Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 3. szám - A részvényjegyek átruházásának érvényessége, tekintettel az igazgatóságnáli bemutatás feltételére

1 1 megnek ítélte azért, mert a részvényjegyben azon tétel van, hogy „annak átruházása csak akkor teljes erejű, ha az a takarékpénztári igazgatóságnál be mutatta tik; a bemutatás pedig eddigelé meg nem történt." Ezen másod-birósági ítélet ellen I. J. felebbezéssel élt, előadván, hogy a bemutatás a csődtömeg fellépése előtt, miként ez magából a keresetlevélből is nyíltan kitetszik, jóval megtörtént s annak, hogy a részvények át nem Írattak, a váltótörvényszéki letiltás, melynek azonban jogi erőt tulajdonítani nem lehet, vala oka; de a bemutatást igazrljak azon ténykörülmények is, melyek szerint sem a váltói foglaltatok nem érvényesíthették törvénynek meg nem felelő foglalásukat, sem a felperes csődtömeg nem vehette fel soha az osztalékot. Egyébiránt — feltéve meg nem engedve — ha a bemutatás még nem történt volna is: ez felperes tulajdonjogát távolról sem állapithatná meg, mert a bemutatás csak a takarékpénztárral szemben szükséges és csak is arra való, hogy a társulati jogokat gyakorolni lehessen, de ily bemutatásnak netalán elmulasztása magát az á t r uházást ér vé ny te 1 enné nem teheti. Hiszen a közönséges engedmény (cessio) sem tökéletes voltakép addig, mig arról az adós nem értesíttetik, mert ez az előbbi hitelezőnek addig jogosan fizethet; de azért nagyon különös volna, ha a törvény azt rendelné, hogy az|értesités elmulasztása miatt a cessio érvénytelen, és különös volna, ha a törvény azt mondaná, hogy az átruházás, ha az adós arról nem értesíttetett, az átruházó jogutódait, s illetőleg azt, ki türvényszerint az átruházó jogaiba s kötelezettségeibe lépett, nem kötelezi. így van ez jelen esetben. H. K. a tulajdonjogot a csőd megnyitás előtt hónapokkal sajátkesü iratával I. Jre átruházta, ez átruházás színleges volta senki által egy átalában be nem próbáltatott: tehát az átruházás az átruházó jogaiba s kötelezettségeibe lépett felperes csődtömegre nézve kötelező s a csődtömeg több joggal nem birhat, mint maga bukott birt. A m. kir. Curia mintlegfőbb tszék azonban 3592/ 1869 sz a. váltó feltörvényszék ítéletét helybenhagyta. Ezen ítélet következtében némely részvénytársulatok, miután a részvény jegyeikben foglalt fentebbi tételnek sem nem akartak sem ezután nem akarnak más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy a részvény-jegy uj tulajdonosa a társulati jogokat csak akkor élvezheti, ha szerzett tulajdonjogát a társulatnál bejegyeztetvén, uj részvényt nyer, az érdekelt tételt már át is idomították. — Semmitöszéki döntvények. Azon kérdés vizsgálata, mely bizonyos meghatározón bizonyítás módjának a perrend szabályaira alkalmazandó alakszerűségére vonatkozik, a Semmilöszék hatáskörébe tartozik. A kézadás általi bizonyíték nem tartozik a törvény által kijelölt bizonyítás módjai közé. Grün Salamon Feszler Salamon ellen Marmarosmegye felső visói járás főszbirája előtt, kötelezett deszkaszállitás elmulasztásából keletkezett 222. fr. tartozás iránt sommás pert indított. Tárgyaláskor alperes hitet ajánlott felperesnek, ki azt elfogadván, alperes oda nyilatkozott, hogy neki mindegy, akár megesküszik felperes a biróság előtt, akár eskü helyettesítéséül a rabbinak kezet ad. A szbiróság f. év apr. 26-kán 438. sz. a kelt ítéletével, a felperes által leteendő fóeskü feltétele alatt felperest a 72 frtra leszállított követelésben s költségekben elmarasztalta. Ez ellen felperes semm panaszt adott be; mert felperes magát csakis az alperes által hit letétel helyett kívánt kézadásra kötelezvén, midőn a biróság még is részére főesküt itélt, ez által alperes kérelmén tul terjeszkedett. A Semmitőszék azt elvetette mert jelen esetben, a döntő kérdés nem a perbeli bizonyiték kivétele és ennek ereje körül, mi az ügy érdemére tartoznék, — hanem egy bizonyos és meghatározott bizonyítás módjának a perrend szabályaira alkalmazandó alakszerűsége körül forogván, a semm. panasz vizsgálat alá veendő volt; „egyszersmind elvetendő, miután a perrend bizonyításról szólló IV-ik czimében felsorolt bizonyítás módjai a kézadás általi bizonyítékot nem ismerik, miért ehhez és a perr. során tett eskü ajánlathoz képest, a biróság a per 221. 230. 239. 240. §§. ellenére — alperes azon megjegyzésére, miszerint a bizonyítandó tény iránt vagy eskü teendő, vagy a rabbinak kéz adandó — figyelemmel nem lehetett." (1870. nov. 26. — 11657.) Biztositásnak ítélet hozatal után a közbevetett felebbvitel folytán (338. §.) csak akkor van helye, ha feltétlenül marasztaló ítélet hozatott; Ily feltétlen marasztalásnak nem tekinthető, ha a mar asztalt fél bizonyos ingatlan vagyon átbocsátására a zálogsomma lefizetése mellett köteleztetett. Ily esetben a biztosítás el nem rendelhető. Pünkösd Mózes Udvarhelyszék tszékéhez az iránt folyamodott, hogy bizonyos zálogváltási perben megítélt 30 frt perköltség biztositása Pünkösti Árpád s társa e'len elrendeltessék. Ezen kérelmével felperes a tszék 1870. é v i s e p t. 26-án kelt 3'71-sz. végzése által elutasittatott; tekintettel arra, hogy a kérvény mellé csatolt s annakalapjául szolgáló Ítélet szerint a zálogösszeg felperes kezei közt van, s még jogérvényes birói határozat nem létezik, — tekmtettel főleg azon körülményre, hogy a biztosítás alapjául felajánlott főeskünek a C. mellékletre vonatkozólagos bizonyithatási ereje itt perrend ellenes. Felperes ezen végzés ellen sem. panasszal élt; mert helytelen azon végzési indok, hogy a kérdéses Ítélet még jogerőre nem emelkedett, minthogy ez esetben márkielé gitési végrehajtásnak lenne helye; és annak kifogásolása, hogy felperes a mellékelt betáblázási kivonattal igazolni akarta, hogy alperetek a kérdéses zálogbirtokot megterhelték, — nem a tszéket hanem alpereseket illeti. A Semmitőszék e panaszt elvetette „Mert a biztosítást kérő által mellékelt 1870. május 9. kelt első bírósági Ítéletből kitűnik, miszerint alperes csak feltételesen, az az a zálogsomma lefizetése mellett köteleztetett a peres szántóföld átbocsátására és a perköltségek megfizetésére; a perrend 338. §. szerint pedig biz-