Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 45. szám

178 sithetö czélszerüen és sikeresen a jogi adrainistratió és | működés terén, ha phhoz szakképzettség nem járul. E kellék nélkül dugába dől bármily erély, és hasztalan ! leend minden genialitás — hiányozván a kellő alap, ugy szólván a szilárd talaj, mi az erély és genialitás kifejtésében biztos vezénylőül, biztos irányadóul szolgálhatna. Azért szabad legyen ismételnünk, mikép nem hihetjük, hogy egy ily tárczát az illető szakképzettség nélkül fogadhatott volna el. Ámbár e szakministerium tapintatos, bölcs, minden pajtáskodás s párt-tekintetek befolyása nélkül eszközlendö összeállítása, és a legjobb — habár nyilvános helyeken tartott szónoklatok által ki nem tüntetett, vagy éppen kitűnni nem is óhajtott — munkaerők felhasználása mellett s ennek szükségképi feltételénél, nézetünk szerint, sajátságos viszonyainkban, nem látszatik elkerülhetién szükségnek, hogy az igazságügy élén egy valódi jogszaki kitűnőség, valami nagy jogtudomány u c a p ac i t á s áljon. A másik állitás, mi a jelen kinevezéssel kapcsolatba hozatik, abban áll, kogy e kinevezés csak ad hoc történvén, ennek lefolytáig a codificationalis reform munkálatok szünetelni fognak. — Ezen állitásnak ismét nem adhatunk hitelt. Mert látva igazságszolgáltatásunk roskadt épületét, tapasztalva a hitel s jogbiztosság kirivó hiányát és tudva, mikép ezen valóban szomorú jogallapotaink forrása részint rosz, elavult jogintézményeinkben, részint a korszerű törvénykönyvek hiányában keresendők, — lehetetlen megengednünk, hogy csak egy nap is elmúljék a relormra vezető munkálat nélkül. — Valóban nem lehetne eltűrnünk, hogy a jogtéren hónapok semmittevéssel folyjanak le — látva az előttünk fekvő nagy reform munka halmazt; tudva mily hosszas és nehéz munkába kerülend ugy is, mig a jelen igazságügyi chaosból kibontakozhatunk. A halogatás, idővesztegetés a nép érdekeinek legbünösebb, legsúlyosabb lábbal tiprása lenne. Maga a büntető törvénykezésünk zilált, szomorú állapotja szigoruau követeli, hogy azon korszerű codificatió által mielőbb segítve legyen. Valóban pirulnunk kell hogy a büntető jogkiszolgáltatástévekig középkori barbár állapotjában meghagytuk, hogy négy év alatt nem voltunk képesek egy büntető codexet előteremteni — főkép midőn egy oly jeles előmunkálat állt rendelkezésünkre, milyen az 1843-ki codex-terv. — Pirulnunk kell, hogy négy év alatt nem tudtuk hitel s kereskedelmi jogviszonyainkat codificálni, midőn előttünk fekszik az oly kitűnő német birodalmi codex, mely csekély változatokkal életbeléptetheW lett volna. *) Szabad-e ezen szomorú elmaradásunkat, négy év súlyos mulasztásait azzal tetőznünk, hogy most ismét *) Ezzel kapcsolatosan nem mulaszthatjuk el nyilvános kifejezést adui a közmegbotránkozásnak a miatt is, hogy az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból még fenmaradt birtokviszonyok máig sem rendeztettek; némelyek iránt még törvényjavaslatok sem terjesztettek a törvényhozás elébe, az előterjesztettek pedig mind el nem intéztethettek, vagy törvényerőre nem emeltethettek, — főleg azért, merte nagy fontosságú törvényhozási munka a legutolsó perezre hagyatott — holott nemcsak nagyjelentőségű nemzetgazdászati érdekek, nemcsak a jogbiztosság legelső szempontjai, hanem rendkivül fontos politikai tekintetek is ezen viszonyok sürgős és mielőbbi elintézését igény lték, követelték. | minden codificationalis munkát abba hagyjunk és tán évnegyedekig szüneteljünk ? Es ha valóban ugy lenne, mint fent érintettük, nem kérdezte-e ily körülmények közt az uj igazságügy-minister öumagátol azt, mit elődje Horváth Boldizsár ur a mult országgyűlésen tartott felirati viták alkalmával a képviselőháztól kérdezett: Quid tunc? Q u i d tunc — ha Bittó ur nyilatkozatai után itél ve, a ministeri tárczatól rövid idő múlva elváland? Pro nunc reméljük, hogy Bittó ur egyszer már elvállalván az igazs. tárczát, attól el nem váland azon okokból, melyeknél fogva azt huzakodva fogadta el Ifg. Karageorgicvics perben hozott legf. itélöszéki ítélet. Ezen nagy fontosságú s nagy érdekű ügyben, — melynek minden eddigi alakulásait s töroénykezési részleteit terjedelmesen közöltük*) — e napokban legfőbb ltélőszékünk következő ítéletet hozott: „O Felsége a király nevében a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék — Pest szab. kir. városa főügyésze, mint közvádló felperesnek, — Szerbia uralkodó herczege, néhai III. Obrenovits Mihályon, Belgrád mellett fekvő Topschideri vadaskertben, 1868. évi június 10-én elkövetett gyilkossági bünmerényletnél értelmi bünszerzéssel, felbujtással s bűntett elősegéléssel vádolt, hg, Karagyorgyevics Sándor elsőrendű — ezen bünj merényletnél búntársasággal vádolt, Trifkovits Pál uiásod r. és S z t a n k o v i t s Fülöp harmad r. vádlottak ellen, Pest szab. kir. város fenyítő törvényszéke, mint delegált bíróság előtt folyamatba tett s rendes Írásbeli eljárás szerint befejezett bűnperét, — melyben az emiitett, város fenyítő törvényszéke 1870. october 6 án 10.635. sz. a. hozott ítéletével, nevezett vádlottakat az ellenük emelt vád alól bizonyítékok elégtelenségétől felmentette, — vádló főügyész és a vádlottak felebbezése következtében a pesti királyi itélő tábla 1871. január 10. s következő napjain kelt Ítéletével az eljáró fenyítő törvényi szék ítéletét megváltoztatta, hg. Karagyorgyevits Sándor, Triíkovits Pál és Stankovits Fülöp vádlottakat, — III. Obrenovits Mihály szerb fejedelem meggyilkolásábani bünrészességben bűnösöknek kimondotta, s e miatt hg. Karagyorgyevics Sándort az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 8 évi, — Trifkovits Pált és Stankovits Fülöpöt 4—4 évi vas nélküli börtönre ítélte, — továbbá az első bírósági törvényszék által megállapítandó eljárási költségeknek egyetemleges, a rabtartási kö.tségeknek fejenkénti viselésében elmarasztalta; — és a szerb kormányt a bejelentett kártérítési követelésével a polgári peruira utasította ; hg. Karagyorgyevits, Trifkovits, Stankovits és a vádló főügyész felebbezése folytán 1871. május 31. június 1 — 2 ik és 3-dikán tartott nyilvános ülésen vizsgálat alá vévén következő ítéletet hozott: „A pesti királyi itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával, a delegált biróságkint eljárt sz. kir. Pest város *) Nevezetesen lapunk 1869-ki folyama 51—98 — 275. stb. lapjain — az első foly. tszék előtti tárgyalást s annak Ítéletét 1870. évi 308. stb. lapjain és a kir. táblaitéletét 1871.évi 7. s köv. számokban.