Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 46. szám

182 dés megítélésénél azon kiindulási szempontot, hogy afél maga minő külformákkal letett eskünek tulajdonit eröt; mert hogy mi erót tulajdonit esküjének 6 maga és mi következménynyel járhat reá nézve, ha esküje hamis, nem a fél, hanem a törvény hivatása meghatározni. Az esküvő tévhite tehát az eskü hatályának megitélésénél mérvadó nem is lehet. A Gacsályi ur által, tapasztalataiként felhozott két eset oly kevéssé eclatans és érdekes, hogy reflectálnom azokra nem is kell. *, Mai napság divatossá vált, vagy talán bizonyos egyházrendtől nyert elnevezés alatt, már rég ismeretes azon mód, mely szerint a legreactionariusabb nézetek és intézmények, a szabadelvüség álarcza alatt állíttatnak fel és védelmeztetnek. — Előbb felmagasztaltatik a korszellem, a szabadság és szabadelvüség, ha pedig tettre kerül a dolog, ha az igének léteit kell adni, ha arról van szó, hogy a szabadelvű intézvények életbe is leptettessenek,—egyszerre kimutatja magát a lóláb. Valahányszor igy hallom magasztalni a szabadelvüséget, mindannyiszor, ama mythologiai kép tűnik elébem, mely tündéri arczával, fürtös fejével, szeme csillagtüzével és márvány keblével elbájol, de ha testén lejebb nézzük, rut halat látunk, mely undorral tölt el. Hg. Karageorgievics perben hozott legf. itélöszéki Ítélet. (Folytatás.) II. A vádbeli bűntényt illetőleg azonban, 1-ső r. vádlott Karageorgievics Sándor ellen, a vizsgálati iratokból gyanuokkint merül föl ugyan: 1) Radovanovics Pál vallomásának azon része, melyben előadja, hogy ő 1867- ik évi septemben 20-án Pesten a vádlott házánál levén, ez alkalommal abban állapodtak meg, hogy Mihály fejedelem népfelkelés vagy gyilkosság által a fejedelmi székből eltávolíttatván, helyébe Péter fia emeltessék a trónra; s hogy ugyanekkor vádlottól 200 aranyat kapott fáradozásiért; karácson táján pedig a vádlottmeghagyásából Milojevics Lázár, Radojlovics Péter és Grligorievich Szima számára Vilotievics Andrástól, vádlottnak belgrádi jószágigazgatójától összesen 1800 aranyat vett át; — továbbá 2)Vilotievics András azon előadása: hogy 1868- ik évi tavaszon Pesten lévén, 1-ső és 2-od r. vádlottak közölték vele, hogy Mihály fejedelem meggyilkolásán s a kormány felforgatásán Radovanovics Pállal együtt dolgoznak, meghagyván neki, hogy e végre pénzt adjon Radovanovicsnak; s vallja, hogy már a mult őszön át e czélból szinte ura meghagyásához képest, 2 vagy 3 izben 5 — 600 aranyat adott neki; végre 3) Antonovics Szilárd, 1-ső rendű vádlott szerb topolyai jószág-felügyelőjének szembesítéssel megerősített vallomása, mely szerint ura 1868-ik évi május 24-én Bogszegen tudatá vele, hogy Radovanovics Pálnak Mihály herczeg meggyilkolását s a Karageorgievics dynastia visszaállítását czélzó tervét elfogadta. — Tekintve azonban 1-ször, hogy Radovanovics Pái az 1-ső r. vádlottal szembesitve nem volt ; s hogy a Belgrád városi rögtönitélő törvényszék előtt 1868. évi július 11. és 14-én tartott végtárgyalás alkalmával, oly kijelentés mellett hogy „senkit sem akar lelkére venni." Karageorgievics Sándorra vonatkozólag minden addig tett vallomását valótlannak nyilatkoztatva, mint kínzással reá erőszakoltat visszavonta, valótlannak nyilvánítván ama korábbi vallomását is, mintha 1868-ik évi september 20-án Pesten, 1-ső