Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 43. szám

tumtual igazolta; mert a jelen ügy a vál. biróság ítélete által még be nem fejeztetett, miután azt a felekkel közleni, a felebbezés iránt határozni, a felebbvitt Hétsz. tábla Ítéletét is a felekkel közleni, sőt a végrehajtás iránt is rendelkezni kellett. Azonkívül felperes decretum által neveztetvén ki, felmentésének is decretum által kellett volna történni. Az 1-ső számú decretumban felperes utasíttatott a kir. biztosként niüküdő gr. Török Bálint — vál. bírósági elnök — utasításait teljesitteni; ha tehát az valami hibát követett el, azért csak ő vonható felelősségre és szavatosságra a kincstár által. Ezen kir. biztos pedig a 8. sz. okmány szerint a vál. biróság megszűntét csak 1864. okt. 4. tudatta. Alperes felebbezésében teljes felmentetését kérve azt vitatja, hogy jelen eset nem tartozik a polg. bíróságok körébe, mert egy felségi decretum magyarázatáról van szó — melyet mind az osztrák mind a jelen magyar ministerium már kellően teljesített és pedig alperes előnyére. De a másodbiróság állás pontját is elfogadva, abból csak az következhet hogy a vál. bírák addig dijazhatók míg az ügyet Ítéleti leg el nem intézték, mi pedig jelen esetben 1863. jan. 19. megtörtént. A legfőbb Ítélőszék mindkét alsó biróság ítéletét megváltoztatván, felperest keresetével egészen elutasította, s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette; mert: „Felperes az 1. sz alatti rendelvény által megalapított szerződési jogviszonyból származtatott követelése nem tartozik ugyan azok közé, melyek polgári biróság előtt nem érvényesíthetők; de miután a peres felek közti jogviszonyt szabályozó szerződést helyettesitó 1. sz. a. rendelvényben a követelt napidíj átalány csak a vál. biróság működésének tartamára volt alperes kincstár által biztosítva; és miután továbbá a vál. bíróságnak működése akkor fejeztetett be, midőn az előtte tárgyalt ügyben ítéletét meghozta, és az iratokat további intézkedés végett a kikötött felebbviteli bírósághoz felterjesztette, ezen idő pont pedig, felperes beismerése szerint is, 1863. jan. 19. következett be; ennélfogva alperes csak a vál. biróság működésének tartamára megajánlott napi dij átalány további kifizetését 1863. jan. végével megszüntetni a fennállott szerződés értelmében is teljesen jogosítva volt: következőleg felperes ba daczára annak, hogy ezen az 1. sz. alatti rendelvény tartalmának is megfelelő utóbbi intézkedésről, mint ezt maga sem tagadja, azonnal értesíttetett, még utóbb is résztvett a periratoknak a felebbviteli biróságtóli visszaérkezése után 1864. april 15-én megtartott vál. bírósági egyes ülésben, — ezen a vál. bíróságnak rendes működési köréhez nem tartozott kivételes foglalkozásért nem többé az 1 sz. alatti rendelvénynyel kiszabott napdij átalányt, hanem csak az ezáltal elő idézett költségeinek megtérítését és fáradozásainak megfelelő dijaztatását követelhette jogszerűen. „Ezen költségeit s dijait azonban felperes fel nem számítván, következőleg az ítélet jelen perben azokra ki sem terjeszkedhetvén, egyedül a megszüntetett napdij átalány megvételére irányzott keresetével felperest elutasittani, s ehhez képest az ügy érdemére nézve mindkét alsó bírósági ítéletet megváltoztatni kellett. A perköltség kölcsönös megszüntetése az ítéletek különbözőségén alapul. (1871. máj. 22. — 2862. sz. a.) | Semmitőszéki határozat a Pallavicini — Vay Mihály-féle végrehajtási ügyben. Ezen jogesetet lapunk 38. számában részletesen ismertettük Ennek előadása szerint a legfőbb ítélőszék, tekintve, hogy az eljáró telekk. törvényszék a volt hétszemélyes tábla által í 868-ik évi april 18 án 27389. sz. a. a foganatosított árverés tárgyában hozott határozat keletkezése után annak ellenére, miszerint előtte tudva volt, hogy az árveréseni vevő az árverésnek másodbiróságilag 13828 — 31/66. sz. a. történt megsemmisítése után az 1866. évi nov. 19-kén 3145. sz. a. bemutatott kérvényében az árveréstől visszalépve bánatpénzét visszakövetelte, a végrehajtást szenvedett gr. Vay Mihály részéről j pedig annak gondnoka 1867. évi april 4-kéu 1085. sz. a ' kérvényében a végrehajtás tárgyát képező ingatlanokra maga is ujabb becsüt és árverést kért, és végre őrgróf Pallavicini Rogerné az 1868. deczember l-jén 4016. sz. a. beadott kérvényében magát a kérdés alatti végrehajtási ügy bői kihagyatni kérte, hivatalból járt el, ez pedig a perrend 297. §. első pontja alá eső s a 304. §. szerint hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet képezni látszik: — az ügy érdemleges felülvizsgálata előtt ez utóbb mondott § hoz képest •/. a királyi táblai előiratok 2./- az itteni előadványi ivek s tanácskozási jegyzőkönyvi kivonat 3 •/. és 4 '/. alatt illetékes ellátás végett hivatalból áttétetnek. (1870. apr. 19. 1784. sz. a.) A Se m m i tős z é k 1871 május 16. következő határozatot hozott ez ügyben: tekintve hogy a vevő az eljáró törvényszék azon határozatába, melyszerint a bánatpénz visszaadatása a hétszemélyes tábla határozatától tétetett függővé, benyugodott, — tekintve hogy D. Kola János mint gr. Vay Mihály zárgondnoka a törvényszék azon végzésében — melyszerint uj becslés iránti kérelme mint időelőtti azon oknál fogva utasitatott vissza, mert az árverést megsemmisítő kir. táblai határozat jogerőre nem emelkedett — szinte jogorvoslattal nem élt — tekintve továbbá: hogy az eljáró törvényszék a hétszemélyes táblának végérvényes határozata folytán a további eljárás hivatalbóli folytatására az életben volt ideig. törv. szabályai szerint kötelezve volt — tekintve végre hogy az árverés különben is Kola János mint gr. Vay Mihály zártartó gondnoka fellépése folytán hagyatéki terhek kielégitetése czéljából rendeltetett el — ennélfogva gr. Pallavicini kielégitetése a végrehajtás folytatását nem akadályozhatta — hivatalbóli megsemmisítési esetet a polg. perrend 297. szak. 1. pontja és 304. §. értelmében fennforogni nem látta." (1871. — 5281. sz. a. Semmitöszéki döntvények. A perrend szabályaival nem ellenkezik, hogy a már megtartott birói szemle után, annak pótlólagos kiegészítése elrendelleteíhessék, s e végből szakérlök ujabb kihallgatása eszközöltessék. Fein József, Kubinyi Kálmán ellen 1579 frt. s járulékai, mint az utóbbival kötött, de meg nem tartott gabona adásvételi szerződésből származott kár s árkülönbözet megtérítése iránt Nógrádmegye tszéke előtt 1869-ben pert indított. A vég s ellenvégirat beadá?a után a tszék 1870 dik évi martius 4-dikén 688. számú végzéssel ta43*