Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 38. szám

152 b) hogy a végrehajtást szenvedett gr. Vay Mihály részérói záilati tömeg-gondnoka 1867. apr. 4. 1087. sz. a. kérvényében a végrehajtás tárgyát képező ingatlanokra maga is ujabb becsüt s árverést kért; mert gr. Vay Mihály képviseletében benyújtott íelfolyainodásra hozott másodbirósági megsemmisítő végzés nevezett végrehajtást szenvedett irányában tettleg jogérvényes levén, általa többé meg sem támadható; és c) hogy gr. Palavacini Rogerné végrehajtató felperesnő 1868. decz 1. 4916 a. beadott kérvényében a vég rehajtástól elállott s mégis a bíróság hivatalból eljárt. A Sem mit őszék most ezen kérdések felett fog határozni — kétségkívül mindenek felett a jog s igazság érdekeit tartva szem előtt. Semmitőszék i döntvények. Az előbbi törvénykezési szabályok hatálya alatt s azoknak meg felelő leg kikötőit, „legrövidebb törvénut," a jelen perrend 93.%. b) pontja szerint kikötendő ^sommás eljárással1 hason értelműnek nem vehető. Ama kitétel tehát 300 frtot haladó összegnél — a sommás eljárás s birói illetőség megalapítására elégségesnek nem tekinthető. Reinhard Rezsó — Bengyel Antal s neje ellen Gyöngyös város egyesbirósága előtt 1870. nov. 23-kán sommás keresetet adott be egy kötvény alapján 525 for. töke s járulékai iránt. — Tárgyaláskor alperes kifogást tett a birói illetőség ellen, mert a kereset tárgya 300 forintot meghalad, s az alapul vett kötelezvényben a sommás bíróság nincs kikötve: minek előrebocsáttása után, tagadásba veszik felperes nagykorúságát, ezzel felperesi tehetőségét, s azt, hogy a kérdéses kötvény reá ruháztatott. — Felperes az illetőségi kifogásra azt válaszolja, hogy a kötvényben világosan áll, mikép alperesek magokat a törvény legrövidebb utjának alávetik — mi a sommás peruttal s ennek illetőségével ugyanazonosnak tekintendő. A kiskorusági kifogásra megjegyzi, mikép törvényeink szerint kiskorúak is szerezhetnek jogokat s azokat önállóan érvényesíthetik. Az egyes bíróság 1871. jan. 17 kén 354. sz. alatti ítéletével a birói illetőséget megalapítva, alpereseket a keresetben s perköltségekben elmarasztalta; mert a kötvényben a ,sommás' kitétel hiányzik ugyan, azonban a „legrövidebb perut" — különösen a kötvény kelte* idejében mást nem jelenthetett, mint a sommás utat. Ez ellen alperesek sem. panasszal éltek; mert a kötvényben a sommás perut kikötve nem levén, a sommás kereset visszautasítandó lett volna, de még inkább az illetőség leszállítandó. A Semmitőszék annak helytadva az ítéletet s egész eljárást megsemmisítette; „mert a perrend 93. §. a) és b) pontja szerint sommás eljárás alá csak olyan keresetek tartoznak, melyek tárgya 300 frtot tul nem halad, vagy a melyekre nézve ,sommás' eljárás okmányilag kiköttetett; a keresetalapjául felmutatott kötelezvényben foglalt összeg pedig 525 forint, s az annak szövegében emiitett: Regrövidebb törvényűt' bővebb és szabatosb meghatározás nélkül, sommás eljárással egyértelműnek nem vehető; az eljáró bíróság tehát, midőn a sommás eljárás alá tartozó eseteket tüzetesen felszámláló s meghatározó és így szoros magyarázati! törvényt a fenforgó esetre helytelenül alkalmalmazta, s saját illetőségét megalapította aperr.297 §. 4. ponfja alá eső semmiségre okot." (1871. mart. 15' - 2267 sz.) Azon körülmény, hogy a szolgabírói bíróságnál, az ítélet megalapításakor az esküdt a szolgabiróval ellentéles véleményben van, a bíróság alakulásának szabályszerűségére nincs befolyással. Ily vélemény ellentételességnél a szolgabíró véleménye tekintendő döntőnek, s az arra alapitolt ítélet kihirdetése semmiséggel meg nem támadható. Szielnicz mezőváros — Weiser Mózes és Ede, valamint később Friedman Bernát ellen is 56 frt. 20 kr. kár megtérítése iránt mezei rendőri sommás uton pert indított Liptómegye illető főszolgabirósága előtt — a kártétel a városi réten keresztül alperesek által jogtalanul használt átjárásból származtatván. Az ügy letárgyaltatván a főszolgabíró 1871. év. jan. 27-kén 295. sz. a. ítéletével a keresetet leszállította s felperest 21 frt. perköltségben elmarasztalta; mert alperesnek a kérdéses réten átvezető útnak szabad s háboritlan 3 évi gyakorlatát kimutatták. A főszbiró hivatalos jelentése szerint a bíróság ítélet hozatalnál s kihirdetésnél szabályszerüleg volt alakulva de az esküdt ellenkező véleményt nyilvánított az ítélet tárgyára nézve s az az ügyviteli szab. 83. §. hasonlóságából külön felvétetett a jegyzőkönyvbe. Ezen ítélet ellen í'elebbezést és semm. panaszt adott be; mert sommás ügyekben együtt levén hivatva ítélethozatalra, eltérő nézetük esetében a bíróság szabályszerüleg alakitottnak nem tekinthető (297. § 9.) s ily vélemény különbségnél a bíróságot letenni s erről a feleket biróküldés czéljából hivatalosan értesitteni elmulasztotta ; továbbá mert az Ítélet a kérelmen tul terjeszkedett (10. p.) az által hogy seruruás uton jogok megítélésébe ereszkedett, a mennyiben a vett ut jogosságainak kimondása mellett mint külön útra tartozó tárgy felett itélt. — továbbá a szbiróság perbe nem vont tárgy felett ítélt a mennyiben az ut felett is itélt a nélkül hogy azt alperesek kérték volna. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert felperes saját beismerése szerint is a tárgyalása s Ítélethozatalnál a szbiió esküdttársával együtt résztvevén az eljáró bíróság a perrend 1. §. 2. pont a) betűje szerint szabályszerüleg volt alakítva; azon körülmény pedig hogy az esküdt a szolgabíró véleményétől eltér, a szolgabírónak nézete a döntő az erre alapított ítéletnek kihirdetése által semmiség el nem követtetett. „Továbbá mert a neheztelt itélet egyedül a kereset leszállítását és felperesnek a perköltségekben lett marasztalását tartalmazván sem a kérelmen tul nem terjeszkedett, séma perbe nem vont tárgy iránti határozatot nem tartalmaz." (1871. apr. 25. — 3583. sz.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott KocsiSándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.