Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 41. szám

162 sök száma hogy az ót világ részben több nem létezik | minden kétségen felül kiderítetett, a hol tehát hírlapi fel­szólításra szükség nem volt, de ez a törvény 585. és kö­vetkező szakaszaiban nem is foglaltatik, mégis a Sem­mitőszék a 297. §. 1., 21., 22. pontjai alapján az eddigi eljárást megsemmisítette, és az 580., 581., 433. szakaszok alkalmazását elrendelte. A semmiségi panasz nem is támaszkodik ezen szaka­szokra, abban nem is említetnek. Az örökösök ugyanis, mivel az ingókat egyik sem szükségeli, a ház pedig rosz állapotban van, de azt ter­mészetben átvenni egyik sem akarja, de nem is birja, az egész hagyaték elárverezésébe beleegyeztek, egyik a nagykorúak közül mégis semmis égi panaszt nyújtott be, mivel aj a hirdetménybeu az ingatlan kellőleg le nem íratott. bj mivel elébb az ingók lettek volna eladandók. cj mivel a törvényes 30 napi határidő be nem tarta­tott, mi azonban nem való. Daczára ennek az ingatlan a többi örökösök teljes megelégedésére a becsáron felül eladatott; fog-e ez ismét sikerülni? az ismeretes körülmények szerint valószínűleg nem. — Ehhez járul, hogy az örökhagyó egyedüli telek­könyvi tulajdonos volt, végrendelkezett, végrendelete törvényes formákká! el van látva, és a panaszlót, ha a vé­telár elosztatik, legfeljebb a köteles rész fogja megilletni. Ezen körülmény, még per alatt áll, mert panaszló az örökhagyónak első férjétőli gyermeke lévén, és ó azt állítván, hogy az ingatlan apjától ered, az egész vételárt egyedül igényli. Minden tisztelet a semmitőszék határozatainak, azok feltétlenül teljesítetnek is, de bocsánat, az 580. és 581. szakaszok mindenkori, a törvény által megkívánt alkalmazásának szükségességéről, vagy csak czélszerüsé géről is meg nem győzött, mert ez által csak költségek okoz­tatnak, a hagyatékok elintézése, azok nagy tömege miatt késleltetik, és a törvényszéknél azok kezelése megnehe­zitetik. Legfőbb itélöszéki döntvény. Az elsikkasztottnak állitolt részvény megsemmisítéséért maga a részvénytársulat folyamodván, — az hogy a hirdet­ményi idő tartama alatt a részvény tulajdonosa nem jelentke­zelt, ennek hátrányára nem szolgálhat, ha azon idő lefolyta előtt tőle a részvényt maga a társulat kezeihez átvette. A társulat ily kezeihez átvett részvény megsemmisítését kellő időben meg nem szüntetvén, az ekkép előállt megsemmi­sítésből eredt kár csak őt terhelheti, a részvény-tulajdonosnak azért kárpótlással tartozván. Petr o vics Döme 1867. aug. 19. Pestváros tszéké­hez — Malvieux C. I pesti czég s a budapesti alagút társaság ellen beadott keresetében előadja, mikép 1865. okt. 19-kén A) számla szerint Malvieux-től 6 db. buda­pesti alaguti részvényt s ezek közt az 1314. számút is megvette, utóbbit azonban az alagut-társaság felügyelő­sége 1867. febr. 13 tőle megvizsgálás végett átvette (B szerint) s azt többé vissza sem adta, azon állítólagos ok­ból, mintha az hamisított lenne. — Ha tehát ez való, 1-ső r. alp. tartozik neki vagy egy másik részvényt szelvé­nyeivel adni, vagy annak árát megtéritteni. Minthogy 2-od r. alp. a részvény hamisítását szóval nyilvánította, de arról írásbeli elismervényt nem adott, azt mint szava­tost kéri beidézni. Tárgyaláskor 2-od r. alperes előadja mikép a budai tszék NB. 2. végzése s a hivatalos hirlap 59. sz. szerint kértére azon 1314. sz. részvényre nézve a megsemmisí­tési eljárás 1866. mart. 14 kén megindittatván, egy év alatt arra senkisem jelentett be igényt, miért az semmis­nek nyilváníttatott; s így az ellene többé kereset tár­gyául nem szolgálhat. Első r. alperes hivatkozva ugyanezen megsemmisí­tési el járásra, előadja, mikép az 1314. sz. részvényt a tár­sulat hivatalnokától vévén, azt 1865. okt. 19-kén Petro­vicsnak eladta, tehát oly időben, midőn az még peressé nem vált; felperes azonban azt a megsemmisítési eljárás egész ideje alatt szekrényében tartotta anélkül, hogy a megsemmisítést gátolta, vagy alperes ellen fordult volna, hogy ez az 1. évi idő alatt a társaság ellen felléphetett volna. Tehát ellene felperesnek keresete nem lehet, azt, hogy eladáskor rosz hiszemüleg járt volna el, nem iga­zolhatván. Szavatosságnak sincs helye, mert az felperes vétkes mulasztása folytán megszűnt. Felperes válaszolja, mikép alperesek nem hivatkoz­hatnak a megsemmisítésre, mert az I84O. XV. t. cz. I. 190. § ként azt csak az követelheti, ki valamely okiratot elveszt, a társaság pedig a részvényt el nem veszté, ha­nem eladta; különben is a megsemmisítési eljárásnak csak az lehet jogi hatálya, hogy a később jelentkező bir­tokost a különben senkitől sem követelhető jogczime iga­zolására kényszeríti, s ha ez mint jelen esetben igazolta­tik, az hatályát elveszti; és pedig jelenleg annálinkább, mert a társulat tőle megvizsgálás végett a részvényt át­vette, és pedig az 1 év lefolyta előtt 32 nappal előbb s így megakadályozta őt, hogy a megsemmisítés ellen fel­léphessen. Tehát a társaság rejtegette szekrényében a részvényt, melyre nézve azonban megsemmisítési eljá­rást kért s folytatott. Az e. bir várositszék következőleg itélt: Felperes keresetével elmozdittatik, s köteleztetik el­ső r. alperesnek 20 s másod r. alperesnek 15 frtra. mérsé­kelt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett kifizetni. Indokok: „A per során kétségtelenül be van bi­zonyítva, miszerint felperes kérdéses alaguti részvényt e. r. alperes czégnél, a megsemmisítést eljárás megindítása előtt vette meg és miután irányában semmivel sincs ha­sonlólag bizonyítva, hogy általa a részvény vétel megkí­vántató bármi óvatosság elmulasztásával történt volna és igy irányában roszhiszemüség vagy kárositási szándék forogna fenn, első r. alperest marasztalni nem lehetett. „másod r. alperes irányában is megszűnt felperes keresete, mert a becsatolt hirdetmények tanúságaként, a peres részvény mint elveszett — mely kifejezés nem zár­ja ki azon feltevést, hogy az elsikkasztatott — az alperes társaság részéről megsemmisítési eljárás indításával kö?.­zététetett, és az illetékes bíróság részéről, az illető birto­kos tulajdonjogának igazolására, az abban kitűzött határidő alatt felhivatott; mindennek daczára felperes magát nem jelenté, és az okmány jogérvényesen semmisnek és ér­vénytelennek bíróságilag kimondatott; miből kitűnik, hogy másod r, alperest sem terheli kárositási szándék; és

Next

/
Thumbnails
Contents