Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 34. szám - Még egy szó az ügyvédi munkadijakról

135 Ugyanis Burdych Antal egy négyezer forintos | könyvkivouat alapján sommás keresetet indított Alliu Nándor ellen Versecz város egyesbirósága előtt, mely ezt nemcsak hivatalból vissza nem utasította, hanem alperesnek (látszólag felperesseli összejátszásakép) beismerése folytán meg is ítélte, minek alapján másnap a biztosítás elrendeltetett, dj nem a perbiró, hanem a törvényszék, tehát más bíróság által. Mint másodikul esett foglaltató Eisenstádter társak megtámadták az el só foglalás érvényét, söt az alapul szolgáló ítéletet is az érintett illetéktelenségi okból, s mivel ezen pert a sommás biró előtt kellé inditani, kinek Ítélete megtámadtatott, sürgölték, hogy ez hivatalból kérjen biróküldést, önmaga korábbi tette ellen elfogulatlan nem lehetvén. Nevezett sommás biróság az illetőség megállapításának mellőzésével egyenest ítéletet hozott s Eisenstádter társakat elmozdította, a mint tőle egyebet várni nem is lehetett. A közbevetett semmiségi panaszra következő határozat jött: „Tekintve, hogy Burdych Antal felperesnek Alliu „Nándor alperes ellen 1869. okt. 4. letárgyalt sommás „perében utóbbi a bírói illetőség ellen kifogást nem tevén, „a biróság, ha valóban illetéktelen lett volna is, ') ezen „mulasztás folytán a törv. rdtás 51. §. értelmében illetékessé vált vala: — tekintve továbbá, hogy az ezen tár „gyalás alánján október 10-én hozott s kihirdetett jogér „vényes itéht ellenére a birói illetőség egy későbbi per„ben, főleg harmadik személyek részéről nem levén megtámadható, itt a íörv. rdtás 97. §-a nem forog fenn, s tekintve, hogy a perköltségi marasztalásnak megbirálása „az ügy érdeméhez tartozik, — a minden tekintetben „merően alaptalan semmiségi panasz elvettetik, s az egyidejűleg felebbezést, is közbevetett felperesi képviselő „50 frt. birságban marasztal tátik." Már hogy az 51. § nak ezen értelmezése vérszemet ad a jóhiszemű hitelezők kijátszására czélzó adósoknak, s anélkül is megingatott hirú hitelviszonyainkat tekintélyre emelni nem segíti, az felül áll minden kétségen, mert talán csak nem tereltetik a hátsó hitelező a bünvizsgálat — kérésre ? S avagy nem kellett volna e látnia a felebbi forummai nem biró setnruitőszéknek, hogy nem a perbiró rendelte el a biztosítást? s hivatalból feloldani? (297 §. 1. p. - 304. §.) Abban sem lehet megnyugodni, hogy a sommás biró ily extravagáns tettei meg nem támadtathatnának oly felek által, kiknek nyilt kárára szolgálnak s hogy ezen támadó per ugyanazon biró elé tartoznék, ki ellen intéztetik. S mig e mellett, hogy ezen eddig még döntvényileg sem szabályozott panaszok „merőben alaptalanok ?" mikre bírság szabandó, még akkor is, ha a kir. tábla helyt adna a íelebbvitelnek? Eféle fatalitások elkerülése végett azt bátorkodom tisztelt kartársaimnak tanácsolni, hogy semmiségi panaszt minél ritkábban használjanak, hanem a felebbezésben figyelmeztessék a felsőbíróságot a semmiségi esetekre, 2) ') Tehát még a törvény, zerü illetékesség is concedálva lőn elvileg! a helyett, hogy azt mondaná: „ámbár eredetileg illetéktelen volt " — 2) Hanem akkor minek a Seromitőszék? Csakhogy ezen psendo reform ugy is el van már Ítélve ! s ennek a törv. rttás 304. §• folytán kötelessége lesz a percsomót hivatalból a semmitőszékhez áttenni, ) ha pedig a semmiségi eseteket a tábla nem osztaná, a nem tenné át, megszabadulunk a bírságoktól, mig ellenben ha áttenné és elvettetnének, nem mi nyomatnánk, de sőt a kir. tábla részéről erkölcsi vigaszban részesitetnénk, mert hiszen köteles ugyan az ember tisztelettel viseltetni a semmiiószék határozatai iránt, de hogy azokat csalhatlanokul fogadja, attól sok esetben — fájdalom! —inkább és inkább eltávolitatunk. Öttevényi. Seminitoszéki döntvények. A sommás eljárású ügyekben hozott ítélet a feleknek ki nem hirdettetvén, hanem kézbesittetvén, az az ellen 15 nap alatt beadott felebbezoény elfogadandó s éroényesnek tekintendő. A legfőbb itélőszéknek, ily felebbezést, a perr. 125 §. hibás alkalmazása folytán, elkésés okából visszautasító végzése megsemmisítendő. Lolics Simon, Steiner Adolf és Karolin ellen Sz. Endre város egyes bírósága előtt 129 frt. 26 kr. iránt pert indított, mi sommás eljárás szerint befejeztetett. Az eljáró biróság 1809. dec. 13 kán 145. sz. kelt Ítéletével felperest keresetével elutasította — és 1869. dec. 30kán 150 sz. a. kelt vég.-ésével felperest a felebbezésében használt sértő kitételeiért megdorgaltatni s azon kitételeket birói tollal kitömhetni rendelte. Felperes mindkettő ellen felebbezéssel élvén, a kir. tábla 1870. jul 12-kén 8611. sz. Ítéletével, az e. bir. Ítéletet megváltoztatván, alpereseket a felperes által leteendő póthit eset"re 93 frt 26 krhan s 10 Irt. perköltségben elmarasztalta — a 150 sz. végzés elleni felebbezést visszautasítván. — Alperesek ez ítélet ellen felebbezéssel éltek: megjegyezvén, mikép a táblai határozat (jul. 12-ről) alpereseknek 1870. jul. 27-én kelt kézbesítve, és felebbezésüket azok mult aug. 11. adták be! A legfőbb ítélőszék 1871. jan. 30—5636 sz. a kelt végzéssel alperesek felebbezését mint elkésve beadottat felülvizsgál;* tlanul visszautasította, mert azt csak aug. 11-ken adván be, s igy a perr. sommás eljárása szerint tárgyalt perekben szabályul szolgáló 125 §-hoz képest nyilván elkésve adták be. Alperesek ez ellen azon okból éltek s e m m. panasszal, mert a 2-od bir. Ítélet nekik nem lett szóval kihirdetve, hanem kézbesítve, mily esetben nem a 125 §. hanem a 127 — illetőleg II fejezet szabályai irányadók. A Semmitószék a legf. Ítélőszék jau. 30-án 5636. sz. a. kelt végzését a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisitette s az ügyiratokat ahhoz érdemleges ellátás végett visszautasította. „mert habár kétségtelen, hogy sommás ügyekben hozott határozat a perr. 124., 125. §§ értelmében szóval k ihirdetendő, s az azzal meg nem elégedő fél felebbviteli szándékát azonnal kijelenteni tartozik; — minthogy azonban a jelen perben hozott másodbirósági határozat a feleknek nem hirdettetett ki, hanem kézbesittetett, és ezáltal a felebbvitel iránt azonnal teendő nyilatkozattól el3) Igaz, hogy a 297. § nak csak hat pontjára korlátozva, de az 1) pontnak bő köpenyegét maga a semmitőszék is kénytelen kiterjeszteni oly esetekre, mik semmisek, de a korlátolt 22. pontban nem foglaltatnak. 34*