Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 47. szám

186 hetett, mivel compensálni csak valódi ég lejárt követelést | lehet, már pedig a mult 1866-ik évben B. F-nek követelése még valódi és lejárt nem volt, minthogy a követelés mennyisége a később teljesített vállalattól függött; — mert azon évben a kincstárnak B. F. irányábani követelése sem volt lejárva — a mennyiben az a mult 1866-ik évet követő évek alatt származott; — mert ha 1866-ik évben kölcsönös kiegyenlítés jött létre, nem perelte volna be az uradalom B Ferenczet ugyanazon követelésért, mely állítólagos kiegyenlítés által elenyészett; mert a trebusai vasgyári hivatalnak értesítő irata szerint Brunetti Ferencznek követelése csak nem rég lett utalványozva és abban kimondva, hogy az visszatartatik, mire szükség nem volt, ha compensatió történt; mert B. F. a kiegyenlítésbe soha bele nem egyezett, sőt nem is egyezhetett, mivel közöttük soha kiegyenlítésről még csak szó sem váltatott. Hivatkozott tovább a beügyelt semmisitőtörvényszéki határozatra, melylyel a követelt összegre zálog elsőbbségi jogot nyert; felhozta, hogy a pénz kiadásába a kincst. uradalom annál is inkább elmarasztalandó, mivel a Senirnisitó'törvényszék által meghatározott igénykeresettel nem élt. (Vége követk.) Az egyetem és Sz.-Ferencziek zárdája közti peres-ügy legújabb állása. Az egyetemet képviselő közalapítványi kir. ügyigazgatóság — mint lapunk f. évi 15. számában terjedelmesen előadtuk — a Sz.-Ferencziek pesti zárdája ellen Pest város tszéke előtt pert inditott, Pesten a Ferencziek terén 469. sz. a. létező egyetemi könyvtári telek s épületek egy részének, mint az egyetemet illetó'nek — az egyetem tulajdonába való vissza bocsáttatása iránt. — Az e. b. törvényszék, mint közlöttük, felperest keresetével elmozdította s a szerzetet a peres helyiségek eddigi birtokában s használatában továbbra is meghagyandónak Ítélte. — Ezt a kir. tábla egyszerűen helybenhagyta. Miután pedig ezen öszhangzó Ítéletek maga a legfőbb ítélőszék által is, mint lapunk f. évi 18-ik számában közölt Ítéletéből látható, — helybenhagyattak, tehát az egyetem a Sz.-Ferencziek pesti háza ellen inditott keresetével végérvényesen elutasittatott,— a Sz.-Ferenczrend ez idő szerinti tartományi főnöke s a rend összes javai, tehát a pesti Sz.-Ferencz rendi zárdának is legfőbb gondnoka Czvikl Chrisostomus — a közalapítványi kir. ügy igazgatóság által képviselt m. kir. Egyetem ellen Pestvaros telekk. törvényszékéhez 1871. mart. 22-kén kérvényt adott be aziránt, hogy most már a tulajdonjog a Pest belvárosi Sz.-Ferencziek terén, 469. sz. a. fekvő, s a telekkönyvben állítólag hibásan a m. k. Egyetemi könyvtár nevén álló ingatlanra, ezen szavaknak: „az egyetemi könyvtár" — kitörlése mellett, a Sz.-Ferenczrendi szerzet javára bejegyeztessék. Ezen kérvényben jogalapul előadatik : miszerint I. Lipót király 1690. april 6-án Werlein István tanácsosa által AJ alatt kiállított okmány szerint a pesti sz. Fereucz rendi szerzetnek az uri utcza felé állott egy török-mecsetet J^lkévelegyütt adományoztatottavégből,hogy arra templomot és zárdát építsenek.