Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 47. szám

187 azon erkölcsi tulajdonnak birtokában, melyet törvényeink a tanúban elengedhetlen feltételkép megkívánnak, a vádlott bűntársban pedig fel nem tesznek: miszerint t. i. a tanúskodásból reá nézve sem haszon sem kár ne hárulhasson; már pedig Antonovics Szilárd a szembesítéskor még remény és félelem közt várta sorsának eldöntését, a mint hogy ez után kevés napok múlva, a Belgrád városi törvényszék által ugyancsak Mihály fejedelmen elkövetett gyilkosságbani bünrészesség miatt 5 évi, börtönbüntetésre ítéltetett el; minél fogva vallomása annál kevésbé vehető birói figyelembe, mivel Goldstein Ferencz, Ötvös Szilárd és Methíy Ferencz pestvárosi biztosoknak vallomásaikból (lásd 311. nsz. hitelesít, jkv.) az tűnik ki, hogy a Zimony közelében tartott szembesítésre Belgrádból átkisért rabokat, s ezek között AntonoSzilárdot is, a szerb csendőrük folytonosan „jól beszélésre" biztatván, azokra nézve, eme nógatások, erkölcsi hatás nélkül alig maradhattak. Ugyanezen okok, de főleg és egyátalán a magyar törvények és büntető eljárásban gyökerező azon alapelvnél fogva, miszerint a bűntárs vallomása nem képez a vádlott ellenében törvényszerű bizonyítékot, nem fogadhatók el, jelen esetben ilyenekül Zdrafkovics Stankó, Kuzmánovics Demeter és többi részint szembesítés nélkül elitélt és kivégzett, részint a szembesítés után elitélt vagy felmentett büutársaknak vádlottak ellen felhozott vallomásaik sem. Minthogy pedig ugyancsak a magyar büntető eljárás jogelvei szerint, senkit tagadása ellenében, pusztán és egyedül összetett gyanuokok alapján elitélni nem lehet, — annálfogva 1-ső r. vádlott berezeg Karageorgievics Sándorra nézve a pesti királyi itélő tábla ítéletének megváltoztatásával, sz. kir. Pestváros büntető törvényszékének, vádlottat ,bizonyítékok elégtelenségéből felmentő ítéletét kellett, saját indokaiból is helyben hagyni. BJ Trifkovics Pál 2-od r. vádlott ellen jogos gyanuokot képez ugyan 1-ször, hogy a vele baráti viszonyban állott Radovanovics Pállal chifrirozva levelezett; — 2-szor hogy a vádbeli gyilkosságnál használt fegyvereket, ugyancsak Radovanovics megbízásából ő vásárolta Pesten és adta át azokat Radovanovicsnak Temesvárott; — 3-szor hogy Vilotievics András vallomása szerint, állítólag Mihály Fejedelem meggy ilkolási tervében Radovanovics Pállal és 1-ső r. vádlottal egyetértett, annak foganatosítását elősegítette, s nevezett vallomást tevőnek e czélra, első r. vádlott meghagyásából, 27,800 frtot. átadott légyen. Tekintve mindazonáltal: 1-ször hogy ama chifrirozott levél a vádbeli bűntényre vonatkozólag mit sem tartalmaz ; — 2-szor hogy vádlott legelső kihallgattatása alkalmával önkényt beismerte, hogy a kérdéses fegyvereket Radovanovics Pál megkeresése folytán ő vásárolta ugyan, de határozottan tagadja, hogy azoknak czéljáról tudomása lett volna; tekintve továbbá: 3-szor hogy Vilotievics András vallomása, jelen ítéletnek 1-ső r. vádlottra vonatkozó indokai között felhozott körülményeknél fogva, birói figyelembe nem vehető; — azon körülmény pedig — hogy Radovánovics Pál vissza nem vont vallomásában maga is azt mondja, hogy Mihály fejedelem lemondatásának, illetőleg meggyilkolásának gondolata csak 1868. évi tavasz kezdetével támadt agyában, s hogy ugyanezen évi január 24-éu, Temesvárott történt találkozásuk alkalmával vádlottnak csak annyit raondott, hogy ők (Radovanovicsék) felforgatáson dolgoznak Szerbiában; — még ha eme közlés vádlottnak határozott tagadása ellenében törvényszerű bizonyítékot képezhetne is, miután a fegyverek Kimer József (54. nsz.) és Dreher Miklós (161) tanuk szerint, —jóval e találkozás előtt vásároltattak, — alaposan engedi következtetni, hogy a vádlottnak a fegyverek vásárlásakor, ezeknek czéljáról csakugyan nem volt tudomása; és 4-szer hogy Radovanovics Pálnak 1868. évi jul. x/t2 én a belgrádi börtönből vádlotthoz intézett levele, ugyanaz ellen a vádbeli bűntényre vonatkozólag semmi terhelőt nem tartalmazván, ellenében még gyanuokot is alig képez. Tekintve végre 5-ször, hogy vádlottnak a vádbeli bűntényt előző s ezzel semmi kapcsolatban nem levő politikai működéséből vont gyanuokok, ugyanazon elvi tekintet alá esnek, mely, ezen ítéletnek indokai között A) I a-tól f ig 'érvényesíttetett; 2-od r. vádlott Trifkovics Pálra vonatkozólag is, a másodbiróság által hozott Ítélet megváltoztatásával az első bíróság ítélete volt saját indokaiból is helybenhagyandó. C. Sztankovics Fülöp 3-ad r. vádlott ellenében: Jóllehet Majsztorovics Antal, Rogics Stanoje, Radovanovics Pál, Petrovics Blagoje, Áthanaszkovics Athanáz, Pericsics Vucsicsevics István és Zdrafkovics Stankó bűntársak abbeli vallomása, hogy Obrenovics Mihály fejedelem meggyilkolásának tervében velük a vádlott tanácskozott, többeket részvételre megszerzett, s hogy Radovanovics Pál szerint, vádlott feladata volt a népet fellázítani, — jogos gyanuokot képez: — Tekintve azonban a) hogy vádlott az ellene emelt vádat merőben tagadja, s hogy a most megnevezett mindannyi bűntársak közül Pericsics Vucsicsevics Istvánt és ZdrafkovicsStankót kivéve egyetlen egy sem lett vádlottal szembesítve; továbbá b) hogy az őt leginkább terhelő Majsztorovics Antal — ki bár Pestvárosa fenyítő törvényszéke által kirendelt szembesítő bizottságnak Zimonynáli működése idején 1868. évi october 10 — 13-án még vizsgálati fogságban volt Belgrádon, a kivánt szembesités végett azért, nem állíttatott a bizottság elé, mert a Belgrádon, 1868. évi september 30-án (uj szerint october 12-én) kiadott s az ügyiratok között 238. nsz. a. fekvő orvosi bizonyítvány szerint vádlott oly fokozatú vérgyengeségben (anaemia)és ájuldozásban (delírium) szenvede, miszerint sem testileg sem szellemileg nem képes a kihallgattatásra, s ennek daczára október 7-én és 8-án (uj sz. 19. és 20.) tehát hetednapra — képes volt mégis a Belgrádvárosi törvényszék előtt megjelenni, sőt egy terjedelmes vallomásban minden addig — különösen vádlottra vonatkozólag — tett vallomásait visszavonni, okul adván, hogy az előbbi vallomás tételekre éheztetéssel kényszeríttetett; végre, október 25-én (uj sz. nov. 6-án) halálra ítéltetvén, a nélkül, hogy vádlottal szembesittetett volna — kivégeztetett. De tekintve: c) hogy különben is az összes nevezetteknek mint bűntársaknak vallomása vádlott határozott tagadása ellenében törvényszerű bizonyítékot nem képez; — d) hogy Letics János, Nikolics Ilia, Adonya Illés és Kawaljerik János tanuk abbeli vallomása, — hogy Belgrádon az „aranykereszt" czimü vendéglőben többször látták vádlottat, Radovanovics Pál, Rogics Stanoje, Athanaczkovics Athanáz és Petkovics Blagoje bűntársakkal beszélgetni,de miután a beszélgetés tárgyát megmondani nem tudják, — még távoli gyanuokul is alig vehető; s e) hogy vádlott tagaI dása mindezekre alapos támogatást nyer azonkörülmény47*