Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 36. szám

143 vényczikknek azon értelmezést kívánják adni, miszerint | ha az igénykereset elkésett, s maga idejében beadva nincs — habár a végrehajtás a vételár felosztási terv stádiuma előtt még folyamatban van is — csakis a vételár fölöslegére lenne érvényesíthető. Már pedig e/t sokan s nem épen egészen ok nélkül, mert a törvény itt érihetetlen, igy értelmezik, és azt igy gyakorolják is. K . . . ülnök. Seuimitöszéki döntvények. A legfőbb iiélöszéki Ítélet elleni semm. panasz el nem fogadható, ha az azáltal helybenhagyott első bír. ítélet sem. panasszal meg nem lámadtatott. Az, ha a bíró perben nem álló személy joga iránt itélt (197. §. //. p.) nem tartozik a hivatalból {304. §.) észlelendő esetek közé. Az erre vonatkozó jogesetet ,Örökösödési jogeset' czim alatt (Szalay Imre-féle hagyaték irányában) lapunk f. évi 26., 27. számában közöltük volt — mely ismertetés végén meg lett említve, mikép Szalay Erzsébet a legfőbb Ítélőszék Ítélete ellen semm. panaszt a'lott be. A semmiségi panasz okaiul felhozatott, hogy a legf. ítélőszék helyben hagyta a tszéki Ítéletet, ámbár más alkalmakkor megállapította az ági örökösödést; hogy a kir. tábla ítélete indokaiban tollhibából eredt személyzavar helyrehozására alperesileg beadott észrevételek külön e egy nappal később adattak elő, mi által a legf. Ítélőszék bírái az ügyállásra nézve zavarba hozathattak; de főkép hogy az örökség a kereset zárkérelme ellenére egy perben nem állt személynek özv. Szalay GyÖrgynének ítéltetett oda. — Az ezt tartalmazó e. bir. Ítélet ellen az okból sem. panasszal azért nem élt panaszló alperes, mert annak megdöntését bizton hitte, a mint az a táblai Ítélet folytán me^ is történt. A Semmitőszék azonban a sem. panaszt elvetette : „mert a legf. ítélőszék ítélete által helybenhagyott első bir. ítélet ellen, annak idejében sem. panasz nem emeltetvén, ezen mulasztás miatt, ugyanaz alaki tekintetben jogérvényre emel kedett; a perr. 297. §. 11. tétele alatt megjelölt semmiség pedig nem tartozik azon esetek közé, melyek a perr. 304. §. szerint hivatalból észlelendők; „s mert a perr. 4. § szerint az anyagi törvények alkalmazása és értelmezése felett végérvényesen határozni a harmad bíróság levén hivatva, s azért ennek e tekintetben! határozatai semm. panasszal érvényesen meg nem támadtathatván; „ez okból a jelen sem. panasz azon része, mely az alkalmazott törvények értelmezésére vonatkozik, figyelembe vehető nem volt.* (1871. apr. 25. — 4447. sz. a ) Megsemmisítendő azon végrehajtás, mely nem a törvényszéknél hol a per lefolyt, hanem annak elnökénél, a városi főbírónál kérelmeztelett és ez állal lelt elrendelve; — ugy akkor is, ha a végrehajtás csak szóval s nem Írásban kéretett. György József örökösei Csiszár Mihályné ellen Sziget város tszéke előtt kisebb hatalmaskodási pert indítván, az a tszék előtt rendes peruton letárgyaltatott s befejez tetett, alperes elmarasztalásával, mi a hétszemélyes tábla 1866. évi 9019. sz. ítélete folytán végérvényre emelkedett. Ezen ítélet alapján alperes ellen végrehajtás rendeltetett s kiküldött által foganatosíttatott 1870. év dec. 20-kán. A végrehajtás foganatosítására a városi főbíró — ki a tszék elnöke — küldötte ki a tszéknek egyik tagját. Alperes sem. panaszt adott be. A Se m m i tőszé k annak helyt adott, a végrehajtást rendelő végzést és foglalást megsemmisítette; „mert tekintve, hogy a perr. 348. §. szerint rendes perekben a végrehajtás mindenkor Írásban s a 346. §. szerint azon bíróságnál kérelmezendő, mely a perben első folyamodásilag itélt; jelen per prdig a tszék előtt folyván le, a végrehajtás mégis nem a tszék, hanem a városi főbíró által, a félnek szóbeli kérelmére rendeltetett el, az azt elrendelő végzés s annak folytán foganatosított végrehajtási foglalás a 297. §. 1. p. alapján megsemmisítendő volt. (1871. apr. 14, — 3634. sz) A perr. 93. §. h. rendelkezése polgárjogi mezei rendőri esetekben csak a sommás utat alapította meg, de nem tartotta fel az 1840. IX. t. czikkben rendelt felebbviteli eljárást is. Ráthonyi János, mint a halmi uradalom képviselője Papp Péter s társai ellen Ugocsamegye illető főszolgabirája előtt mezei rendőrségi kártételből származott 80 frt. követelés iránt rendőri pert indított, — mely per sommás uton befejeztetvén, a szolgabiró 1869. jan. 4-kén 13. sz. a. kelt ítéletével alperesek a kereseti 80 for. kétszeregében s 25 for. 30 kr perköltségben elmarasztattak. — Alperesek felebbezése folytán a kir. tábla 1870. mart. 3. — 8604. sz. a. kelt Ítélete az e b. Ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével elutasította s 25 for. perköltségben marasztalta. Ez ellen ismét felperes élt felebbezéssel, minek folytán a legfőbb Ítélőszék 1870. aug. 8-kán 4443. sz. a. a táblai ítéletet jóváhagyta. Felperes utóbbi ítélet ellen semm. panaszt adott be ; mert az érvényében feutartott 1840. IX. t. cz. 5. §. szerint a 200 irtot meg nem haladó mezei rendőri ügyek felebbvitelének csak a törvényszékig s nem tovább van helye. Ennek daczára a legf. ítélőszék, nemcsak hogy a kir. táblának 8604. sz. a. illetéktelenül hozott ítéletét fel nem oldotta, s azt mint 80 frtos ügyet a tszékhez mint illetékes felebbviteli bírósághoz nem utasította, hanem a 297. §. 1 — 4. pontjaiba ütközőleg ezen ügyet még önmaga is illetéktelenül felülvizsgálta érdemileg — holott a legfőbb ítélőszék eddig más esetekben — az 5273/970 számú határozata tanúságaként azon elvet követte, mely szerint a kir. tábla több elébe terjesztett ily mezei rendőri pert visszautasította. A Semmitőszék azt elvetette, „mert a perrend 93. §. h) pontjának azon rendelkezése által, melynél fogva az 1840. IX.t. czikkben foglalt s a polgári eljárás alá tartozó mezei rendőrségi esetek sommás utu eljárásra utasíttatnak, — nem lett egyszersmind az is kimondva, hogy az ily mezei rendőri ügyeknél az emiitett törvényezikkben körülirt eljárás leune különösen a felebbvitel tekintetében is követendő, minélfogva ugy a kir. ítélőtábla, mint a legfőbb ítélőszék a perr. 3. §-sa ugy az átm. rend. VI, czikkke értelmében 36*