Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 45. szám

179 bünfenyitó törvényszéke által 1870-ik évi október bó 6-án 10,035. sz. alatt bozott Ítélet bagyatik belyben. — Indokok. — Megtartva ezen legfőbb Ítélőszék jelen bűnügyben az 1869-ik évi 542. és 543. sz. a. hozott végzéseivel elfoglalt álláspoutot, — s tekintetbe vétele nélkül azon körülménynek is, miszerint a vádbeli gyilkosságot elkövetett négy egyén közül Maiics Lázár határozottan bevallotta, hogy III ik Obrenovics Mihály herczeg szerb fejedeleni meggyilkolásának eszméje az ó agyában fogamzott, mire őt személyes bosszú vitte, s hogy a többi három gyilkostársnak is, saját beismerésük szerint, merőben egyéni bosszúvágy kielégítése képezte légyen büntettük czélját, — valamint a fenforgó vádbeli gyilkossággal másrészről netaláu kapcsolatba vett forradalmi törekvések s politikai bűntények megbirálására magát a Magyar- és Szerbország között létező nemzetközi viszonyok minőségénél fogva illetékesnek nem tarthatja, annál kevésbé tekintheti jogosult feladatának azon állítólagos ténykörülmény vizsgálatába, illetőleg megítélésébe bocsájtkozni: ha valljon a vádbeli fejedelem gyilkosságot megelőzőleg nem czéloztatott-e már 1-ső r. vádlott Karagyorgyevits Sándornak a szerb trónra juttatása ? egyedüli jogosult hivatásának ismeri, a vádbeli cselekmeny, mint közönséges orgyilkossági bűntényben hozott alsó bírósági ítéletek felülvizsgálatánál, az 1861-ik évi törvényhozás által visszaállított magyar büntető térvények és törvényes gyakorlat értelmében járni el. Mihez képest: Az első r. vádlott herczeg Karageorgievich Sándor ellen a másodbirósági Ítéletben hangsúlyozott ama gyanuokok: aj hogy 1858. évi deczember 21-én történt lemondása után a fejedelemszéknek újból való visszafoglalására pénzadományok, s Ígéretek által pártot szerezni, s a török kormány ugy más hatalmasságoknál támogatást nyerni iparkodott; — bj hogy Kuzmanovics Demeter vallomása szerint 1862. évben a fejedelmi szék elnyerése végett az akkori szerb ministerek meggyilkoltatását tervezte, s előtte beismeri hogy érdekében Majstorovics Antal és többen működnek, Spirtánál pedig foradalom előidézésére 20,000 aranyat tett le; — cj hogy Majstorovics Antal és Nenadovics Simon bűntársak vallomása szerint, első r. vádlott neje Karageorgievich Perszida, ugyancsak 1862. évben, harmad r. vádlott Stankovich Fülöpnek foradalom előidézése végett 2000 aranyat adott; — dj hogy Popovics Zub Ácza első r. vádlott titkárának Trifkovics Pál másod r. vádlottnak felszólítására, Karageorgievicb Sándor nevében egy levelet fogalmazott a szultánhoz, melyben Szerbia föllázitására 20 — 40,000 aranyat kéretett, s ugyancsak első r. vádlott nevében egy lázító proclamatiót szerkesztett, mely kinyomatván Szerbiában szétosztatott; továbbá ej hogy Novics Jokszim szerb költőnek „Kara György élete és halála" czimü költeményét csak azután fogadta el, midőn a mii megváltoztatott, s az adatott benne elő, mintha Obrenovics Milos ölte volna meg Kara Györgyöt; — végre: fj hogy az „Utolsó Obrenovics és kormánya" czimü, báró Sabbart által szerkesztett röpirat, első r. vádlott nevében, ennek titkára Trifkovics Pál által 200 írttal dijaztatott; — nem is tekintve: hogy az aj alatti állítólagos törekvés, az ott felhívott levelekkel egyátalán nem igazoltatik, — bj hogy Kuzmanovics Demeternek, mint az ügyiratok tanúsítása