Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 38. szám

150 peres ujabbi személyes beidéztetésének lett volna helye. Ha 6 az isméti gondnoknevezés ellen ujabb felfolyamodással nem élt, ez csak az ügy hiu halogatásának kikerülése tekintetéből történt. Azonban tárgyaláskor alperes személyes beidéztetését kérte, a tszék ezen kérelemnek helyt is adott, és az alperes daczára annak, hogy az idéző végzés neki kellő időben személyesen kézbesittetett, a tárgyalásra sem személyesen, sem megbizott által meg nem jelent, sem a gondnokot a védelemmel meg nem bízta. A gondnok pedig egyenes utasitás és megbizás nélkül a kereset ellen kifogást tenni jogositva nincs. Kéri tehát annak figyelmen kivül hagyásával a meg nem jelent alperest a kereset értelmében makacsságból elmarasztaltatni. (Vége követk.) Őrgróf Pallavicini Rogérné s gr. Vay Mihály köztti végrehajtási ügy.*) Minden szakértő előtt tudva van, mikép a telekkönyvi törvények czélja: a birtok biztositá?a, s ez által a hitel megszilárdítása; valamint az is, hogy a törvény ebbeli intézkedésére égető szükség volt. Azonban országszerte fájdalommal tapasztaltatik, miszerint a telekkönyvi eljárásokban részint egyes hivatalnokok szakavatatlansága, részint egynémely telekkönyvvezetők és birák hibássága által számos jóhiszemű feleknek sokszor kipótolhatlan károk okoztatnak, és ily viszszaélések ellen emelt panaszok — leginkább törvényeink hiányai miatt orvosolatlanul maradnak. Nem felesleg tehát az illetők figyelme felébresztéséül sajtó utján némely feltűnőbb ilynemű dolgokat s tényeket köztudomásra juttatni, — és pedig különösen azon telekkönyvi ügyből, mely őrgr. Pallavicini Rogerné szül. gr. Vay Eulália felperessége alatt 50 ezer frt. köve telés behajtása tárgyában zár és gondnokság alá helyezett gr. Vay Mihály ellen Bereghmegye törvényszéke telekkönyvi osztálya előtt kielégítési végrehajtás czimen vezettetett, és mely ügy a magyar kir. curia felül birlata alá kerülvén, most apriJ 19-ről 1784. sz. a. a legfőbb ítélőszék által — több semmiséget következtető tekintetek kijelölésével — hivatalból a semmitőszékhez áttétetett Ezen végrehajtási eljárásban szabálytalan s törvényellenes cselekvényül tűnik fel mindenekelőtt azon árverési eljárás, melyben emiitett felperes grófné részére alperesnek 1862. május 12 kén 2423 frtra becsült, alig 100 hold fekvóségére eszközlött foglalás s becslés alapján — 1865. év végén az árverés el rendeltetett, és az az annak eszközlésére megbizott végrehajtó által 1866. mart. 20-ki első árverési határnapon kiterjesztetett, a foglalás után behozott szabályozás folytán teljesen átalakult és 900 holdat haladó, 10 ezer frt. tőkét képviselő mellékjövedelemmel bíró birtokra;— daczára annak: hogy határozottan csakis 2423 frt. értékű birtok vételre intéztetett az árverési felhívás, de ez is kellő nyilvánossá tétel nélkül, és a határidőt alig 24 nappal előzőleg ; — daczára *) Ezen jogeset szakértőink figyelmét több érdekes jogi szempontból igénybe veheti. Különben ez is oly kirivó eljárási hibákat, részben visszaéléseket tartalmaz, mikép maga a legf. ítélőszék azokban hivatalosan észlelendő semmiségi eseteket talált. Szerk. továbbá, hogy a növedék és mellesleg jövedelem becsülve, sőt kellő határozottsággal kimutatva sem volt; — daczára még annak is, hogy idegen vállalkozók, főkép a hirdetményezés hiányai s a járhatatlan utu időszak miatt nem jelenhetvén meg, árverezókül egyedül az adós grófnak ugyanazon család érdekét képviselő testvérei jelentkezének; — daczára végre, hogy az eladandó zárlati tömeg értékéhez jogosult és megjelent minden felek az ujabb összeírás becslés és szabályszerű hirdetés megtörténtéig az árverést elhalasztatni kérték ; felperes maga és a jelenvolt hitelezők az ellenirásban óvást tettek, alperest és a távol maradottakat képviselők pedig kifogásokkal igyekeztek az árverezést gátolni; — daczára mindezeknek a kiküldött végrehajtó biró az árverést szorgalmazókul egyedül állott Vay gr. testvérek sürgölésének s befolyásának engedve, (sikerülvén, azoknak idegen nevet is névfiguránsul az árverezők közé bejegyeztetni) az árverést 2423. sz. kikiáltási ár mellett megkezdette, és azt az akkoron már 40 ezer frtnál többet érőnek ismert (most legalább 80 ezer frt. érő) birtokot 12600 frt. árban gr. Vay Dániel főispánra való leütéssel be is fejezte! — Ezek után pedig ugyanazon kiküldött a telekkönyvi hatóság őrizete alá befizetett vételári részletet elsikkasztotta, mi az ellene megindított vizsgálatban teljes bizonyosságra emeltetett, és a mi megvesztegethetősége iránt kétségtelen tanúságot tesz Feltűnő ezen eljárásban másodszor, miszerint a törvényszék az árverést —• daczára annak, hogy a vevő Vay Dániel az árverési 4-ik feltétel ellenére 4200 frt helyett csakis 808 frtott fizetett le, helybe hagyta, s gr. Vay Dánielt törvényes vevőnek fogadta. Ezen,nézetünk szerint csakis a vevő sbiró közti szövetkezés mellett eszközölhetett eljárás ellen mind a jelzálogos hitelezők, mind magok a felek fel folyamodással éltek, — és ennek következtében a kir. ítélő tábla ugy az árverést rendelő végzést mint magát az árverési eljárást 1866. sept. 17-kén 13828. és 31 számok alatti végzéseivel megsemmisítette és szabályszerű uj árverés foganatba vételét rendelte el, — még pedig jog érvényesen minden érdeklettekre nevezetesen és különösen alperes irányában, a mennyiben azon végzések törvényes képviselője s gondnokának felfolyamodása folytán hozattak s későbbi 1085 számú beadványában mint jogerejü foganatosíttatni is szorgalmaztattak de sőt még a vevő gr. Vay Dániel irányában is a mennnyiben 3145 számú nyilatkozatában engedve a táblai megsemmisítő végzéseknek a lefizetett pénze visszaadatását határozottan kérelmezte. Annál inkább feltűnő tehát harmadszor azon törvényszéki intézkedés, mely szerint a most említett gr. Vay Dániel nyilatkozatában visszakért (de már elsikkasztva volt) vételári összeg visszaadását ugyanazon 3145. számú de az érdeklett felekkel máig sem közlött végzésével megtagadta. Hasonlóul meglepő negyedszar azon törvényszéki eljárás is, mely szerint a hozzája 1866. oct. 4-kén érkezett kir. táblai végzéseket bár az alperesi gondnoknak szabályszerüleg kiadatá, azonfelül még a gondnokolt gr. Vay Mihálylyal is közölteié — ki az ellen törvényes időben csakugyan semmiségi panasszal egybekötött felfolyamodást adott be. De hogy a tszék azon táblai határozat közlését miért halasztotta 4 hóig a mint az valóban történt, ennek megfejtése ezen mindenben különös birósági eljárásnak rejtélyei közé tartozik. Hasonló rejtély az is, mi-