r. vádlottal Mihály fejedelem meggyilkolásában s a szerb kormány felforgatásában megállapottak volna, a mi nem is lehetséges, mert ugyanakkor nap Topolyán lévén Szerbiában, Pesten nem is lehetett; tagadja, hogy 1-ső r. vádlottól forradalmi czélokra akár közvetlenül akár közvetve valaha csak egy krajczárt is kapott volna; és korábbi vallomásában csak azért hagyta reá, hogy Vilotievich neki 1800 aranyat adott, mert miután Vilotievics az előtt már igy vallott, őt hasonló vallomásra kényszeritették; vissza vonta azon előbbi vallomását is, mintha ő Milojevics Lázárnak 800 aranyat adott volna, s csak azért mondta szembesítéskor is hogy adott, mert félt, ha ellenkezőt mond, ugy m^jd Weljkovics vizsgáló bizottsági elnök tudta nélkül ismét kínoztatni fog, — azért mindezeket, mint ráerőszakolt valótlanságokat vissza vonja. — S ámbár Radovanovics Pál kinoztatása a vizsgálat során törvényszerüleg constatálva nem lett; tekintve mindazonáltal aj hogy bár végtárgyaláskor a bűntársak közül többen is panaszkodtak kinoztatás miatt, s vallomásukat kierőszakoltnak nyilváuitották, mégis, sem e panaszok kellő megvizsgáltatása, — miután a börtönóröknek e részbeni negatív tanuzásuk törvényszerű bizonyítékul nem vehető, — sem pedig azon igen lényeges körülmény kiderítése, — ha váljon Radovanovics Pál 1867-ik évi september 20-án csakugyan Szerb-Topolyán volt légyen-e? eszközlésbe nem vétetett; — továbbá: b) hogy Radovanovics Pálnak a végtárgyaláskor tett abbeli nyilatkozata, mikép az 1800 aranynak Vilotievicstőli átvételét, ugy annak beismerését, hogy a 27,800 frtról tudomása volt, s mintha mondotta volna Vilotievicsnek: hogy „ezen pénzt majd akkor add nekem, mikor kívánni fogom" — csak azért vállalta el korábbikihallgattatásakor, mivel kinoztatástól tartott, — valószínűséget nyer azon körülmény által is, hogy Vilotievics András 1868-ik évi június 19 én (354—4 nsz.) tett vallomásának 39-ik feleletében foglalt emez állítását, később július 5-én történt kihallgattatása alkalmával valótlannak nyilvánítván, visszavonta, azt mondván: hogy Radovanovics Pál a 27,800 írtnak nála (Vilotievicsnél) létezéséről temmit sem tudott, s igy a pénzre vonatkozólag sem szólhatott neki semmit; a 27,800 frtnak kezéhez vétele e 1 ó11 pedig, adott Radovanovics Pálnak egyszer csekély (etwas) pénzt; miből világos, hogy Radovanovics Pál olyat vallott önmaga ellen Vilotievics után, a mit későbbi vallomásában ez is valótlannak nyilvánított. Végre cj hogy Radovanovics Pál vallomása, részben kényszerűség kifolyása lehetett, igazolni látszik azon körülmény is, miszerint a vizsgálati iratok között sehol még nyoma sincs annak, hogy Milojevics Lázár, Radojlovics Péter és G-ligorievics Szimának az állítólag nekiek küldött pénzről tudomásuk lett volna, s csakis Radovánovics Pál vallomási jegyzőkönyvéből vehető ki annyi, (354 — 17. nsz. 37. 1.) hogy MilojevicsL. vele szembesittetvén, az állítólag neki adott 800 arany átvételét tagadta, később 1868. oct. 25-én (uj sz. nov. 6.) pedig a vád alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentetett (354 — 18) — Mindezeket tekintetbe véve tehát, Radovanovics Pál vallomásának visszavonását indokolatlannak kimondani annál kevésbé lehet, mivel az 1868. évi július 1 —12-én Trifkovics Pálhoz a börtönből írott de felfogott levele, valamint egyrészről nem zárja