Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 41. szám

163 csak ennek ki mutatása esetére volna felperesnek joga másod r. alperest kártérítésre szorittani. „Nem áll ellent, hogy felp. a peres részvényt másod r. alperes társaságnak megsemmisítés elótt átadta mert ezáltal jogát semmikép sem védte, hanem az adott elismervény alapján ezt neki a hirdetményhez képest az illetékes bíróságnál kellett volna bejelenteni, és érvényesitteni, miből kitűnik, hogy felperes saját hibája folytán károsodott, mely kárát a jóhiszemüleg eljárt egyének ellen nem keresheti; fenmarad azonban kártérítési keresete a roszhiszemüleg eljárt Horvát Mihály ellen; — melyek alapján felperes a beperelt kétrendü alperes irányában keresetével elmozdítandó s az okozott költségekben marasztalandó volt. (1868. sept. 30. — 46465. sz. a.) A kir. tábla következőleg határozott: „Az első bíróság ítélete indokaiból helyben hagyatik, és a per további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez viszaküldetik azon megjegyzéssel, hogy az ítéletnek felterjesztett másolata hibás, mennyiben annak egy része inas ügyre vonatkozik, és hogy az Ítéletnek helyes másolata felküldendő." (1869. mart. 9. 28201.) Felperes ezen ítéletet felebbezte, mert ö a részvényeket első alperesnél vásárolta, s alperesi társulatnak, még a határidő lejárta elótt téritvény mellett átadta, miért is a megsemmisítési eljárás érvénytelen. Nem áll azon indok, hogy felperes a részvények átadása után a bíróságnál is köteles lett volna jelentkezni. Ezekből kitűnvén, hogy alperesi társulat csalási szándékkal volt felperes ellen, miután oly részvényeket kivánt megsemmisíttetni, melyek tettleg kezei között voltak. Kéri a társulatot a kereset értelmében elmarasztalni, magát pedig 1-sö rendű alperes ellenében a költség alól felmenteni. Első r. alperes ellenészrevételeiben hivatkozik arra, hogy a kérdéses részvény az eladáskor még per tárgyát nem képezte, s miután felperes ellene a megsemmisítési eljárást akadályozhatta volna, felperes jogosan utasitatott el keresetével, s mint 1. r. alperes elleni pervesztes költségben is jogosan marasztott el. Kéri a másodbirósági ítélet helybenhagyásával felperest jelen észrevételeiért 5 frtban elmarasztalni. A legfőbb ítélőszék következőleg határozott: „A magyar kir. táblának ítélete 1-sö rendű alperesre nézve indokaiból helybenhagyatik. — Másod r. alperes alagut-társaság irányában pedig a perköltségnek az ítéletek különböző voltánál fogva a felek közötti kölcsönös megszüntetetése mellett — mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatik, és ugyan 2-odrendü alperes társulat a felperes részére a saját kérelme folytán megsemmisített részvény helyett egy darab érvényes alagut-társulati részvénynek szelvényjárulékaival együtt 15 nap alatti különbeni végrehajtás terhe mellett ki- és átszolgáltatására köteleztetik. „Mert az, hogy a kérdéses alagút részvény hamisított, vagy épen hamis volna, alperes részéről nem is követeltetik. Miután tehát az elsikkasztottnak állított kérdéses részvény megsemmisítéséért maga az alperes társulat folyamodott, és az 1866. évi febr. 22-én el is rendeltetett; miután továbbá az ez iránti hivatalos hirdetményben kitűzött egy évi időhatárt tartalmazó hivatalos hírlap megjelené-e azon évi mart. hó 14-e volt, melynek tartama alatt felperesnek joga, s kötelessége volt ugyan ez iránt illető helyen jelentkezni. Másrészről azonban | ugyan a 11-od r. alperes társulat, a jelentkezésre nyitva álló egy évi időhatár leteltét be nem várva, már 1867-ik évi febr. 13. revisio végett ugyan ezen részvényt eredetben saját elismerése szerint felperestől átvette, miből meggyőződhetett alperes társulat arról, hogy felperes a kérdéses részvénynek jogos tulajdonosa volt. „Ezek szerint valamint felperes az eredeti részvénynek átadása után a jelentkezésre nem csak jogosult, de azon állapotban sem volt, hogy azt tehesse — ugy épen másod r. alperes ezen átvétellel a felperes joga, és kötelezettségébe lépvén, ő neki állott volna kötelezettségében nem annyira a további indokolatlan megsemmisítésre nézve, mintinkább, miután előtte annak törvényes uton J lett vásárlás utáni birtokossá már tudva volt. és a kérdéses részvény az ő birtokában létezett, ezen 1314. sz. részvényre nézve a megsemmisítés megszüntetése iránt a megkívántató lépéseket megtenni. Mit tenni elmulasztván, ez által felperes irányában kárpótlási kötelezettsége kétséget nem szenved. (1871. jan. 23 — 8092. sz.) Semmitőszéki döntvények. Az árverés földadó alá nem tartozó ingatlanoknál — egy más hitelező részére eszhözlötl előbbi becsű alapján végrehajtást szenvedő beleegyezése nélkül meg nem rendelhető. Halász Gáspár s nejének — felpereseknek — Barai nyamegye telekk. tszéke elóttHorváth Ignácz elleni végI rehajtási ügyében, felperesek az árverés elrendeléseért folyamodtak előadván mikép AJ végzés szerint alperes mohácsi telekk. jkönyvben foglalt házára a végreh. zálogjog követelésük erejéig már bekebeleztetett s a végreh. foglalás s becslés is elrendeltetett; a BJ végzés szerint pedig a kérdéses ház más hitelezők javára meg lett becsülve, mely becsüt felperesek elfogadják, s így ujabb becslés eszközlése feleslegessé vált. A tszék 1870. sept. 23-kán 5407. sz. a. kelt végzésével ezen kérelmet visszautasította mert a kérdéses ház folyamodók részére még nincs lefoglalva s megbecsülteivé. Ez ellen felperesek sem. panaszt adtak be; mert ingatlanoknál a foglalás a végrehajtási végzés bekebelezése által történik s azért 427. §. szerint a végrehajtató bekebelezés után azonnal árverésért folyamodhatik; és mert elég, ha már megbecsültetett valamely ingatlan — nem rendelvén a törvény hogy minden hitelező részére külön eszközöltessék a becslés. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a perrend nem tartalmaz oly rendelkezést mely szerint földadó alá nem eső ingatlanokra, más hitelező részére eszközült becsű alapján a végrehajtást szenvedő beleegyezése nélkül az árverés megrendelhető volna. (1871. apr. 14. — 3511. sz. a.) Ha felperes keresete tárgyalás előtti visszavételét csak az iktatónál jelentette be, s arról a megidézett alperest nem értesítette, a megjelent alperes tárgyalási költségeit megtéríteni tartozik. Kávásy Sándor — üváry József ellen Szatmár város egyes bírósága előtt pert indított, melyben felperes a tárgyalási határnapra meg nem jelenvén 1871. febr. 21-én 41*