Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 3. szám - A részvényjegyek átruházásának érvényessége, tekintettel az igazgatóságnáli bemutatás feltételére

10 gázolt és testi épségétől megfosztott — kártérítési igényeiket érvényesíteni szándékoznak, a bizonyítási elméletre fek tetett eljárásnál legyőzhetlen akadályokra találnak. Iiy esetekben a kárt és a szenvedett veszteséget, a „bizonyítási tan" elméletére fektetett pereljárás szerint beigazolni, a lehetetlenséggel határos; minek következtében ily természetű keresetek legtöbbnyire a bizonyítékok hiányában visszautasitíalnak. A sértó fél helyzete az igazságszolgáltatás jelen rendszere szerint sokkal kedve zőbb, mint a sértetté, mert az utóbbi nem hivatkozhatik a viszonyok természetes fejlődésére, — és ha csak a becslő eskü alkalmazása által az érdekelt fél önkényének tér nem nyittatik, a sértő fél gúnyos mosollyal nézheti azon erőlködéseket, melyeket elgázolt ellenfele tesz, hogy tanukkal beigazolhassa, hány izben látogatta meg orvosa, s hány éjjeli gyertyát fogyasztott el betegségének ideje alatt. A szóbeliség behozatalától valóban üdvös eredményt csak ugy remélhetünk, ha egyszersmind a bizonyítékok szabad mérlegezésének elvét is elfogadjuk, és előfordulható visszaélések ellen, a nyilvános ellenőrzésen kivül, az ítélő bírák nagyobb számában keresünk biztosítékot. — És ez ismét egy igen fontos érvet képez azon igazság bizonyítására, hogy a szóbeliség intézménye a társas bírói rendszerrel elválhatlan összeköttetésben áll. Azon elmélet, hogy a bíróság feladatát nem képezheti, a felek állításainak valóságáról meggyőződést szerezni, hanem egyedül vizsgálni, váljon a törvényes formáknak elég tétetett, két ellenkező irányban fejlesztetett tovább. Angolország az esküdtszékek által kisérlé meg az igazság kiderítésére irányzott törekvést, az alakszerűséggel összeegyeztetni, — Franczia- és Németország biráit ruházta fel azon joggal, az alakzatokra bizonyos befolyást gyakorolni, és az igazság íictiójí helyett, az igazság kiderítésére törekedni, a mennyire ez az emberek korlátolt itélő tehetsége mellett lehetséges. Ezen eszme tovább fejlesztése szükségkép az alakszerűség kiküszöbölésére, és a bizonyítékok szabad mérlegezésének elismerésére vezetett. Midőn azon eszme, hogy a bizonyítás feladata, a bírót egy vitás tény valóságáról meggyőzni, egyszer utat tört magának, — az első kísérlet szükségkép oda irányult, az eddig használt törvényes formulákat akép tágitani, hogy egyrészt a valóság kiderítésére alkalmasnak mutat kozó eszközöket magukban egyesítsék, — de egyszersmind azok értékét már előre törvényesen megszabják. Ezen „bizonyítási tan" elmélete szerint a biró feladata volt a belső értékük szerint már előre osztályozott bizonyítékokat összeszámlálni és mérlegelni, váljon a teljes meggyőződésre szükségelt törvényes mennyiség előállíttatott e vagy nem? Ámde a tapasztalás, melynek segélyével a bizonyítékok értékét előre meghatározni akarták, megczáfolhatlanul igazolta, hogy ezen számítás hibás, és a legtöbb esetre nem alkalmazható, s hogy ezen rendszer által a biró meggyőződése, a törvényesen előirt számítással aggályos ellentétbe helyeztetett. Az eszmék, ha egyszer gyökeret vertek, kérlelhetlen következetességgel törekednek érvényre emelkedni; s midőn egyszer elismertetett, hogy a biró az üres formákkal meg nem elégedhetik, hogy a bizonyítékok minőségét előre osztályozni képtelenség, — ezen igazságok szükségkép a bizonyítékok szabad mérlegezésének elis| mérésére vezettek, s ezen álláspont az, melyet a franczia és a német törvénykezés ma már elfoglaltak. Szabadjon végül az „Észak-Német-szövetség" részére alkotott perrendjavaslatra is hivatkoznom, melyben a szóbeliség és közvetlenség elvei, a legnagyobb erélylyel vannak érvényesítve. Ezen javaslat 430. §-a értelmében „i törvényszék a tárgyalások összes menetének figyelembe vételével, és a netaláni bizonyítási eljárás eredményének gondos megvizsgálása után, szabad meggyőződése szerint dönti el, váljon egy tényleges állítás valónak tartandó-e, vagy nem." (Folyt, köv.) X A részvényjegyek átruházásának érvényessége, tekintettel az igazgatóságnáli bemutatás feltételére. Kovács Sándor ügyvéd úrtól (Debreczenböl.) Tekintve, hogy hazánkban sok részvénytársulat áll fen, melyeknek részvényjegyeibe körülbelül ily tétel van beigtatva: „ezen részvény jegy átruházása csak akkor teljes erejű, ha az a társulati igazgatóságnál bemutattatik." Nem lesz érdektelen a j ogi közönségnek bemutatni, hogy az érdekelt részvényjegyekben foglalt s most hivatolt tételnek felsőbb bíróságaink állal az ujabb időben mi jogi értelem tulajdoníttatott. Az eset következő: H. K. debreczeni kereskedő8db. debreczeni takarékpénztári részvényt sajátkezű iratával 1865. decz. 15-kéu I. J-re átruházott s azon részvényeket átadta Ez átruházás után I. J. a részvényeket egy megbízottjának az illető pénztárnál leendő bemutatás s átíratás végett átadta. Ezután csakhamar az átruházó ellen váltói végrehajtások foganatosíttatván: a többek közt a kérdéses részvények is a nélkül, hogy azok alperes által kijelöltettek, azok holléte kitudatott s azok megszemléltethettek volna, lefoglaltattak oly módon, hogy a végrehajtó biró a takarékpénztárhoz letiltó rendeletet bocsátott ki, melyszerint a részvények további birói rendeletig senkinek át nem Írandók. Ezen letiltás következtében aztán a bemutatott részvények az engedményes nevére át nem Írattak; de a váltói foglaltatók sem érvényesítették fentebb módon tett foglalásukat. Azonban 1866. július 11-én az átruházó csőd alá jutott ; javai bukott hit alatti bemondása folytán is leltároztattak, ezek közt azonban a részvények természetesen nem foglaltattak, hanem 1868. jul. 7-én a csődtömeg I. J. ellen a részvények kiadatása iránt pert indított azon alapon, hogy be tudja igazolni, miszerint az átruházás nem valódi s e tekintetben hivatkozott egy érdektelen s két érdekelt csődhitelező tanura. Az érdektelen tanuátalában nemmel felelt; a két érdekelt tanú sem adott elő semmi döntő körülményt, Az ügy ily állásában az e. biróság felperes keresetét, miután felperes az átruházási okiratot az átruházó sajátkezű iratának maga is beismerte, azon állítását pedig, hogy az átruházás színleges volna, be nem próbálta, elutasította. Azonban a kir. váltó feltörvényszék 2178-/. 1869. sz. a. a részvények tulajdonjogát, felperes csődtö-