Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 42. szám

167 szerint alperes részérói a cs. k. ininisteriuni azon esetre, ha felperes az abban kitett vál. birói teendőket elvállalja s az elnök ezen ügybeni intézkedéseinek eleget teszen, azon naptól fogva, melyen ezen ügyben Pozsonyban megjelenik, a biróság functiója további egész tartamára a tényleges utazási költségek szabályszerű megtérítésén felül utólagos havi részletekben a vál. bírósági elnök ellenjegyzése mellett napidij átalány (Diaten aversum) czim alatt 2500 pengő frt. évi fizetést igért — azon igazolt cselekménnyel egybefoglalva,melyszerint az abban kitett foglalkozást felperes elfogadta,a két peres fél között, egy a do ut facias elvén alapuló terhes szerződési jogvi szonyt állított fel. „Maga ezen szerződési jogviszony létele valamint az is, hogy az abbani köte'ezettségeknek felperes pontosan megfelelt, szóváltásaikban a peres felek által kétségbe sem vonatván, ezt mint ilyet, az 1. sz. a. okmányt pedig mint a peres kérdés főszabályát kellett a bíróságnak elfogadni. „A per érdeme ezzel azon vitás kérdések megiiélésére tétetett át, hogy váljon az 1. sz. decretum szerint alakított vál. biróság meddig tartott? „és hogy váljon felperest ezen functio egész idejére illette-e a 2500 frt. átalány, s magának a jogviszonyt alapító 1. sz. okmány értelmében jogos-e felperes követelése ? „Ezen kérdésekre vonatkozólag alperes egyenesen beismervén azt, hogy felperes fizetése 1863. január utolsó napjától megtagadtatott, a per során azon kifogásokkal élt: „hogy felpere? functiója a meghozott Ítéletnek 1863. jan. 19-kén történt kihirdetésével megszűnvén, ezen időtől kezdve további átalány őtet nem illette, s igy az, azon év január utolján jogosan állíttatott be — „hogy továbbá felperest a fentebbi időközben is csak valóságos működése idejére, vagyis azon napokra, melyekben a per érdekében elfoglalva volt, illette a fizetés, mint a functio, és a napi dij átalány szavak jogfogalmai a decretum nyelv szabályszerű, valamint a vál. biróság lételének természetszerű magyarázásával, végül az 1. s 2. sz. okmányokból merített azon állításokkal igyekezik bebizonyittani, melyszerint maga a vál. biróság elnöke is ezen kérdést ugy értelte, mint alperes, sót időközileg és pedig 1861. év június hó végével, az akkori politikai viszonyok miatt, ugyanezen biróság functiója beállittatván mindaddig mig 1862. év böjtmás hava elején az újból fel nem vétetett, felperes fizetését szinte nem húzta, mi által a decretum helyes értelme, az alperesi helyes nézet szerint gyakorlati magyarázatot nyert. „Az itélő első biróság mindezen értelmezéseket helyeseknek el nem fogadhatta; mert az első kérdésre nézve maga azon szerződés, melynek alapján ezen vál. biróság alakult, a perhez csatolva nem levén, annak szerződésszerű tartamára vonatkozólag épen az alperesileg állított, s az 1. 2. sz. a.okmányokkal igazolt azon cselekményből, mely szerint ugyanezen vál. biróság 1861. évben az egyes tagokkal saját elnöksége utján közlött kanczellariai rendelettel legfel, helyről állíttatott be, csak azt lehetett jogosan vélelmezni, és igaznak elfogadni, hogy végfeloszlásának is egyedül ezen az uton lehetett a biróság részéről nem ismert alapszerződés értelmében eszközültetni, és minekutáuna a per folytán alperes hallgatólag beismerte, felperes pedig válaszához 8 sz. a csatolt okmánnyal igazolta azt, hogy az előbbihez hasonló jogos uton a vál. biróság feloszhtása vele közölve nem volt; továbbá alperes egyenes, vonatkozólag pedig hallgatag beismerése mellett felperes a kereseti 2 s 3 sz. okmányokkal igazolta azt is, hogy a vál. biróság elnökének hivatalos nyilatkozata szerint a biróság még akkor is legfelsőbb helyről felosztva nem levén, mint vál. biró, a biróság elnökének rendelete következtében még 1864. sz. György hó 19-kén ugyanezen perben functióját végezte, az eljáró ezen tszéknek, a többször emiitett vál. biróságot már 1833. január végével megszűntnek kimondani nem leli' tett; sőt az ugyanezen okok alapján egész 1864. év okt. 14 ig, mint a legf. helyrőli feloszlatás, illetőleg ennek az elnökség utján történt közlése napjáig fennállónak tekinteni annálinkább kellett, mivel tekintve az 1. sz. decretum azon átalános intézkedését, mely szerint az a vál. bírák igért dijaztatásukat is, a biróság elnöke rendeleteinek készséges teljesítésétől tette függővé, és ezáltal az elnök és a biróság többi tagjai között egy engedelmességes jogviszonyt állított fel, — mielőtt ezen jogviszony megszűnte az egyes bírákkal ugyanazon elnökség utján, melyből működésük körében kötelező rendeleteiket vették, nem közöltetett, ezen vál. biróság elnökének a 3. sz. okmányban, a biróság fennállására vonatkozó határozott nyilatkozatát igaznak elfogadni, ennek folytán a birósá got valamint azzal együtt a kölcsönös szerződési kötelezettséget folytonosan fennállónak tekinteni, és még az elnök 1864. évi intézkedésének is engedelmeskedni, saját hibáján, vagy csak tévedésén is kivül felperes jóhiszemüleg volt kényszerítve „Alperes kifogásai ezen per második kérdésére sem voltak elfogadhatók, mert tekintettel arra, hogy átalány jogfogalma nem más, mint valamely előre biztosan ki nem számitható mennyiségnek egyesség utján bizonyos időre és határozott mennyiségben való kölcsönös megalapítása, melyben az egyik szerződő fél, valamely más által teljesítendő feladat irányában, hallgatólag a keresettőli elállását jelenti ki, azért, hogy esetlegesen többet fizetni vagy teljesitteni ne kényszerüljön, — a bíróságnak épen azon igazolt körülményből, melyszerint a ministerium a saját részéről válnsztott bíráknak, foglalkozásuk idejére nem napi dijakat, hanem ezeket helyettesítő évi átalányt rendelt, az átalány fenti jogfogalma szerint azon félre nem ismerhető szándékot kellett felismerni, mely szerint a szerződő alperes nagyobb napi dijak felszámithatásának kikerülése tekintetéből, az esetlegesen kevesebbtől elállani, és a középmértéket választva, minden tekintet nélkül a munkanapokra, egy határozott évi összeget kívánt adni. „Ezen értelme^ igazolja az 1. sz. okmány nyelvsza- " bályszerü tartalma; ezt az annak alapján létezett s igazolt gyakorlat, mely szerint maga az alperes beismeréseként is azon években, melyekben a vál. biróság legf. helyről felfüggesztve nem volt, a benne kitett fizetés a munka s munkanapok bírálása nélkül havi részletekben egész éven át rendesen fizettetett, minek ellenében a functiószó magyarázatából alperesileg vont következtetés e jeleu esetnél fennebbieken kivül firrve'embe vehető még azért sem volt, mivel a decretum ezen szavai: Für die übrige Dauer der Function annak szabatos értelme szerint, nem az egyes bírák munkálatára és munka idejére, hanem magára az összes bírósági eljárásra vonatkozó mondat levén, az abból vont következtetések az egyesek, 42*