Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 39. szám

Pest, 1871. pénteken május 19. 39, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Kettős képviselet. (Vége.) — Legfőbb itélőszéki döntvények. - Semmitőszéki döntvények. Kettős képviselet. (Vége.) KülleyEde kir. tbiró úrtól. Viszonválaszában a gondnok arra utal, hogy felperes az ujabbi gondnok nevező végzés ellen peror­voslattal nem élvén, az jogerőre emelkedett. Igaz ugyan, hogy a-, ujabbi tárgyalásra alperes is lett megidézve, de azért a kirendelt gondnok a kereset ellen kifogást tenni jogositva van, mert a tárgyalásra ő is beidéztetett,s mert ezt az ügyvédi eskü kötelességévé teszi. Az eljáró váltótszék 1871. évi febr. 13 án 9744. sz. a. kelt végzésével a birói illetőséget leszállította, és felpe­rest 9 forintnyi munkadíjnak a gondnok részére leendő megfizetésében elmarasztalta. Mert: „alperes részére az 1622. sz. szerint a vtk. II. r. 210. §. értelmében gond­nok neveztetvén ki, ennek a felperesi kereset ellen felho­zott és a jogi kérdést illető kifogását birói figyelembe venni kellett. Annálfogva tekintve, hogy az 1865-ik évi Lipótvásárkor lejárt váltó csak 1870. évi okt. 8-án, és igy a vtk. I. r. 203. §-ban kiszabott törvényes elévülési határidőn tul adatott be; tekintve, hogy az elévülési ki­fogás alperesi gondnok által törvényszerűen hozatott fel: a beperesitett váltónak elévülése miatt ezen váltótszknek illetőségét leszállítani, és a vtk. II. r. 128. és 225. §§. ér­telmében a perköltségek felett határozni kellett." Ezen végzés ellen felperes fel folyamodást és semmi­ségi panaszt adván be, a pesti kir. itélő tábla 1871. évi mart. 14-én 516 kelt határozatával a semmiségi panaszt mint alaptalant elvetette ugyan, de a felfolyamodásnak helytadván, a neheztelt elsöbirósági végzést, — tekintve, hogy az 5525/1 87I sz. tárgyalási jegyzőkönyv folytán fel­peres kérelméhez képest alperes az ujabban kitűzött tár­gyalásra személyesen beidéztetni rendeltetvén, ez által a gondnoknak a törvényszék részéről nyert megbízása ön­ként megszüut, a gondnok tehát, ki magától az alperes tői sem nyert megbízást, a kereset ellen kifogást tenni jogosítva nem volt: megmásította, az eljáró váltótörvény­szék birói illetőségét megállapította, és ugyanazt odauta­sitotta, hogy a 9744. száiuu tárgyalási jegyzőkönyv alap­ján az ügy érdemében határozzon." A másodbiróság azon helyes nézetből indult ki, hogy kettős képviseletnek helye nem lehet. Ha a fél személyesen idéztetik meg, szabad tetszé­sére hagyatik fenn, váljon akar-e a bíróságnál akar sze­mélyesen, akár megbízott által megjelenni vagy sem; feltéve, hogy az idéző végzés neki személyesen, vagy a 207. §-hoz képest kézbesittetett, mert a 208. §. esetében, midőn t. i. az idézendő fél hazulról elutazott, a fél védel­méről a bíróság hivatalból tartozik gondoskodni, de csakis ez esetben. Ha az idéző végzést a fél, mint a közlött esetben személyesen átvette, akkor gondnok általi védelemnek helye nincs. Ha a fél meg nem jelenik, akkor azt mutatja, hogy neki a kereset ellen kifogása nincs, hogy a kereseti kére­lem teljesítését nem ellenzi; és ily esetben tehet-e a bíró­ság mást, mint a kereseti kérelemhez képest határozni, feltéve hogy a kereseti jog, melyet a biróság hivatalból is megítélni tartozik, törvényben alapszik? Lehet-e ily esetben oly harmadik személynek kifo­gását figyelembe venni, kit maga a fél ily kifogástételre meg nem bízott, ki tehát a fél jogairól — sine me de me — jogtalanul rendelkezik? Ha pedig az alperes fél a kereset ellen kifogást akar tenni, akkor azt vagy személyesen, vagy törvényes meg­bízott által köteles érvényesíteni, különben birói figye­lembe-nem vétethetik. Ha a fél törvényes megbízottat vall, akkor a biróság csak ezt ismeri félnek, csak vele érintkezik, csak ennek kézbesittet heti a további végzéseket, magával a féllel többé semmi dolga. Szerintem nagyon téved azon bíró, ki csak egyetlen egy végzést is a törvényes megbízott mel­lőz ével magának a félnek kézbesittet. Egy felet két sze­mélyben nem találhatunk. Ily kettős képviseletnek csak félreértések, ellenmondások, desaveuk, belátiiatlan zavar lehetnek természetes következményei. Szerintem tehát a közlött esetben a pesti váltótör­vényszék hibát követett el, midőn az alperes fél szemé­lyes beidéztetése daczára a gondnok általi képviseltetés­nek is helyt adott. Igenis jogában állott volna a váltótszéknek felperes azon kérelmét, hogy a legközelebbi tárgyalásra alperes személyesen beidéztessék, megtagadni, és a gondnok általi képviseltetést továbbra is fentartani; mert felperes az ujabbi gondnoknevező végzés ellen fellebb nem folyamod­ván az jogerőre emelkedett. De mihelyt a felperesi kérelemnek helyt adott, ezzel a gondnoki képviseltetés természetszerűen véget ért, mi­ről a gondnok — nehogy tárgyalásra alperesként -ő is megjelenjen — azon határozott kijelentéssel, hogy gond­noki megbízatása megszűnt, értesítendő lett volna, fenn­hagyatván neki, hogy munkadijának alperes elleni meg­állapítását kérhesse. A gondnok ily értesítést nem kapván, természetesnek találom, hogy gondnoki kötelességeinek eleget teendő a tárgyalásra megjelent és gondnokoltja érdekében a kere­set ellen törvényben gyökerező kifogást tett, annyival inkább, mert maga a fél megjelenni, illetőleg magát vé­delmezni elmulasztotta. De joghatálylyal ezen megjele­nés és kifogástétel a fentebbiek szerint nem birhat. 39

Next

/
Thumbnails
Contents