Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 35. szám - A győri ügyvéd-egylet észrevételei "az ügyvéd rendtartás" minist. törvényjavaslatra

139 teni kell — Ítélettel befejeztetvén; az egyesbiró 153/870 | sz a. ugyan azon tárgyakra, melyek a tszék által foglaltattak le, s mely foglalásról az egyes biró hivatalos tudomással nem bírt, de nem is birhatott, mivel arról értesitve hivatalosan nem volt, — nem lévén ok az értesítésre, — az árverést elrendelvén, ugyan e szám alatt az elótte, mint biró előtt, ismeretlen I. S. zárgondnokot arról értesítette, s a törvényszék által zárgondnoksága alá helyezett tárgyaknak árverés alá bocsájtását neki meghagyta. Zárgondnok pedig magát az előtte e tekintetben ismeretlen biró intézkedése alá vetni — az illetékes biró megkérdezése nélkül — nem akarván, — 475/87o BZi a- az őt kinevező törvényszéktől teendői iránt írásban utasítást kért. A törvényszék I. S. zárgondnok részére végzésileg a következőleg indokolt utasítást adta ki, „a I53/970 sz. egyesbírói végzés által elárverelni rendelt ingóság a tszék által vétetett foglálás — s adatott zárgondnoki kezelés alá, s hogy ezen eljárás még mindig jogérvényes, és hogy arra törvényszék tudtával felül foglalás nem eszközöltetett, s hogy az árverési kérelem jogerejü Ítélet mellett is azon tszéknél lett volna benyújtandó, ki a biztosítási végrehajtást eszközlé, a tszéknél a lefoglalt ingókra kereset sem adatott be, árverési határozat tőle ki nem nyeretett; — oda utasittatik zárgondnok, hogy a kezelése alatti ingókat e tszék további intézkedéséig szigorú őrizet alatt tartsa " Ezen utasító végzés 1870. febr. 21 én 475. sz a. kelt, melyet az nap zárgondnok meg is kapott, — az árverés pedig ki volt tűzve febr. 22., 23-ik napjaira, s mivel a zárgondnok a 475. sz, a tszéki végzés utasításához tartotta magát, az egyesbiró 189/870 sz. a. febr. 23-án a | tszéket megkereste aziránt, hogy neki a törvényszék által kinevezett zárgondnok nem engedelmeskedik, s a zárlati hely kulcsait nem adja át, s mivel ő e napon el akarja a zárlati tárgyakat árverelni, reményli, hogy a tszék által akadály nem gördittetik elő s a zárgondnok ellenszegülése nem pártoltatik. Ezen megkeresvényre a tszék 505/870 sz. végzésében a 475/870 sz. végzésnek továbbra is érvényben hagyását mondotta ki, — az egyesbiró pedig a nélkül, hogy 189. sz. megkeresvénye eredményét be várta volna, — noha az rügtön tárgyalás alá vétetett, — d. e. 10 órakor zárgondnoktól a zárlati helyiség kulcsait erőhatalommal elvette, s mig a törvényszék előtt a 189. sz. megkeresvény tárgyalás alatt volt, midőn a zárgondnok a törvényszékhez 507/870 sz. a jelentést tett a vele egyesbirói intézkedés folytán történtekről. — Az egyes hiró azonban a tszék által lefoglalt — de ő általa soha fog'alás alá nem vett tárgyakat, az összeirási és foglalási jegyzőkönyv nélkül — mert az mindig a törvényszék irattárában volt és van jelenleg is, az idézett sz. előiratokkal, a mi az egyesbiróval közölve hivatalosan soha nem volt — közárverésen elárusította, a zárgondnok j ipler1"' 1 kül. szék a helyett, hogy az egyes biró intézU alkalmazásba vett brachium ellenében, znált volna, a zárgondnokot számadástas még hátralékban volt dijjait megállad az egyes biró eljárását fen forgó ú írása mellett, az elóiratokkal együtt elbiu a