mind az ügyfelekie nézve; az itélő biró helyzetét pedig szerfelett megnehezíti az ítélet kimondásánál. A jelen pprdts a bizonyításnál az eskünek né;:y nemét különbözteti és engedi meg, melyek mindegyikére mint bizonyitékra szerény nézetem és véleményem a következő : 1-ör. Fő-eskü a bizonyitó fél által kináltatik oda az ellenfélnek akként, hogy el nem fogí>dás és visszakinálás esetére azt az ellenkezőre leteszi : (pprrdt. 230, 232, 233, 234, 235. §.) Már most ha felperes, kinek törvényszerinti kötelessége az állítás bizonyítása, megindít p. o. egy kötelezőn nem alapuló, de valódi adóssági keresetet, s egyéb bizonyítéka nincs mint az eskü, — s mert az adós által már arra kényszeríttetett, hogy követelését törvényes téren érvényesítse, —- ez esetben felperes az esküt keresete mellett jólelküleg tenné le: ugy de a pprtlts 230. §-a szerint, előbb azzal ellenfelét kell megkínálnia, s ha az (pprdts 232. §.) visszakínálja, teheti csak azt le. Ugy de a tapasztalat szerint alig van eset, hogyha ily követelés tarátságos felszóllitásra meg nem fizettetik, a követelő, törvényes téren,oda kínált eskü folytán is kielégítést nyerhessen, mert ha azért nem fizet az adós, mivel hitelezője az adósságról okmánynyal nem bir, ezen körülményt roszlelküleg akarván felhasználni, a követelést megtagadja; s ha a pprrdts 230. §-ához képest megkináltatik a fő esküvel, alig van eset, hogy azt el ne fogadja, és le ne tegye; sőt esetek vannak ilynemű esküveli bizonyításokra írott okmányok mellett is, midőn a hitelező adósát megkínálja a szabályszerű és betáblázással is biztosított kötlevélen nyugvó — de az adós által részben, vagy egészben megtagadott — követelés iránt főesküvel. Igazolja ezt a köveíkező eset. Fodor Pál beperli JózsaLajos n.-körösi városi állatorvost és nejét 18G8. máj. 3 án 1568. sz. a. egy 1865. nov. 4 én kelt, és adós Józsa Lajosnak sajátkezüleg aláirt, s általa 1865. nov. 5-én neje nevében is beadott s a telekkönyvi irattárban meglátható 1277. sz. folyamodványa folytán, be'áblázással is biztosított kötlevél alapján 156 frt. tőke s járulékai végett; a per folyama alatt azon| ban alperesek azt, hogy a kötlevelet 156 frtról kiállitot| ták, s ízt sajátkezüleg alá is írták, önként beismerték ugyan a peres iratok tanúsítása szerint, de azt, hogy a követelt, és betáblázással biztosított 156 frttal egészben adósok volnának, tagadásba vették; állítván, hogy nem több, mint 120 frtot vettek fel és ebből is már készpénzzel 30 frtot, kötlevéllel 20 frtot, és igy 50 frtot letörlesztettek: azon kötlevelet pedig, mely 1-ső r. alperes sajátkezüleges aláirása — s általa az ő és neje nevében beadott folyamodvány folytán betáblázással biztosíttatott — hamisnak nyilvánítják, sőt lefoglaltatását is sürgetik azért, mivel ők nemcsak hogy az abban foglalt tartozást be nem tábláztatták, de arra betáblázási engedélyt sem adtak. Felperes tárgyalás alkalmával 444/870- sz. a. megkínálja alpereseket, a követelés ellen általuk felhozott körülményre a főesküvel, visszakinálás esetében, az ellenkezőre főesküt tenni kéfznek nyilatkozván, (ez esetben pedig mindkét félnek igazán esküdni nem lehetett volna) s alperesek a nekik kinált főesküt, a betáblázási körülmények elhagyásával elfogadták. Az első bíróság 444/870. sz. a alpereseket egyszerűen elmarasztalta (pprrts 221. §.) a másod- és harmadbiróság pedig 21006. és 7374/870. sz. ítéletekkel, alpereseknek az általuk elfogadott főesküt odaítélték, melyet azok 1871. juni 2-án 1370. sz. le is tettek. Az ily körülmények valóban nehéz helyzetbe juttatják az itélő birót, nem láthatván be az ügyfelek sziveibe, s mindannyiszor helyt engednek azon kérdés felvetésének, váljon az esküt tevő alperesek esküdtek-e igazán, vagy visszakinálás és elfogadás esetében, felperes tett volna-e igaz esküt, figyelembe vételével különösen az emiitett esetnél azon körülménynek, miszerint a XlX-ik század utolsó felében qualificált egyén kötlevélbe foglalt tartozása törlesztését nyugta nélkül fizeti. 2 or. A pót eskü, a bizonyítékok sorában talán leginkább eltűrhető lenne, mivel ez nem épen az ügyfelek által szeszélyszerüleg oda dobott „felajánlom, vagy el fogadom-"on alapszik, és mivel ezen bizonyíték odaítélésénél már még is van némi alap, és némely kiinduló pont, t. i. a félbizonyiték, mely mellé az oda ítélhető, még az esetben is, ha az a peres felek által nem ajánltatott. (pprtts. 236. §.) De hogy a póteskü sem helyes bizonyíték, s nem is czélszerü, mutatja az, miszerint hány eset fordul elő, midőn mindenik fél saját állítására fél próbát mutat fel, és ugyan azon perben pro et contra, mindenik fél felajánlja pótesküjét, mely esetben pedig már egyik fél szinte nem tehetne igaz esküt, s hiszem, hogy a pprts. 236. §-a ily esetben a póteskünek épen ezért nem ad helyet. De továbbá vannak esetek, midőn egyik vagy másik 51