Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 46. szám

Pest, 1871. pénteken június Mi. 4f>, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni, eperjesi és temesvári üg) védegylet közlönye. Tartalom : Ismét az izraeliták eskületételének kérdése. — Hg. Karageorgj^vics perében hozóit legf. ítélet. — Se mmitősz. döntv. Ismét az izraeliták eskülctételének kérdése. M a n d e 1 Pál jogtudor ügyvéd úrtól. A me.-ék világából korunkra még sok előítélet és babonás felfogás szállott át, melyeket még a jelen kor felvilágosodott szelleme sem tud némely embernél leküzdeni. Az igazságszolgáltatás is a régi fanaticus időkben a vallás szentségével sugároztatván körül, nagyrészt a legkülömbözőbb babonák alkalmazásában állott. E babonák egyik maradványától — az úgynevezett zsidó esküformulától — még ma is sokan egyáltalában nem tudnak megválni. E lapok f. é. 40. számában Gacsályi Lajos ügyvéd ur „tapasztalaiból" az izraelitákat, habár csak az ellenfél kívánatára „izraelita szokás szerinti és rabbinus előtti hitletételre" kívánja kényszeríttetni, és pedig azért, mert a zsidók túlnyomó része c-ak akkor tulajdonit az eskünek valódi erőt, „ha az tőle vallásos hitelvei és külformái szerint vétetik ki." Maga czikkezó hivatkozik e lapok 1868. évi 16. és további számaiban általam épen ez ünyben közzételt czikkekre. Az ott elmondottakat ismételni nem óhajtván, csakis czikkezó állításainak némi czáfolatáraszorítkozom. Tehát ,az ellenfél kívánatára legyen kényszeríthető a zsidó a régi eskümintára, és pedig azért mert maga a zsidó is csak igy tulajdonit esküjének erót. Kevés sorban — mily sok tévedés! Mindenekelőtt azt kell megjegyeznem,— és nem hiszem, hogy ezzel czikkezó ur hiúságát sérteném — hogy az általa felhozott indok, nevezetesen, hogy a zsidó csakis úgy tulajdonitana esküjének erőt, ha azt vallása szertartása szerint és rabbi előtt teszi le, épen nem Gacsályi ur találmánya. Épen oly régi ezen indok, mint a mily régi maga az esküminta; mint a mily régi a zsidók üldözése, elnyomatása általában, mely üldözés és elnyomatásnak a zsidó esküminta egyik gyalázatos eszköze volt, épen ugy, mint azon ismeretes ráíogás, hogy a zsidónak, húsvéti szertartásaihoz keresztény vérre van szüksége. Az indok nálamnál hivatottabbak által már régen meg is támadtatott, és mint az eredmény, nevezetesen a sértő esküminta általános mellőzése mutatja, sikeresen. A czáfolatok ismétlésével tehát nem is foglalkozom, ez különben is a theologusok és bölcsészek nemes hivatásába vágna. Csak jogi aggályaimat akarom Gacsályi ur állításai ellenében felhozni. És pedig a mi magát a javaslatot illeti, hogy csakis | az ellenfél kívánatára kényszeríttessék a zsidó az illető eskümintára, — azt kell megjegyeznem ; hogy az egyenlőség elvénél fogva, szintén meg kellene a félnek engedni azt is, hogy nem zsidó ellenfelét, szintén saját vallása szertartása szerinti, saját papja előtti esküre kényszerithesse. Mert hogy más vallásuaknál szintén létezik bizonyos vallásos czeremonia az eskünél, az egészen köztudomású. És ha a keresztény ráfoghatja a zsidóra, hogy csak czeremóniával esküdhetik érvényesen és ezen puszta ráfogás folytán csakugyan czeremóniás esküre kényszeritheti a zsidót, miért ne foghatná rá ugyanazt és ugyanoly sikerrel a zsidó is a keresztényre? Bizonyára ezt annyival inkább nem lehetne tőle megtagadni, mert: 1 ör csak kevés egyháztörténeti, vagy ritualtörténeti ismerettel is, igen könnyű kimutatni, mikép azon úgynevezett zsidó esküminta, tulajdoukép nem is zsidó eredetű, hanem a zsidókra csakis mint meggyalázó eszköz lett a más vallásúak által, miután magukon már szenynek tekintették, reá — erőszakolva. 2-or, mert semmiféle statistikai adat nem igazolta még, hogy ott, hol a zsidó esküminta mellőztetett,aránylag többen lennének hamis eskü miatt elitélve, mint nem zsidók. Ha pedig az előadottak szerinti kívánalmakat törvényhozásunk csakugyan figyelemre akarná méltatni, akkor aztán már rem messze leszünk a régi időbeli boszorkányságokhoz. De most már tegyük fel, hogy való lenne,miszerint az esküt tevő félnél azon tévhit csakugyan uralkodnék, miszerint esküje csak ugy bir erővel, ha vallásos szertartás szerint tes/.i le, még akkor is a javaslat, miszerint az ellenfél kívánatára szertartásos esküre kényszeríttethetnék valaki, még mindig elfogadhatlan marad. Mert az eskü hatályának megítélésénél az esküvő azon tévhite általában mérvadó nem lehet. Jogász előtt az eskü annyit tesz, mint valamely perbeli állitásnak biró előtti ünnepélyes megerősítése. A letett esküvel megerősített perbeli állítás befolyását a perben, a biró állapítja meg, ki az emígy megerősített állítást perrendszerüen bizonyosnak fogadja el. Ezen bizonyosság biztositékául szolgál pedig — az esküvő felet érő büntetés, ha hamisan esküdött. És ezen büntetés nem vallási szabványok szerint, hanem az országos törvények szerint szabatik ki, a biró P'-dig, mielőtt a felet megesketi, figyelmeztetni tartozik őt a hamis eskü következményeire és a törvény által arra kiszabott büntetésre. Tévedésnek tartom teháta fen forgó kér\g€ .fiai számunkhoz mellékelve van lnpnnk í. évi jul.-dcczembcri előfizetési felhívása.