Semmitőszékhez rendelte felterjesztetni, mi meg is történt. Megjegyzendő itt, hogy az egyes biró a tszékileg megállapítottzárgODdnoki díj kifizetése iránt megkeresést tett a zárgondnok szorgalmazása folytán, s az egyesbiró a felperesekrei hivatkozással már ekkor nemcsak nem ismerte azon zárgondnokot, kit 153. sz. végzésével az árverésről értesített — de annak létezését is megtagadta. Ezen eljárási eset 2-ik curiosumát képezi most már szerény véleményem szerint az, miként metszette ketté a semmitőszék a gordiusi csomót,? . . . Erre is felelek, még pedig a semmitőszék intézkedésének szóról szóra ide iktatásával, azért használván ezen átalános kifejezést „intézdés" mert mint alább kitűnik, az sem nem végzés sem nem határozat, sem nemitélet, hanem mégis valami — tehát intézkedés. „2107. sz. Pollák Jakab és többeknek Simon Jakab és Rothbaum Sarolta elleni f. évi február 23-án 507. sz. a. kelt jelentése mellett a kebelbéli egyes bíróság eljárásának felsőbb bírálat alá vétele, s rendkívüli intézkedés tótele végett ide terjesztett biztosítási ügye azzal küldetik vissza •/. alatt az eljáró bíróságnak, hogy miután a kérdéses végrehajtási ügyben sem annak rendé szerint közbevetett semmiségi panasz, sem a pprtás 50. §. értelmében elintézendő bírói illetőségi összeütközés fenn nem forog, a kir. semmitőszék nem látta magát hivatottnak a kérdéses ügybeni intézkedések tételére." Hogy a fentebbi esetnél a tszék, vagy egyes biró járt-e el helyesen és törvényesen, annak megbirálását a szakértő közönség figyelmébe azon kérés mellett ajánlom, miszerint ebbeli törvényes nézetüket tudni valóban óhajtanám. — Lehet hogy ellenvetésül tétetik ebbeli kérésemre az, miszerint a semmitőszék már elintézte a kérdést, — de ezen ellenvetésre bátran ki merem mondani azon véleményemet, mikép a semmitőszéki intézkedés engemet sem részben, sem egészben, távolról sem elégít ki ezen ügyre vonatkozólag; — és én azok közé számítom magamat, kik a semmitőszéket egyátalában nem tartják csalhatlannak különösen akkor, midőn az ellenkezőről számos ellentétes intézkedései már rég meggyőztek. A fent közlött eset után pedig szerény észrevételem az, miszerint nagy baj, ha a törvény hiányos; de sokkal n agyobb baj az, ha a biró a hiányos törvényben is járatlan. — Szivos Albert tszéki ülnök. Setnmitöszéki döntvények. (A Semmitőszék dóntvénykönyvéből vannak szószerínt kiírva a következő elvi határozatok.) Ha közös s kölcsönös végrendeletei telt házasfelek egyike, csupán nagykorú gyermekek hátrahagyásával halt el, s ezek a hagyaték tárgyalását nem kívánták, később azonban az utóbbiak valamelyike kiskorú örökösök hátrahagyásával hunyt el, az elhalt nagyszüle vagyona is eme kiskorúak érdekében a perr. 560., 571. §. értelmében leltározandó s biztosítandó. Idősb Neuhoffer Jánosné Pesten, 1862. sept. 25 kén elhalván 3 gyermeket hagyott maga után, kik akkor már a keresztlevelek tanúsága szerint mind nagy korúak voltak. Ennélfogva hátramaradt férje a nejével tett s Pest város tszékénél létező közös végrendelet alapján, melyhez a nagykorú gyermekek is hozzájárultak, a hagyatéki leltározást meg nem engedte, minthogy azon végrendeletként élte végéig az összes vagyon őt illeti s gyermekei örökségük csak halálával nyílhat meg. Mind a mellett a városi tszék 1870. jul. 25-kén 25624. sz. a. a 35*