Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 41. szám

163 csak ennek ki mutatása esetére volna felperesnek joga másod r. alperest kártérítésre szorittani. „Nem áll ellent, hogy felp. a peres részvényt másod r. alperes társaságnak megsemmisítés elótt átadta mert ezál­tal jogát semmikép sem védte, hanem az adott elismervény alapján ezt neki a hirdetményhez képest az illetékes bí­róságnál kellett volna bejelenteni, és érvényesitteni, mi­ből kitűnik, hogy felperes saját hibája folytán károso­dott, mely kárát a jóhiszemüleg eljárt egyének ellen nem keresheti; fenmarad azonban kártérítési keresete a rosz­hiszemüleg eljárt Horvát Mihály ellen; — melyek alap­ján felperes a beperelt kétrendü alperes irányában kere­setével elmozdítandó s az okozott költségekben marasz­talandó volt. (1868. sept. 30. — 46465. sz. a.) A kir. tábla következőleg határozott: „Az első bíróság ítélete indokaiból helyben ha­gyatik, és a per további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez viszaküldetik azon megjegyzéssel, hogy az ítéletnek felterjesztett másolata hibás, mennyiben annak egy része inas ügyre vonatkozik, és hogy az Ítéletnek helyes másolata felküldendő." (1869. mart. 9. 28201.) Felperes ezen ítéletet felebbezte, mert ö a részvényeket első alperesnél vásárolta, s alperesi társulat­nak, még a határidő lejárta elótt téritvény mellett átadta, miért is a megsemmisítési eljárás érvénytelen. Nem áll azon indok, hogy felperes a részvények átadása után a bíróságnál is köteles lett volna jelentkezni. Ezekből kitűnvén, hogy alperesi társulat csalási szán­dékkal volt felperes ellen, miután oly részvényeket kivánt megsemmisíttetni, melyek tettleg kezei között voltak. Kéri a társulatot a kereset értelmében elmarasztalni, ma­gát pedig 1-sö rendű alperes ellenében a költség alól fel­menteni. Első r. alperes ellenészrevételeiben hivatkozik arra, hogy a kérdéses részvény az eladáskor még per tárgyát nem képezte, s miután felperes ellene a megsemmisítési eljárást akadályozhatta volna, felperes jogosan utasitatott el keresetével, s mint 1. r. alperes elleni pervesztes költ­ségben is jogosan marasztott el. Kéri a másodbirósági íté­let helybenhagyásával felperest jelen észrevételeiért 5 frt­ban elmarasztalni. A legfőbb ítélőszék következőleg határozott: „A magyar kir. táblának ítélete 1-sö rendű alperesre nézve indokaiból helybenhagyatik. — Másod r. alperes alagut-társaság irányában pedig a perköltségnek az ítéle­tek különböző voltánál fogva a felek közötti kölcsönös megszüntetetése mellett — mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatik, és ugyan 2-odrendü alperes társulat a fel­peres részére a saját kérelme folytán megsemmisített részvény helyett egy darab érvényes alagut-társulati részvénynek szelvényjárulékaival együtt 15 nap alatti különbeni végrehajtás terhe mellett ki- és átszolgáltatá­sára köteleztetik. „Mert az, hogy a kérdéses alagút részvény hami­sított, vagy épen hamis volna, alperes részéről nem is kö­veteltetik. Miután tehát az elsikkasztottnak állított kér­déses részvény megsemmisítéséért maga az alperes társu­lat folyamodott, és az 1866. évi febr. 22-én el is rendel­tetett; miután továbbá az ez iránti hivatalos hirdetmény­ben kitűzött egy évi időhatárt tartalmazó hivatalos hír­lap megjelené-e azon évi mart. hó 14-e volt, melynek tartama alatt felperesnek joga, s kötelessége volt ugyan ez iránt illető helyen jelentkezni. Másrészről azonban | ugyan a 11-od r. alperes társulat, a jelentkezésre nyitva álló egy évi időhatár leteltét be nem várva, már 1867-ik évi febr. 13. revisio végett ugyan ezen részvényt eredet­ben saját elismerése szerint felperestől átvette, miből meggyőződhetett alperes társulat arról, hogy felperes a kérdéses részvénynek jogos tulajdonosa volt. „Ezek szerint valamint felperes az eredeti részvény­nek átadása után a jelentkezésre nem csak jogosult, de azon állapotban sem volt, hogy azt tehesse — ugy épen másod r. alperes ezen átvétellel a felperes joga, és kötele­zettségébe lépvén, ő neki állott volna kötelezettségében nem annyira a további indokolatlan megsemmisítésre nézve, mintinkább, miután előtte annak törvényes uton J lett vásárlás utáni birtokossá már tudva volt. és a kérdé­ses részvény az ő birtokában létezett, ezen 1314. sz. rész­vényre nézve a megsemmisítés megszüntetése iránt a megkívántató lépéseket megtenni. Mit tenni elmulasztván, ez által felperes irányában kárpótlási kötelezettsége két­séget nem szenved. (1871. jan. 23 — 8092. sz.) Semmitőszéki döntvények. Az árverés földadó alá nem tartozó ingatlanoknál — egy más hitelező részére eszhözlötl előbbi becsű alapján végrehaj­tást szenvedő beleegyezése nélkül meg nem rendelhető. Halász Gáspár s nejének — felpereseknek — Bara­i nyamegye telekk. tszéke elóttHorváth Ignácz elleni vég­I rehajtási ügyében, felperesek az árverés elrendeléseért folyamodtak előadván mikép AJ végzés szerint alperes mohácsi telekk. jkönyvben foglalt házára a végreh. zá­logjog követelésük erejéig már bekebeleztetett s a vég­reh. foglalás s becslés is elrendeltetett; a BJ végzés sze­rint pedig a kérdéses ház más hitelezők javára meg lett becsülve, mely becsüt felperesek elfogadják, s így ujabb becslés eszközlése feleslegessé vált. A tszék 1870. sept. 23-kán 5407. sz. a. kelt végzé­sével ezen kérelmet visszautasította mert a kérdéses ház folyamodók részére még nincs lefoglalva s megbecsül­teivé. Ez ellen felperesek sem. panaszt adtak be; mert in­gatlanoknál a foglalás a végrehajtási végzés bekebelezése által történik s azért 427. §. szerint a végrehajtató beke­belezés után azonnal árverésért folyamodhatik; és mert elég, ha már megbecsültetett valamely ingatlan — nem rendelvén a törvény hogy minden hitelező részére külön eszközöltessék a becslés. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a perrend nem tartalmaz oly rendelkezést mely szerint földadó alá nem eső ingatlanokra, más hite­lező részére eszközült becsű alapján a végrehajtást szen­vedő beleegyezése nélkül az árverés megrendelhető volna. (1871. apr. 14. — 3511. sz. a.) Ha felperes keresete tárgyalás előtti visszavételét csak az iktatónál jelentette be, s arról a megidézett alperest nem értesítette, a megjelent alperes tárgyalási költségeit megtérí­teni tartozik. Kávásy Sándor — üváry József ellen Szatmár város egyes bírósága előtt pert indított, melyben felperes a tár­gyalási határnapra meg nem jelenvén 1871. febr. 21-én 41*

Next

/
Thumbnails
Contents