Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)
1871 / 43. szám
170 mén kivül hivatalból rendeltetett el; — a meg nem jelenő azon fél ellen, — kinek javára lenne meg ejtendő a szemle, ismét a 111. §. szerinti eljárás lenne alkalmazandó — a szemle megtartása nélkül. Mig ellenben ha egyik fél sem jelenik mig,— a szemle megtartása nélkül a percsomó további szorgalmazásig irattárba volna helyezendő, s szorgalmazás utánni felvétel — és a szorgalmazó félnek isméti meg nem jelenése esetére a 111. §. szerinti eljárás az ő terhére lenne alkalmazandó. A szemle körüli eljárást szabályozó fejezet 218. §-a szerint, a szemle költségei előlegezendők ; ugy de a közel idézett §. arról már nem rendelkezik, hogy ha a felek a szemle költségeit nem előlegezik, mit legyen teendő a kiküldött biró? Mert a legtöbb esetben a teljesitendó szemle és birói becslés — az eljáró bíróság székhelyétől mért föld — és mértföldekre terjedő távolságra esvén — a kiküldöttnek előre kell gondoskodni — először is alkalmas előfogatokról, s azután a pprts. 213. § ához képest mü- és tárgy ismerő, szóval képesített szakértőkről. Az előfogatos teljesítvén kialkudott kötelességét, pillanatig sem vár kiszolgált dijjáért; a képességgel biró szakértő —ha szakértőnek nem alkalmaztatik is, minden napi s minden órai munkája kész pénzel fizettetvén — pillanatig sem köteles várni, de nem is vár szakértői dijjáért. Ha pedig a szemle költségei nem előlegeztetnek, miként tesz eleget a kiküldött kiküldetési tisztének? -- nem lévén a törvényben ez esetrei utasítás. A szemle a dijak előlegezése nélkül is megtartandó a 218. §. szerint igazolt szegénység esetében, — úgyde alkalmazandó előfogat tulajdonosa — s alkalmazandó szakértő, — köteleztethetik-e egyik vagy másik fél szegénységét tekintetbe venni? — Véleményem szerint az előtogatos semmi esetre sem, — a szakértő pedig csak az esetben, ha a bíróságok területén minden — vagy legalább a nevezetesebb mü- vagy tárgyismeretekkel biró olyan szakértők volnának, kik az ilynemű eljárások pótlásául bizonyos átalányt kapnak évenként. — Ugy de ez idő szerint a bíróságok területén sem a 213. §-nak megfelelő rendes szakértők nincsenek, sem a szakértői szakmára megfogott egyének alkalmaztatásuk esetére járandott silány napi dijon kivül egyebet nem kapnak, — tehát ismét nem képes magát tájékozni a kiküldött biró, hogy a szegénység esetében kirendelt szemlét pénz hiányában miként eszközölje. Véieményem szerint ha a vagyonnal biró peres felek, illetőleg ha a 218. §. szerint a bizonyító fél a szemlét teljesítő biró által megállapított szemle költségeit az eszközlött szemle után 3 napra sem teszi le — a szemle költsége azonnali végrehajtás utján — mely ellen semmiféle perorvoslattali élés fenn nem hagyatnék — lenne behajtandó. Az igazolt szegénység esetében pedig intézkedni kellene arról, hogy minden első folyamodásu bíróságnak rendelkezésére állana egy olyan pénzalap, melyből ily esetekben az előlegezés megtétethetnék, s erről már a pprts. életbe léptetésével gondoskodni kellett volna. — Ilyen pénzalapnak vélném, ott hol rendes adó hivatalok vannak, ezeket — ott pedig, hol ilyenek nincsenek, a helybeli adószedő-hivatalokat, kiktől az ilynemű előlegezésekről nyert bírósági nyugták a rendes adóhivatalok által az adó-összeg átadásakor készpénzül vétetnének át, —az előlegezett összeg pedig a vesztes féltől hivatalból behajtandó — és utólag az előlegezett összeg letörle?ztésére lenne íorditandó; — ha pedig behajthatatlansága tűnnék ki az ily előlegnek, azt az állam-pénztár könnyebben hordozhatná, mint egyes felek — s mint egyes adófizetők e végett tán jogos pereik folytatásában gátoltatnak, s hátrányt szenvedni kényszerülnek, mig más oldalról az eljáró — illetőleg szemlét teljesítő biró előtt is eljárási — és működési tere ismeretes lenne. Legfőbb itélőszéki döntvény. (A választolt bíróságra vonatkozó és lapunk előbbi számában megkezdett közlés. — VégeJ Az e. biróságu törvényszéknek közlött Ítélete ellen alperes felebbezést adott be, melyben ismétlóleg fejtegeti, hogy az 1. sz. decretum a kormány által ő felsége nevében adatván ki, az az ő legfelsőbb akaratát tartalmazza, tehát a polgári bíróság magyarázata alá nem tartozhat; hogy a vál. bhóság mint testület s annak egyes tagjai közt különbséget kell tenni; a decretum csak felperes személyéről szól s nem a testületről, tehát az átalány, nem ezen testület megszűntéig igértetett, mert különben ezen kitétel für die Dauer der Function des Schiedgerichtes — használtatott volna benne; tehát csak felperes birói működésének megszűnte értethetett. Ezen felebbezés következtében : A kir. itélő tábla az eljáró tszék Ítéletét a marasztalási tőkeösszeg, s ezzel egybefüggőleg a kamatok számítására nézve oda változtatta, hogy alperes tartozik felperesnek a 2625 Írtban megszabott évi napidíj átalányból 1863 évi február utoljától 1864. april utoljáig járó löhavi illetmény fejében 3281. frt. 25. kr. — tőkét ugy az ezen összegnek a keresete megindítása az az 1867. jul. 19-töl számított 5°/0 kamatait megfizetni, a perköltségek kölcsönösen megszüntettetvén. Indokok: „Tekintve hogy a vál. bírósági tagok mint ilyeneknek működése rendszerint a vál. bíróság fennállásáig tart; „tekintve hogy a vál. biróság megszűnése rendszerint azon ügynek, melynek elintézésére a felek által alakíttatott, bevégzése után önként bekövetkezik, s további létezése s fenmaradása sem az elnöki elhatározástól sem az egyes bírósági tagok értesítésétől függővé nem tétethetik ; „tekintve, hogy a 3. sz. levéllel csak azon az alperes által sem tagadott körülmény lett igazolva, miszerint a vál. biróság utolsó ülését 1864. apr. 15-kén tartotta, de hogy e határnapon tul akár a vál. biróság akár annak tagjai kiküldetésük folytán az elvállalt ügyben eljártak volna, felperes egyátalában nem bizonyította, — „felperesnek mint vál. bírósági tagnak működését 1864. apr. 15-kén bevégzett nek kellett tartani, következőleg az évi átalányt figyelemmel arra, hogy az havi részletekben tétetett folyóvá, ugyanez évi april utoljáig lehetett csak megítélni. A kamatok az alapkövetelés vitás voltánál fogva s mert kikötve nem voltak, csak a kereset-indítástól ítéltethettek meg, — a perköltségek pedig megszüntetendők voltak, felperes csak részben levén nyertes." (1871. febr. 7. - 7193. sz. a) Ezen ítélet ellen mind felperes mind alperes felebbezést adott be; felperes különösen azon okokból; mert alperes fizetési kötelezettségét az 1. sz. decre-