szerint büntetve volt s a jelen bűnügyben, az első r. vádlottali szembesítésekor még Ítéletét váró bűntársként, állott egyénnek hitelesítetlen vallomása annál kevésbé érdemel bírói figyelmet, mivel első r. vádlottnak abbeli előadása, — hogy a kérdéses 20,000 aranyat még 1846. évben helyezte légyen el Spirtánál s ugyanezen kölcsön visszafizetése végett 1861— 1863. években,pert folytatott aSpirtaház ellen, megczáfoltatni meg sem kisértetett; — cj hogy Stankovics Fülöp még 1861-ben a 2000 aranyat Karageorgievics Perszida herczegnőtől kölcsön kapta, s azokat vissza is fizette, nejének eme különben is jogosult tette első r. vádlott terhelésére nem szolgálhat gyanuokul; — dj hogy Popovics Zub Ácza 226. sz. a. tanú vallomása szerint, mind a kérdéses proclamatiót, mind a szultánhoz szóló levelet Andrievics István felszóllitására szerkesztette; ez utóbbinak 225. sz. a. tanúvallomásából pedig az tűnik ki, hogy a szerbekhez irott kiáltványokat elégette, az pedig, hogy ezek Szerbiában szétosztattak volna, a per során igazolva nincsen; továbbá; ej hogy Hadzsics János 229. sz. a. tanúvallomása szerint Novics Jokszim „Kara György élete és halála" czimü müvének elfogadását azért utasította vissza első r. vádlott, mert az, tudta és beleegyezése nélkül ajánltatott, fel fiának Péternek; s hogy tanú kérésére csak akkor fizette meg a kiadási költséget, midőn abból a Karageorgievics Péternek szóló felajánlás kihagyatott; holott habár a műnek vádként felhozott értelembeni megváltoztatásáért díjazta volna is vádlott a szerzőt, mint egyedül a történelmi ítészét elé tartozó cselekmény, a jelen bünvád tárgyalásánál birói figyelembe még akkor sem jöhetne, nem tekintve végre fjhogy báró Sabbartnak az általa szerkesztett röpiratért nem 1-só r. vádlott, hanem ennek tudta s beleegyezése nélkül titkára Trifkovics Pál küldvén 200 frtot, ez utóbbinak tette, még ha különben a fenforgó vádra vonatkozólag gyanuokot képezhetne is, 1-sőr. vádlottnak fel nem róható; — Mindezek, mint különben is minőségüknél fogvaSzerbországra. vonatkozó politikai természetű, s a fennforgó gyilkossági bűnténnyel semminemű kapcsolatban nem álló cselekmények fölötti határozásra, a fentjelölt viszonyoknál fogva magyar bíró sem jogosult, sem illetékes nem lehetvén, s így azok, valamint 1-ső ugy a 2-od és 3-ad rendű vádlott ellen — a menyiben irányukban is felhozvák — sem képezhetvén jogos gyanuokokat, e helyütt birói figyelem nélkül hagyattak. (Folyt, köv.) Semiiiitöszt'ki döntvények. A megszüntetett szölöbeli tartozások megváltását lárgyazó eljárások, s azokban hozott ügybirósági határozatok a Semmitöszék jogkörébe nem tartoznak. Gr. Festetics Ágoston 1869. októberben a törökbálinti s budaörsi dézsmás szőllőkre nézve az ottani váltságköteles lakosok ellen a pilisi jogbiztos előtt a megváltási eljárást megindította, mi tárgyalások utáu azzal végződött, hogy egy részben a felek kiegyeztek, más részben a választott bíróság közbejöttét vették igénybe. A választott bíróság szabályszerűen megalakult, s 1870- jun. 18-kán Ítéletet hozott, melyet mindkét fél felebbezett. A másodbiróság, a nagyszombati vegyesbiróság 1870. nov. 5-kén 210. sz. a. azt részint megváltoztatta, részint megsemmisítette. Ez ellen a váltságkötelezettek részéről sem. panasz adatott be; sérelmül hozatván fel, hogy az egyesség a dézsma átalagra nézve soha sem jött létre, nem kü45*