Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 38. szám

151 kép azon közlés folytán gr. Vay Mihály — bár gondnokság alatti egyén által beadott léi folyamodást a táblai itélet ellen elfogadva, azt szinte hónapokig hevertette rejtekében, inig az illető fórumhoz felterjesztette. Feltűnőbb ötödször még azon törvényszéki eljárás, mely szerint egymástól függetlenül vette elintézése alá az ugyanazon egy alperes irányában kiindulva ugyanazon királyi táblai végzésekből, melyek az árverés elrendelését s magát az árverési actust is megsemmisítették és vonatkozva ugyanazon egy zárlati tömeg elárusitási módjára, és igy egy egészet képező 367. és 1085. sz. alatti h/on beadványokat, melyeknek egyik darabjában a gondnokság alatti Vay Mihály a kir. táblai végzéseket felfolyamodta, másikában (1085-ik szakaszában) pedig az ő saját törvényes gondnoka ugyanazon végzéseket érvényesekül elfogadván egys/.ersmind nyilvánította, hogy a felperes grófnőnek a Szathmármegyei birtokból időközben 1866. December hóban eszközlött kielégittetése folytán az a nevében és j>~>gán folytatott jelen végrehajtási pert megszüntetettnek kéri tekintetni, ezen, — mondjuk — szorosan összefüggő beadványokat egymástól elkülönitve vette 1867. május 24-kén elintézés alá, és pedig a nélkül hogy akár a gondnokoltnak említett felfolyamodását s arra hozott, elfogadva felterjesztő végzését, akár gr. Vay Dániel vevőnek, és Vay Mihály gondnokának fent emiitett beadványaikra kelt visszautasító végzéseit csak egy jelzálogjogos hitelezővel is közölte volna — mi a mily törvénytelen, ép oly sérelmes eljárás a hitelezők érdekeire. És különös, de érthetlen jogi felfogásból — a törvényszék 1867. május 24-kén csakis Vay Mihálynak — ki mint gondnokság alatti jogi actusra képesített nemis lehetett — felfolyamodását terjesztette fel a hétszemélyes táblára; mig a gondnok s Vay Dánielnek az ügy törvényes eldöntésére nagy fontosságú beadványait visszatartotta, miáltal magát a legfőbb bíróságot is az ügy állása iránt szomorú tévedésbe és csalódásba vezette! Az ezek után következett eljárás érthetővé tételére kiemeljük azon körülményt először: miszerint a gr. Vay Mihály-féle 367. számú fel folyamodásról és felterjesztéséről értesíttetni mulasztott hitelezők igazolási kérelemmel éltek, a minek végre is 1869. május 12-kén 1997. számú végzés által helye találtatván s a hiba az 1867. május 24 ki felterjesztésrőli értesítés mulasztásában jelöltetvén ki, az ügy azon időbeli állásába helyeztetett vissza; másodszor az igazolási kérelem tárgyalása alatt leérkezett a hétszemélyes táblának határozata, melyben a gr. Vay Mihály-féle fel folyamodás folytán az árverést megsemmitő táblai végzést feloldotta, s az árverést megerősítette ; minélfogva a törvényszék annak foganatosítását azonnal megkezdette 1868. évi 3518. sz. végzésével, melyben a felek előtt egészben ismeretlen Urai Miklóst hivta fel mint vevőt a vételár lefizetésére, daczára hogy a gondnoki 1085/67. sz. beadványból megérteni köteles volt a pernek felperes általi beszüntettetését,—és daczára hogy gr. Vay D. az árverésnek a kir tábla által történt megsemmisítése után a vételről lemondván vevő többé nem létezett s a jog már érvényesen át sem ruháztathatott! — Különös figyelembe veendő, mikép ezen foganatosítást megkezdő tszki végzés ellen a jelzálogos hitelezők fel folyamodást adtak be, és hogy az ügy legújabb állása épen ezen