Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 49. szám

Pest, 1871. kedden janius 27. 49. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. üebrcczcni, eperjesi és temesvári ügyvédegylct közlönye. E napokban lapunk január —-jnuiasi előfizetési időszaka lejárván tisztelettel kérjük előfizetőinket hogy az előfizetés gnjitása iránt uiielőb intézkedni — s egyszersmind hatáskörükben az előfizetés terjesztésére közreműködni szíveskedjenek. uve Seniniitöszéki döntvények ellentétei s összeütközései. III. A Semmitőszéknek ismét a törvénybe ütköző, — s egy másik, határozatával ellenkező döntvényét szándékozom jelen soraim által szellőztetni. Az 18G8. 54. t. cz. 416. §-a határozottan megengedi, hogy a végrehajtató, végrehajtást szenvedett fél ingatlanságainak függő termésére, — az esetben, ha a kérdéses ingatlanságok más hitelező részére jelzáloggal terhelve nincsenek — végrehajtást intézhessen; s ez esetben, a végrehajtás foganatosítása, azon szabályok szerint történik, melyek a perrend által, az ingóságokra nézve megállapitattá k. Előfordulván azonban, hogy N.-Várad törvényszéke által, alperes ingóságaira, különösen függő termésére is, a végrehajtás elrendeltetett ennek foganatosítása végett az illető szolgabíró kiküldetett. — A kiküldött teljesítvén a végrehajtást az azt elrendelő végzés értelmében alperes függő termése lefoglaltatott. Alperes, mint végrehajtást szenvedett fél, a végrehajtás ellen setnm. panaszszal élt, — felhozván okul a többek közt azt is, hogy a végrehajtás le nem kaszált füre, — el nem választott termésre is kiterjesztetett, tehát jogilag ingatlanokra, melyekre a végrehajtás sem nem kéretett, sem el nem rendeltetett. — A semm. panaszban azonban nem bizonyitatik, hogy végrehajtást szenvedett fél ingatlanságai — melyeknek függő termésük lefoglaltatott — más hitelezők részére jelzáloggal terhelve volnának. A semmitőszék ez érdemben 1870. évi augusztus hó 17. 7181. sz. a. következőleg határozott: „A. semm. panasz azon részének, mely a f. évi június 14. és 17. napján foganatosított végrehajtási eljárás ellen van intézve, hely adatván, az megsemmisitetik; „mert a végrehajtás ingóságokra levén elrendelve, a földtől még el nem választott vetéseket és növényeket, melyek a perrend 423. §. b. pontja szerint az ingatlan vagyon tartozékát képezik, s igy csak azzal foglalhatók le, foglalás tárgyává tenni nem lehet/' Nézzük most már a semmitőszéki indokban hivatkozott 423. §-t, mely szóról szóra igy hangzik: „A végrehajtás alá vett ingatlan birtokkal egyszersmind a hozza tartozó, — s más végrehajtató részére még le nem foglalt azon tárgyak is lefoglalandók s együtt elárverezendők, a melyek annak állaga, sérelme vagy értéke csökkenése nélkül attól el nem választathatnak." — Ez után elő számlálja a törvény hogy mit ért a tartozékok alatt. Ezen §. tehát nem oly értelemben van szerkesztve, mint a minő értelem annak a semmitőszéki határozat által tulajdonitatik, helyesebben kölcsönöztetik : mert ezen §-ban csak az mondatik ki, hogy az ingatlan birtokkal egyszersmind a hozzá tartozó s más végrehajtató részére le nem foglalt azon tárgyak is lefoglalandók s együtt elárverezendők, melyek annak állaga, sérelme vagy értékcsökkenése nélkül attól el nem választhatók! — Azon el v azonban nincs még csak távolról sem kitüntetve, hogy az ingatlan vagyon függő termése, csakis az ingatlansáíigal együtt és külön nem foglalható le; sőt ez a 416. §. világos rendeleténél fogva a törvényhozónak szándékában sem lehetett, mert alig egy lappal, 7. §-sal előzőleg, annak — a jelzett megszorítás melletti — lefoglalhatását megengedte. — A semmitőszéki határozat indoka, s az ennek alapjául abban hivatkozott 423. §. közt tehát érezhető különbség van, mi azonban a semuiitöszék figyelmét elkerülte, minek folytán oly határozatot hozott, mely sokszorosan idézett 416. §. világos rendeletével s igy a törvénynyel ellenkezik. A törvénynek pedig azon intézkedése, hogy az érintett megszorítás figyelemben tartásával végrehajtást szenvedő fél ingatlanságainak függő termése is lefoglalható, a hitelezők részére a gyakorlati életben előnyös; mert ha csupán a függő termésre intéztetik végrehajtás, ez esetben a hitelező — mivel a végrehajtás az ingókra alkalmazott végrehajtási szabályok szerint történik — hamarabb czélhoz jut, mint ellen esetben, ha t. i. a függő termés önállólag foglalás alá nem vétethetvén, kénytelen leend hitelező, — s esetleg ha sommás uton perelt, pedig a legtöbb adósági perek sommás uton folynak — a per bíróságához folyamodni, a végrehajtásnak alperes ingatlanságai s ezek függő termésére leendő elrendeléseért; holott meglehet, hogy követelését a függő termés becsértéke is fedezte volna. — A per bírósága elrendelvén a végi ehajtást, a végrehajtási iratokat a polg. törvényszék mint dologi bírósághoz fogja beküldeni foganatosítás végett; s a végrehajtást elrendelő végzés egv példányát — bekebelezés végett — a telekk. hatósághoz fogja által tenni a perr 353 és 359. §§. rendeleténél fogva. — Ennek megtörténte után a dologi bíróság referálván az ügyet, szokás szerint tudomásul veszi a végre hajtás elrendelését, s ennek foganatosításával az illető szolgabiróságot bizza meg az ügyiratok kiadvány ozásával, utasítván azt, hogy a végrehajtás, illetőleg becslésnek miként lett foganatosításáról felveendett jegyzökönyvet annak idejében bemutassa. — Teljesítvén a kiküldött szolgabiróság kiküldetése folytán a végrehajtást, az erről felveit jegyzőkönj'vet, az utasításban foglaltak szerint ismét beküldi a dologi birósághoz; s ennek beér49