— A BJ alá csatolts 1702. nov. 5. kelt és a CJ alatti 1715. aug. 8 án kelt okiratok szerint, melyek eredetije a telekk. irattárban őriztetik, nevezett szerzet javára a felvallás meg is történt — és mégis 1840. évben, a föld és betáblázási könyveknek egyesítése folytán készített telekkönyvben a szerzet tulajdonát képező és a belvárosban a szent Ferencziek terén 469. sz. a. fekvő ingatlan tulajdoni lapján az egyetemi könyvtár van bejegyezve. Hogy pedig ezen ingatlannak valóságos tulajdonosa a szerzet — igazolják a DJ EJ FJ. alatti ítéletek, melyek az egyetem részéről a vélt birtok megítélése iránt a szerzet ellen kezdett perben hozattak, s a melyekből világos, hogy az egyetemnek azon ingatlanokhoz sem tulajdoD, — sem birtokjoga nincs s hogy az a telekkönyvbe alaptalanul Íratott be, mit maga a telekkönyv is igazol, mert abban felvallásra nincs hivatkozás, de ilyen felvallás nem is létezik. Mindezek folytán a szerzet igazolta azt, hogy azon a telekkönyvben hibából eredt bejegyzés meg nem állhat; tekintve tehát, hogy az nem bekebelezés és nem szerzett nyilvánkönyvi jog, melyre a m. kir. egyetem nemis jogosított fél, és ily törlési engedély nemis szükséges; de netalán ugy mint kiigazítást véve is, a fentebb idézett ítéletek erejénél fogva a további meghallgatás sem szükséges ; ennél fogva kéri hogy a telekk. tulajdonlapról az egyetemi könyvtár kitörültessék s helyébe az adománylevél, a felvallások s Ítéletek alapján a tulajdonjog a szerzet részére adomány czimén bejegyeztessék. Pest város telekk. tszéke 1871. mart. 29. 2830. sz. a. következő végzést hozott: „Minthogy a sz. Ferencz rend által a kérvényhez eredetben csatolt I. Lipót király 1690. apr. 6-ról szóló adománylevelével igazolják, hogy ingatlanukat ajándékkép nyerték , és ez adomány levél alapján , a hiteles másolatban becsatolt, eredetében a telekkönyvi hi.vatalban levő — Budán 1702. nov. 5. és Pesten 1715. aug. 8. kelt felvallások szerint nevükre át is Íratott; továbbá a szinte eredetiben becsatolt, Pest város tszéke által 1869. april 15. 56671. sz. a. hozott első bírósági —az 1869. dec. 15-én 64370. sz. alatt közlött kir. ítélő táblai és a szinte eredeti kiadmányban becsatolt 1871. martius 19-ről 19231. sz. a. közlött s jogérvényesnek igazolt legf. itélőszéki ítéletekkel a Pest belvárosi sz. Ferencziek terén 469. sz. alatt fekvő ingatlanra nézve teljes tulajdonit és birtok jogukat igazolják, — és a telekkönyvben az egyetemi könyvtár felvallás és átírás nélkül, az egybehangzó Ítéletek kimondásaként is, egyszerűen feljegyezve, mely feljegyzésnek oka ezen Ítéletek szerint megszűnt — ennél fogva az egyetemi könyvtár nevének kitörlése, és a folyamodó sz. Ferencz rendnek tulajdoni joga a Pest belvárosi sz. Ferencziek terén 469. sz. a. fekvő ingatlanra az adománylevél és felvallások, s ezekkel kapcsolatban a fenn érintett bírói ítéletek alapján bejegyeztetni rendeltetik." (Vége köv.) Hg. Karageorgievics perben hozott legf. itélőszéki ítélet. (Vége.) 3-szor Antunovics Szilárd tanúskodása, nem tekintve hogy azt legfőbb lényegében Sztankovics Szilárd (114. nsz. a.) és Popovics Vazul István (174. nsz.) hitelesített tanuk vallomása kétessé teszi, általán véve törvényszerű bizonyíték gyanánt nem fogadható el azért, mert Antonovics Szilárd, a vádlottakkali szembesítéskor még maga is vádlott bűntárs lévén, mint ilyen nem lehetett