Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 38. szám

38, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári iigyvédegylet közlönye. Tartalom : Kettős képviselet — Őrgróf Pallavacini Rogerné- s gróf Vay Mihály közti végrehajtási ügy. —Semmitőszéki döntvények. Kettős képviselet. K ü 11 e y E d e kir. tbiró úrtól. A vtk. II. r. 207. §. az idézésre vonatkozólag azt rendeli, hogy íia az idézendő alperes honn nem találtatik, a kézbesitó nála irást hagyjon, melyben az alperes ludtára adatik, hogy a kézbesítő következő napon bizonyos órában a kereset kézbesítése végett nála ismét megjelenend, és ha az alperest akkor sem találná otthon, az idéző levelet két tanú jelenlétében annak ajtajára szegezze. Ezen felszegzés a 208. §. szerint akkor is teljesítendő, ha a kézbesítő anól értesíttetnék, hogy az alperes hazulról hosszabb időre eltávozott, csakhogy ekkor alperes házbeliei a történt idézésről szóval tudósitandók. Ez utóbbi esetben a 210. §. szerint gondnokot kell az alperes védelmére kirendelni. Lényeges különbség van tehát a 207. és 208. §§. esetei közt az idézés következményeire nézve, mert a bíróság csak az utóbbi esetben tartozik alperes védelméről hivatalból gondoskodni, ellenben a 207. §. esetében az idézés személyesen megtörténtnek tekintetvén, magára az alperesre hagyatik fenn, váljon ós miként akarja magát védelmezni? Minthogy a kézbesítések tudvalévőleg többnyire szükértelmiségü személyek által történnek, a pesti váltótszék az idézések törvényszerű eszközlése czéljából igen helyesen akkép intézkedett, hogy a 207. és 208. §§. szószerinti szövege — a kézbesitőnek utasításul — minden kézbesítési ivre reá nyomatik. De még ezen helyes intézkedés mellett is sokszor hibásan történnek az idézések, mint ezt a következő eset is tanúsítja. A pesti váltótszék által egy Makón lakó váltóadós Csanádmegye alispáni hivatala utján beidéztetni rendeltetvén, a beérkezett kézbesítési iv a kézbesítő szolgának következő bizonyítványát tartalmazza: „honn nem találtam, a részére szóló végzést Gyarmati Antal és Deutsch Netti tanuk előtt iakása ajtajára kiszegeztem, a házbelieket pedig róla szóval értesítettem." Minthogy alperes a kitűzött tárgyalásra meg nem jelent, felperes őt makacsságból kérte elmarasztaltatni; de az eljáró váltótszék a 208. §. esetét látván itt fennforogni, alperes részére gondnokot rendelt és uj tárgyalást tűzött ki. ' Éz ellen felperes fel folyam odással és semmiségi panasszal élvén, a pesti kir. itélő tábla következő végzést hozott: „Az eljáró váltótszéknek fentebbi keletű és számú végzése, — tekintve, hogy gondnokne- | vezésnek csak a vtk. II. r. 210. illetőleg 208. § a esetében van helye, midőn alperes hazulról elutazott; tekintve továbbá, hogy a 66855 /l870. számú kézbesítési ivből ki nem tűnik váljon itta vtk. II. r. 207. vagy 208. §. esete forog-e fenn? mint idő előtti feloldatik, s az eljáró váltótszék odautasittatik, hogy ezen kétely, valamint az iránt, vájjon ha a 207. §. esete fennforog, a kézbesítő ezen §. rendeletének egészen megfelelt-e? a kézbesítő hatóság utján magának meggyőződést szerezvén, a kifejlendókhöz képest ujabb határozatot hozzon." Az eljáró váltótszék ezen utasításnak megfelelvén, annak folytán beküldetett a kézbesítő szolgának nyilatkozata, melyben ez előadja, hogy alperes honn nem létét annak nejétől tudta meg, hogy azonban arra már nem emlékszik, va 1 jou a nő férjét a városban lévőnek, vagy elutazottnak mondotta-e, hogy a kézbesitó ez utóbbit gondolja, mert különben az idéző végzést az ajtóra nem szegezte volna, és hogy azt bizonyosan tudja, miszerint irást az alperesnél nem hagyott. Ezen jelentés által a kir. táblai határozatban érintett kétely el nem oszlattatván, szerintem a kereset tárgyalására uj határidő kitűzendő, s arra alperes ujabban beidézendő lett volna. Az eljáró váltótszék azonban más nézetben volt, s végzésében kimondván, hogy a fentebbi jelentés szerint a kézbesítés nem a 207. §-hoz képest eszközöltetett, alperes részére ujabban is gondnokot nevezett, s uj tárgyalást rendelt. Tárgyaláskor a gondnok a felperes által kért halasztásba beleegyezett; felperes pedig az uj tárgyalásra alperest személyesen kérte beidéztetni, annyival inkább, mert a fentebbi jelentésből világosan ki nem tűnik, hogy alperes az idézés eszközlésekor elutazott volt. A tárgyalási jegyzőkönyv elintézéséül a váltótszék a felek által kért halasztást megadta, uj tárgyalási határidőt tűzött ki, arra magát az alperest Makóról beidéztetni, és err5l felperest és a gondnokot értesíttetni rendelte. Tárgyaláskor megjelent felperes és a gondnok, de maga az alperes, noha a beérkezett kézbesítési iv szerint az ujabbi idéző végzést kellő időben személyesen átvette, nem jelent meg. A gondnok alperes védelmére magát még mindig hivatottnak tartván, a kereset elleni kifogásképen előhozta, hogy a beperlett váltó, miután az még 1865-ik évben lejárt, elévült; mihez képest felperest jelen keresetével elutasittatni, és gondnoki dijait 15 frtban megállapittatni kérte. Felperes kifogást tesz a gondnoki képviselet ellen. | Szerinte már a fentebbi határozatlan jelentés folytán al38