felfolyamodás által eléállitott mozzanatokban öszpontosul. Harmadszor az igazolást nyert felek Vay Mihály felfolyamodhatási jogosulatlansága alapján semm. panasszal éltek, mi a Semmitőszék által elvettetett. És ezt törvényszék felhasználta arra, hogy az árverést megerősítő hétszemélyes táblai határozat végrehajtását befejezze az által, hogy a zárlati tömeget említett Urai Miklósra telekkönyvileg átirattá a vételárt — melyből a jelzálogos hitelezőknek egy fillér sem jutott — a hagyatéki követelők között felosztotta, s a bejegyzett követeléseket kitörültette. És ezen végrehajtást teljesítette daczára annak, hogy az árverési 3518. sz. tszéki végzés ellen a jelzálogos hitelezők részéről beadott felfolyamodás még a felsőbb bíróságnál létezett, tehát még jogérvényesen el sem intéztetett. Ez alatt a kir. tábla tárgyalás alá vette azon felfolyamodást, melyet a jelzálogos hitelezők a hétszemélyes táblailag helybenhagyott árverés foganatosítását eszközlésbe vevő törvényszéki végzés ellen beadtak. És meggyőzetvén, mikép a felsőbb bíróságok gondnokság alatti gróf Vay Mihálynak 1867-dik május 24. — 367. sz. felterjesztett felfolyamodása s a tszék önkénytes eljárása által tévútra vezettettek, 1869. apr. 5 — 28367. sz. a. kelt végzésével meghagyta az eljáró tszéknek, hogy a hiányzó annyi ideig eltitkolt okiratokat haladéktalanul terjessze fel. — Mig azonban az okmányok — többnyire idegen kezekből előszereztethettek, s mig azok felterjesztettek, addig a kir. tábla az uj szervezés folytán egészen uj alakot öltött, uj birákból lett összeállítva, minek, de annak is, hogy az okmányok csak hézagosan, csonkán terjesztettek fel — tulajdonítható, mikép ezen uj tábla kellően fel nem ismervén az ügy bonyolult állását, a tszék megtámadott végzését s árverési eljárását 1869. év 6359. sz a. végzéssel helybenhagyta s igy annak minden mulasztásait s hibáit is legalisáita. Ezen végzés ellen egyik, még életben s tevékenységben maradt jelzálogos hitelező — Kiss Károly— 1870. febr. 10. — 588. sz. a. ismét felebbezéssel élt. A legfőbb ítélőszék ezen bonyolult ügyet vizsgálat alá vévén, tekintetében azon kirivó hibáknak, azon visszaéléseknek, melyek ez ügyben az alsó fórumon oly nagy mérvben elkövettettek; sőt látva,mikép elődje, maga a hétszemélyes tábla is csak szomorú s eléggé nem sajnálható tévutravezettetés folytán hozhatta a fent emiitett— a merően törvény és szabály ellenes árverési eljárást megerősitő végzését — ezek tekintetében magas hivatásánál fogva — ez ügyben egyszer már a jog s igazság előállithatására, érvényesítésére egy nagyfontosságú határozatot hozott. 1871. év april 19-én 1789. sz. a. kelt határozatában 3 hivatalból é s z 1 e 11 s e m m i s égi e s e t e t alapított meg, melyek már az emiitett hétszemélyes táblai határozat előtt léteztek, s melyeket a perrend 304. §. értelmében -- érdemleges határozathozatal előtt — elintézés végett a Semmitőszékhez terjesztette. Es ezen semmiségi esetek következők: a) Hogy az eljáró telekkönyvi törvényszék — a volt hétszemélyes tábla által 1868. apr. 18. 27,359. sz. a. az árverés tárgyában hozott határo7at keletkezése után, annak ellenére, miszerint előtte tudva volt, hogy az árverési vevő az árverésnek másodbiróságilag történt megsemmisítése után, 1866. november 19. 3145. sz. a. beadott kérvényében az árveréstől visszalépve, bánatpénzét visszakövetelte; azt mégis hivatalból fentartotta; 38*